Ha Tudnék Repülni / If I Could Fly (Larry Stylinson ff.)

1. Fejezet

Louis

Szerda, 11:23

A fehér BMW terepjáró lassan kanyarodik be az orvosoknak fenntartott parkolóba, ami a legközelebb van a bejárathoz. Ez az egyik olyan dolog, amit Louis imád a munkájában, persze azok után, hogy naponta menthet életeket. Miután leállítja a motort, magához veszi az utasülésen pihenő táskáját, hogy kiszállva a kórházba indulhasson.

– Dr. Tomlinson – bólint az egyik nővér, amikor a férfi elsétál a közeli nővérpult mellett, és az orvosi szoba felé indul. Louis rámosolyog, és magára csukja az ajtót, hogy felvegye az orvosi köpenyét, és átnézzen néhány aktát, amit az asztalára tettek. Sóhajt egy nagyot, és úgy dönt, mielőtt nekikezd a hosszú ügyeletes műszaknak, előbb iszik egy kávét. Amíg a kávéfőző végez, a nyakába dobja a sztetoszkópját, és megköti a nyakkendőjét. Önszántából nem öltözne így, de a munka megköveteli. Kávézás közben átnézi az aktáit, és úgy dönt, miután átveszi a műszakot Dr. Fletchertől, megnézi a betegeit.

– Szia – nyit be hozzá a kollégája, és leül a tőle nem túl messzi szabad székre.

– Milyen napod volt? – kérdi mosolyogva, és becsukja a kezében lévő mappát, hogy teljes figyelmét a munkatársára összpontosíthassa.

– Fárasztó – sóhajt fel, de azért kimerülten elmosolyodik. – Kérhetek egy szívességet, Louis? Az egyik betegemről lenne szó.

– Persze, mondd csak – bólogat érdeklődve a kék szemű férfi, és az asztalra könyökölve összefűzi az ujjait.

– Nagyjából egy hónapja műtöttem Harry Stylest, tudod – kezd bele, és Louis elé tolja az említett nevével ellátott sárga dossziét. – Úgy volt, hogy csak a jövő héten jön vissza kontrollra, de ma reggel telefonált, hogy elutazik valahová, ezért ma este lenne ideje eljönni. Én viszont nem leszek itt. Nem akartam akadékoskodni, mégiscsak egy világsztár. A főorvos kitekerné a nyakam, ha megtudná, hogy nem álltunk azonnal a rendelkezésére. Meg tudnád nézni nekem?

– Mivel is műtötted? Már nem emlékszem – ingatja a fejét Louis, és kinyitja a mappát.

– Ínhüvelygyulladással – feleli Brendon, aztán folytatja, hogy végre hazamehessen. – Nem volt komoly műtét, végig ébren volt, és utána is jól viselte. Azért aggódtam, mert nem igazán volt szófogadó. Kértem, hogy a varratok kiszedéséig legyen óvatos, és ne gitározzon, vagy erőltesse meg bármi más módon, de ez nem sikerült neki. Szükség volt még két öltésre, mert szétnyílt a seb. Ennyi volt a komplikáció.

– Szóval semmiség – motyogja Louis, miközben a papírokat olvasgatja. – Oké, mikor jön?

– Este tizenegyre ér ide – feleli a kollégája, aztán felkel, hogy levegye a köpenyét, és felkapja magára a fogason várakozó zakóját. – Ha vannak még fájdalmai, akkor írj fel neki Aspirint.

– Nagy felhajtás lesz körülötte? – vigyorodik el Louis, mert fogalma sincs, hogyan kellene elképzelni egy globális sztár érkezését. Nem volt itt, amikor Brendon műtötte. Nem tud sokat az énekesről, csak amennyit valószínűleg mindenki. Néha hallja a zenéit az autó rádióján, vagy beleakad néhány szalagcímbe az interneten, amikor híreket olvas, de nem nyitott még meg egyet sem. Nem igazán törődött a férfival. A zenéje hallgatható, de otthon még sosem jutott eszébe bármit is lejátszani tőle. Talán majd ezek után.

– Legutóbb a menedzsere, az anyja, meg három testőr kísérte – darálja gyorsan a férfi, és már a táskáját veszi magához. – Köszönöm, Louis. Majd visszaadom egy betegednél.

– Nem gond, jó pihenést! – köszön el tőle a kék szemű, és becsukja maga előtt Harry mappáját, majd azt az egyet az asztalon hagyva, az összes többivel a kezében, elindul a betegei felé.