Ha Tudnék Repülni / If I Could Fly (Larry Stylinson ff.)

6. Fejezet

Sziasztok! Hoztam egy részt nektek mára :) Köszönjük az előzőhöz érkezett visszajelzéseket, szeretetet.

Louis

Csütörtök, 23:30

Louis a plafont nézi egy nagy mosollyal az arcán, miközben a hatalmas ágyon Harry keresztben fekszik, és a feje a doktor hasán pihen. Az idősebb az énekes meztelen mellkasát cirógatja, és néha az ujjai közben végig gereblyéznek a zöldszemű haján. Amikor Jeffrey előtt Harry azt mondta neki, hogy szereti... Valósággal sokkolta. Louis is érzi, hogy már rég több ez egyszerű vonzalomnál, eddig mégsem volt még alkalma ezt elmondani. Ő sosem volt az a végtelenül romantikus típus. Ez a dolog, legalábbis első alkalommal, nagy gondot tud okozni a fejében. Egyben viszont biztos: nem Jeff előtt tervezi ezt a dolgot. Eddig félt volna ezt még magának is bevallani. Azt, hogy mennyire képtelennek érzi az egészet Harry nélkül azok után, hogy tudja, milyen vele, de közben ott volt a félelme és a bizalmatlansága is. A bizalmatlansága saját magával szemben. Nem hitte komolyan, hogy minden akadályt könnyedén legyőzhetnek. Ezek után viszont nem számít, mit hisz, csak az, hogy mit akar. Minden problémát megoldani, és együttes erővel felülkerekedni az összes akadályon. Képesnek kell lenniük erre.

– Mit válaszoltál volna Jeffnek, ha nem szólok közbe? – vált komolyra Harry hangja, amit Louis egyből észrevesz. Egész idáig nevettek és viccelődtek egymással. Ez nagyon jól megy nekik, de a fiatalabb most őszinte választ vár, és Louis nem is lenne képes szemrebbenés nélkül hazudni nekik. – Elfogadtad volna a pénzt?

– Nem – feleli gondolkodás nélkül, és úgy érzi, Harry szemébe akar nézni, de a fiú az üres plafont fürkészi még mindig. – Soha nem szakítottam volna veled pénzért. Tudod te is, hogy mi okozott gondot nekem. Ahogy azt is, hogy azon vagyok, hogy ez ne érdekeljen.

– Tudom, de mi lett volna, ha nem megyek be akkor a szobába? – erőlteti tovább a kérdést, Louis pedig felsóhajt.

– Nem tudom, Harry – ingatja meg a fejét végül. A fiú még mindig nem néz rá, de tudja, hogy nem teljesen nyugodt, mert egyik keze a saját hasán dobol, másikkal pedig a száját csipkedi. – Sose tudok olyanra válaszolni, hogy mi lett volna, ha... Okkal nem úgy történt, és ez a lényeg. Amit mondtál, minden aggodalmam elsöpörte akkor, és már nem maradtak kétségeim.

– Ha nem mondom azt?

– Nem nyugszol, amíg nem kapsz valamilyen választ, ugye? – mosolyodik el a férfi, és ezzel egyidőben Harry felemelkedik, és törökülésbe tornázza magát. A doktornak muszáj beharapnia az alsó ajkát, ahogy a zöldszemű az ölébe húzza a takaró csücskét. Valószínűleg teljesen meztelenül nem is tudna vele egy tökéletesen komoly párbeszédet folytatni. Louis is feltolja magát, és a támlának támaszmodik, aztán Harry keze után nyúl. – Biztos vagyok benne, hogy megszállottan csak azon tudtam volna gondolkodni, mennyit árt, és mennyit használ nekünk ez a kapcsolat. Minden pillanatban mérlegeltem volna a fejemben a dolgokat. Őszintén nem tudom, hogy mi lett volna a végső döntésem. De biztosan nem azért hoztam volna meg, mert Jeffrey arra kért, vagy a fizetségért.

– Értem – bólint, és a folyamatosan mozgó, egymást simogató ujjaikra néz. Louis látja rajta, hogy már nincs olyan felhőtlenül jó kedve, mint eddig, és úgy szeretné megint felvidítani.

– Tudom, hogy a válaszom nem olyan tökéletes és romantikus. Nem az, amire vágytál, de őszinte akartam lenni veled – húzza magához a fiatalabbat, és ahogy Harry majdnem rázuhan, a halántékára szorítja az ajkait, hogy egy szeretetteljes puszit adjon neki, mielőtt a mellkasára fekteti a kócost. Ujjai folyton a zöldszemű hajában matatnak. Imádja a puha tincseket, amik még rövidnek számítanak, de ahhoz már elég hosszúak, hogy lássa a zabolátlanságát. Emlékszik néhány régi képre a netről, ahol nagyon hosszú haja volt, és megnézett még a kórházban pár videót is. Szexin túrt bele mindig. Talán hagynia kellene megint megnőni, bár neki így is nagyon tetszik. Talán mert így ismerte meg.