Nem tehetsz róla! (Peter Parker ff) //Befejezett//

25. Fejezet

Másnap nagyon nyomott hangulattal keltem. Kisétáltam, mankóim segítségével a konyhába, és azon tűnődtem: vajon miért nem szól még az ébresztőm. Feltérképeztem a terepet, és azon kaptam magam, hogy senki sincs itthon rajtam kívül. Ez az érzés egyszerre volt izgalmas, és nyomasztó. Rápillantottam a faliórára és leolvastam róla az időt: 8:56.
MI A FRANC????! ELKÉSTEM!! De.... De.... Hol van Peter? A telefonomat kajtatva bicegtem ide-oda a házban két műanyag bottal a hónom alatt. Mikor végre megtaláltam, nagynehezen lehajoltam érte, és a képernyőt kezdtem bámulni. 6000000 nem fogadott hívás Petertől..... Te jó ég....

Üzeneteim;

-Hé, szia Sarah! Itt vagyok.
-A házatok előtt.
-Lejössz?
-Ma nem jössz suliba?
-Haragszol rám valamiért?
-Sarah? El fogunk késni!
-Jó, én elindulok. Szeretlek, bármiért is nem írsz vissza.

Az utolsó mondat, majdnem megríkatott. Sietősre vettem a figurát, és éppen ezért nem jutott idő a zuhanyzásra. Felkaptam az első cuccot amit találtam, és odabicegtem a lifthez. Nehezen, de sikerült beérnem a vonatmegállóba. Olyan 10 percen bellül jött is egy jármű, amire felhuppantam, majd elvesztettem az egyensúlyomat, és hasraestem. Volt aki megkérdezte, hogy minden rendben van-e, de én csak mosolyogva intettem, hogy persze-persze. Valahogyan újra a lábaimon álltam, és mind a két mankómat a jobb kezbe vettem, míg a bal kezemmel, megfogtam egy kapaszkodót. Az utazás végén, vagy hárman löktek arrébb, én pedig csak olyanokat mormoltam, mint "kösz", vagy, hogy "persze, nincs elég bajom így is". Bedöcögtem az iskolába, és az éppen folyó órámra "siettem". Bekopogtam, és sűrű elnézéskérések közepette leültem Michelle mellé.

-Mi történt? Te...... Te bűzlesz..... Már bocsi... -kuncogott csöndesen.

-Tudom. Elaludtam. Nem volt időm zuhanyozni. Szóval most el kell viselned a szagomat. -temettem a homlokom a tenyerembe.

-Hát jó. Engem annyira nem zavar... Mármint.. Van egy öcsém, szóval tudom, mi az a bűz... És a tiéd momentán az övéhez képest, illatnak mondható.

-Kösz. -nevettem fel.

Az óra után a folyosón sétálgattunk. Megláttam Petert, ami egy kicsit kiváltotta belőlem a legfurcsább, legőrültebb énemet. Ahogy voltam, odamentem hozzá, a mankóimon támaszkodva,  megragadtam a karját, és egy másik folyosóra húztam, ahol nem láthatott meg minket senki. Itt a nyakába vetettem magam, és kiszorítottam belőle a szuszt is, ölelésemmel.

-Peter! -suttogtam a mellkasának.

-Szia, Sarah. Azt hittem haragszol rám. -fogta meg a hátam félénken. 

-Nem, nem, dehogy is! Csak elaludtam. -léptem egyet hátra, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hatezerszer hívtalak. -csodálkozott, teljesen elengedve a hátamat.

-Le volt némítva a telóm. -mentegetőztem, az igazat mondva.

-Értem. Bocsi, hogy aggódtam. -mondta, majd a csengő rikácsoló hangja félbeszakította beszélgetésünket.

-Ez volt a végszó. -mosolyogtam.

Visszakísért a terembe, én pedig még megjegyeztem:

-Egyébként, bocsi a szagomért. Nem volt időm zuhanyozni.

-Fel sem tűnt. -rázta a fejét.

-Szörnyen hazudsz. -kacagtam el magam.

