Huszonkettedik rész

4.3K 217 13
                                    

👤Cole szemszöge👤

Apám legutóbbi látogatása után semmi hírt nem hallatott magáról amitől egyszerre voltam megkönnyebbült,és egyben ideges is.

Apám nem szokta ilyen könnyen feladni.

Nem ok nélkül jött el a házamba.

Bryan szerint nem kéne apámmal foglalkoznom ő beszél vele.Azt mondta foglalkozzak inkább a fontosabb dolgokkal.

Ivyval.

És Skylarrel.

Ivy az anyukájával folytatott telefonhívása után bezárkózott a saját világába,ismét maga köré húzta a falait hogy ne érhessem el.

Valószínűleg engem is hibáztatott hisz én mondtam neki hogy hívja fel.Nem gondoltam volna,hogy a saját anyukája még évek után is ennyire elutasító lesz vele.Nem tudtam sok mindent Ivyról.Csak annyit amennyit hajlandó volt megosztani velem.

Ő többet tudott rólam mint én róla.

Még a hobbiját sem tudtam,hogy van-e neki egyáltalán.

Hónapok után is alig tudtam róla valamit,mégis úgy vonzódtam hozzá ahogy nem kellett volna.

Egy nap el fog költözni és utána valószinűleg többé nem fog keresni.Se vele se a lányával nem fogok találkozni.Erre a gondolatra is megfájdult a szívem.

Fontosak voltak nekem mindketten.

Elvittem Skylart a múltkor játszóházba Ivyval együtt.Egész jó délutánunk volt,azt hittem Ivy ismét a bizalmába enged,de nem tette.

Az utóbbi időben még furcsábban is viselkedett,de lehet csak én képzeltem be.Egy légterben sem akart velem lenni amikor pedig mégis akkor mintha teljesen zavarban lett volna.

Bryan azt mondta csak beképzelem,azt tanácsolta szedjem össze magam és valami ürüggyel vigyem el őt vacsorázni csak valószínűleg nemet mondana.

Ivyn tisztán látszott,hogy alig alszik és eszik is mostanában ezért tényleg elgondolkodtam hogy megfogadom Bryan tanácsát és elviszem otthonról,hpgy kikapcsolódhasson kicsit.

Ebéd után fel is vetem neki a vacsora ötletét.Bryan és Sabrina szívesen vigyáznának Skylarre.

XxxxxxxxxxxxxxX

Ivy az ebéd alatt alig szólalt meg.A szokásosnál is nagyobb karikák látszódtak a szemei alatt,Skylarrel viszont mégis kedvesen és mosolygósan beszélgetett pedig ez csak álca volt.Nem akarta,hogy a lánya lássa rajta a fáradságát.Én viszont láttam.

Az elmúlt időben használatba vettem azt a szakácskönyvet amit kaptam.Nem voltam reménytelen eset,pár új dolgot megtanultam csinálni és gyakran segítettem Ivynak a főzésben,hogy ne legyen annyi dolga.

Makacs volt.Nem engedte,hogy rendeljek.Valószínűleg a pénz miatt.

Ivy ételei isteniek voltak,és szeretett főzni.Már tényleg rosszul éreztem magam,hogy én 4 évvel idősebb vagyok nála mégsem tudok főzni.

Skylar most is olyan maszatos volt mint ahogy mindig.

-Menj kicsim mosd meg az arcod.-mondta Ivy fáradtan.Amint Skylar kiment a helységből segítettem összeszedni a tányérokat majd Ivyhoz fordultam.

-Arra gondoltam,hogy elvinnélek vacsorázni ma este.-mondtam.-Rádférne egy kis kikapcsolódás.

Meglepődve nézett rám.

-És Skylar?

-Bryan vigyáz rá.-mondtam.-Szeretnék megmutatni egy helyet neked.

-Miféle helyet?

Empty Eyes(hun) •Completed•Where stories live. Discover now