Ha Tudnék Repülni / If I Could Fly (Larry Stylinson ff.)

8. Fejezet

Sziasztok! Tudom, baromi későn, de végre meghoztam a folytatást... ami egyben a befejező rész is. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Sophie-val, tökéletesen hozta Louis-t, pont úgy, ahogy a fejemben is megjelent, és úgy tűnik, a közös munkánk ezzel nem ér véget ;) Carmennek is jár egy nagy-nagy köszönöm a javításokért, és sokszor már komikussá váló eszmecserékért. :D És köszönöm Nektek, drága olvasóim, ha végig kitartottatok és rendíthetetlenül vártátok az új részeket. Jó olvasást kívánok, és ha úgy érzitek, megérdemeljük, hagyjatok nekünk egy kis visszajelzést. :)

Louis

Péntek, 13:20

Louis sokkal jobban szenvedett a szerelme távollététől, mint ahogy azt előtte elképzelte. A betegei váltották egymást hónapról hónapra, és ő mindvégig csak kamerán, a telefonja, vagy a laptopja képernyőjén át látta Harryt. Meg persze a koncertfelvételeken, mert amint a meglepetését első kézből megkapta, a fiú már megengedte neki, hogy visszanézze őt estéről estére. Őrültebbnél őrültebb jelmezeket vett fel, és szinte minden show-val egyre jobban elengedte magát az énekes. Louis kimondhatatlanul büszke volt, de közben egy belső szorongás kezdte facsarni a lelkét. Amikor az amerikai körút elkezdődött, pokolba az időeltolódással, és Louis is sokat dolgozott, egyre ritkábban tudtak beszélgetni. Persze váltottak üzeneteket, de azok a nagy, videochattel töltött, órákig is elhúzódó, nevetgéléssel és szerelmi vallomásokkal tarkított beszélgetések kritikusan lecsökkentek. A doktor csak remélte, hogy mindez a munkáik miatt van, és nem azért, mert Harry megismert valakit. Vagy esetleg már nem érez úgy, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt, és nincs erre elegendő ideje és kapacitása. Nem akart ezen aggodalmaskodni, de belül azért mégis szorította ez az érzés, és bár először úgy gondolta, hogy nem fog tudni elutazni a los angelesi show-ra, mert komolyan rengeteg feladata van, és a papírmunkákkal is lemaradt, de ezek után nem volt kérdés. Már alig várta a dátumot. Szinte számolta a napokat, hogy mikor száll már le az az átkozott repülő a napfény városában. A repülőút rettenetesen hosszú volt, és ő ennek ellenére sem pihent egy pillanatig sem, végig az ölében a laptopjával dolgozott valamin, hogy legalább ne legyen akkora lelkiismeretfurdalása a kórház felé, amiért ezt a kis időt kivette. Harry azt mondta neki, hogy két koncert lesz LA-ben is, csakúgy mint Londonban, aztán néhány napig még maradnia kell a városban, és utána együtt visszarepülhetnének Angliába. Így a teljes jövő hetet elkérte, de közben elhozott magával rengeteg munkát, amit akár a gépén is megcsinálhat.

Péntek, 14:47

Harry már a hatalmas csarnokban van, és az estére készül, amikor Louis megérkezik, és egyből be is tessékelik egy fekete terepjáróba, ami közvetlenül a repülő mellett parkol. Nem tudta ezt előre, csak a gépen ment oda hozzá egy légiutaskísérő, hogy tájékoztassa róla, álljon készenlétben egyből azután, hogy a gép földet ért, mert ő fog elsőnek kiszállni. Az autóban két öltönyös ül elöl, headsettel a fülükben, és halkan szól a zene a rádióból. Nem tudja, miről beszélgethetne velük, és annyira nagyon nem is akar.

- Messze megyünk? - kérdi, és már venné elő a laptopját, mert szinte biztos benne, hogy lesz még ideje visszatérni egy kicsit az előbbi jelentéshez, amit kénytelen volt félbehagyni, bármennyire is utálta ezt tenni. Végül mégsincs esélye erre, mert az út csak nagyjából tíz perces. Legjobb lesz, ha nem mélyül el benne, kellene még legalább fél óra, hogy befejezze azt a jelentést, aminek nekikezdett.

Amikor odaérnek, és meglátja a hatalmas tömeget a rendezvényközpont körül, leesik az álla. Már Londonban is nagyon sokan voltak, teltházas koncert volt, de oda közvetlenül a kezdés előtt mentek Harry családjával, és nem ennyi órával előtte. A fejét ingatva hitetlenkedik, hogy ezek az emberek hosszú órákat várakoznak, csak hogy jó helyről láthassák a szerelmét. Pedig tudja, mostanra már persze, hogy felfogta, az énekes mennyire népszerű a zeneiparban, de számára még mindig hihetetlen ez az egész. Fogalma sincs, mennyi időre lesz még szüksége, hogy hétköznapinak tudja tekinteni a felhajtást a fiú körül, de reméli, ha vége a turnénak és végre együtt lehetnek, akkor majd könnyebben megy neki. A hátsó ajtón viszik be, és még így is eltakarja őt az egyik őr, amikor a vakuk villogni kezdenek, de bent már nyugalom fogadja. Az épület teljes Harry külsőt és belsőt öltött. Mindenhova a fiú neve van kivetítve, felfestve, vagy a fotói, dalszövegrészletei, és a turnéjának plakátja van aggatva. Az egész hatalmas csarnok olyan, mint egy szentély, és ő képtelen elmondani, mennyire büszke. Erre egyáltalán nem léteznek szavak.