-Nem hazudok. -folytatta.

-Nekem most mennem kell órára. Suli után egy meki? -vetettem fel.

-Ő.. Okés. -gondolkozott el.

***

Az utolsó óra után elbúcsúztam MJ-től, és kisétáltam az iskolám nyomasztó falai közül. Peter ott várt rám a parkban, az egyik padon ülve háttal nekem. Én mosolyogva odamentem hozzá, és olyan 1,5 méter távolságból, megböktem egy kicsit a fejét, a mankómmal. Alig értem hozzá, ő elkapta a botot, és odahúzott magához. A törött lábamra is rá kellett állnom, hogy egyensúlyban tartsam magam, így akaratom ellenére is felkiálltottam.

-Bakker! A lábam!

-Sarah? Azt hittem, valaki bántani akart, és hát a pókösztön....... Az pókösztön. -védekezett.

-Csak.... Rád akartam ijeszteni. -mondtam, továbbra is a lábamat fájlalva.

-Sikerült. -mosolyodott el halványan.

-Elengednéd végre a mankómat? -váltott át a hangom hisztisbe.

-Jajj... Persze... Ne haragudj! -tekintete a földre szegeződött.

-Nincs semmi baj, csak máskor ne csinálj ilyet! -simítottam meg a vállát.

-Te se! -nézett vissza rám.

-Ígérem. -mosolyodtam el.

-Ígérem. -mosolyodott el ő is. -Na indulunk?

-Persze.

Felállt a padról, és elindultunk. Egy ideig sétáltunk, majd rá pillantottam, és a tekintetében, megfigyelhettem a megvilágosodás örömét.

-Mi az? -kérdeztem gyanakodva.

-Támadt egy hülye ötletem. -vigyorgott le rám.

-Ha szemét lennék, azt mondanám, neked csak olyan van. -ráztam a fejemet, mert már éreztem, ennek az ötletesdinek nem lesz jó vége.

-Ha-ha... Mi lenne, ha a nyakamban vinnélek? Így mind a ketten gyorsabban haladnánk, és nem fájna a lábad.

-Ő...... Ez.... Nem veszélyes? -éreztem, hogy a még épségben lévő lábam remegni kezd, már csupán a gondolattól is.

-Nem. Nyugi. -húh, most megnyugodtam. Ja nem, mégsem.

-Inkább a hátadon? -alkudoztam, és szerencsére sikerrel jártam, ugyanis beleegyezett. Odasétáltunk egy padhoz, és felmásztam a hátára. Így vitt, tovább, és tényleg, lényegesen könnyebb volt így menni.

Helló pókerek! ❤❤❤
Ebben a mai részben, az utolsó eseményhez (ehhez a különleges utazáshoz) van egy eléggé halálközeli (kisebb túlzással) élményem... Múltkor voltunk két haverommal, egy lánnyal és egy fiúval a belvárosban, és a fiú kitalálta, hogy valamelyikünk utazzon a nyakában. A másik lány nem mert, én viszont ugrok erre a két szóra: HANG VAGY! Tehát megtettem. Egy ideig utaztam a nyakában, amikor megállapította, hogy rohadt nehéz vagyok, így kitalálta, hogy lerak. Na, itt az út szélén volt, egy kb mellkasig érő fal, ahova kitalálta, hogy letesz. (Ez az egész videóra van véve.) A fal alatt viszont volt egy 4-5 méteres szakadék szerű rész. Amikor már éppen ott tartottunk, hogy lerak, én megbillentem, és majdnem leestem. Eközben a legjobb barátnőm aki videózott, eléggé telerakta a gatyáját, mert már látta a halálomat bekövetkezni. Végül nagynehezen, sikerült épségben lejutnom, de a szüleim sem voltak rám túl büszkék. (A srácra meg főleg nem) Tanulság: SOHA ne állj fel semmilyen körülmények között, egy olyan helyre, ahonnan, ha leesel, valószínűleg a kórház a következő megállóhely. Köszi, ha elolvastad! 😘❤❤❤❤😂