Nem tehetsz róla! (Peter Parker ff) //Befejezett//

10. Fejezet

Az estét nagyon nem volt kedvem egyedül tölteni. Gondoltam rá, hogy felhívom MJ-t de ilyenkor ő mindig olvas (szokás szerint) és utálja, ha zavarják. Arra gondoltam, még sétálok egyet, vagy ilyesmi, de el kellett vetnem az ötletet, mert elkezdett szakadni az eső. Úgy döntöttem, lefekszem aludni, (bár még csak 9 óra volt na mindeeegy) úgyhogy pizsamába öltöztem, és az ágyamba dőltem. Ma valami aranyosabb zenéhez volt kedvem, így elindítottam a Five Second Of Summer-Want you back című számát, és lehunytam a szemem. Már éppen aludtam volna, de a kb max hangerőn szóló zenén át is lehetett hallani a bejárati ajtó óriási csapódását. Mély levegőt vettem, és elhatároztam, hogy alvást színlelek. Ám nem sokkal később, már az én ajtóm nyitódott, ezért reflexből kinyitódott a szemem is. Bár ne tette volna...

-Helló, drágaságom! -ordított egy sörrel a kezében.

-Nem... Nem vagyok a drágaságod.-suttogtam.

-Mi?! Hallottad ezt Mary? Ez a ribanc azt mondta, hogy nem a drágaságom! -mondta, majd a szabad kezével az állam alá nyúlt, és erősen megmarkolta, majd felemelte, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. -Jegyezd meg! Azt csinálod amit mondok, és az vagy aminek mondalak!

Én kirántottam az állam a tenyeréből. Erre nyilván nem számított ezért kicsit hátrahőkölt.

-Na gyere csak ide! -mondta, nagyon ideges hangnemben. Elejtette a sört a szobám közepére, és az egész kifolyt a gyönyörű, fehér szőnyegemre. Megragadta a jobb felkarom, megszorította, és kirángatott a szobámból.

-Kérlek, Harry ne bántsd! -kérlelte félénken Mary, de Harryt ez nem érdekelte. Félrelökte, és a fürdőszobába rángatott engem. A szemeim már úsztak a könnyekben, az enyhe szempillaspirálom, teljesen befeketítette a szemhéjamat. Megeresztette a vizet, hideg fokozatra állította és szappant engedett a kezére. Bevizezte a szappanos tenyerét és elkezdte mosni a számat.

-LEGKÖZELEBB KÉTSZER GONDOLD MEG, MIKOR POFÁZOL VISSZA!-ordította az arcomba.

-Harry, engedd el! -könyörgött sírva Mary.

-Te ne szólj ebbe bele asszony!

A szám már égett a szappan szörnyű ízétől, a szemem már vérpiros volt a sminkem miatt. És bőgtem. Folyamatosan sírtam, megállíthatatlanul, és keservesebben mint valaha. Végre abbahagyta a karom szorítását, és valamit az orra alá mormogva berontott a hálószobájukba. Én a mosdókagylónak támaszkodva öblögettem, majd mostam át az arcom sminklemosóval. Visszasétáltam a szobámba, és újra alváshoz készülődtem. Mary követett a szobámba, és könnyezve átölelt.

-Nagyon... Nagyon sajnálom... -nyögte ki hüppögve.

-Nem a te hibád.... Harryé. -mosolyogtam rá keservesen.

-Tudom... De nem szabadott volna ezt hagynom... Már rég ki kellett volna dobnom, de nem tudom, hogyan.

-Megértelek.-feleltem, majd átöleltem.            -Jó éjt.

-Jó éjt. -köszönt el.

***

Reggel van. Méghozzá hétvége. Nem is reggel, inkább délelőtt. Valószínűleg az alkesz alszik, Mary pedig a konyhában süt-főz. Felültem az ágyamban, de egyből össze is rogytam, mert szörnyen fájt a felkarom. Rátekintettem, és egyből elszörnyülködtem... Az egészet kék, lila, és zöld foltok "díszítették". Úr isten.... Mit fognak rólam gondolni az iskolában hétfőn? Addigra biztos nem múlik el.... Sőt... Még talán rosszabb is lesz..
Lezuhanyoztam, és arcot mostam. Ezután, még gyorsan elvégeztem a napi teendőimet, és felöltöztem. Leültem az íróasztalomhoz, és aloeverás krémmel kezdtem kenegetni a foltokat. Miután ezzel is végeztem, nekiálltam a tanulnivalóimnak. Egész gyorsan készen lettem, ezért még a földrajz felelésre is tudtam készülni. Mary szólt, hogy kész az ebéd, ezért a tanulnivalókat otthagytam az asztalon.
Ebéd után visszavonultam a tanuló "zónámba". A térkép pont New York részletes térképénél volt nyitva és támadt egy szörnyűséges ötletem....

Hali skaccccok! 😂😂❤ Tudom... Igen poooontosan tudom, hogy ez is navyon depis lett...... Nem mondom, hogy ez volt az utolsó..... De azért sry 😂😍😘