Empty Eyes(hun) •Completed•

Huszonnegyedik rész

✨Ivy szemszöge✨

Nem maradtunk sokáig Cole anyukájának a házában.Cole megmutatta a helyet,de én szerettem volna már visszamenni Skylarhez.Cole teljesen megértette.

Alig vártam,hogy lássam őt.Az autóút alatt zavarban voltam.Csend telepedett ránk.

Még mindig éreztem Cole ajkának érintését a homlokomon.

Cole úgy tűnt nagyon gondolkodik valamin.Gondoltam rá,hogy nem kéne beleütnöm az orrom,de érdekelt mire ez az arckifejezés.

-Mire gondolsz?-kérdeztem megtörve a csöndet.

Rám nézett majd vissza az útra.

-Emlékszel amikor eléggé lerészegedtem?Anya halálának évfordulóján.-bólintottam.Emlékeztem arra a napra.-Nem emlékszem mindenre tisztán arról a napról.De emlékszem,hogy a falba ütöttem a fejed mellett.Emlékszem,hogy féltél tőlem.Azt hiszem nem kértem bocsánatot ezért.Nagyon sajnálom.-meglepett,hogy ez járt pont a fejében.

-Tudtam,hogy nem bántanál.-feleltem rá nézve.Láttam a bűntudatot az arcán.

-Nem tudhattad.Úgy viselkedtem mint egy idióta.

-De tudtam.-néztem a szemébe mikor felém nézett.-Nem olyan vagy,aki bárkit is bántana.-mély levegőt vettem.-A.....a reakcióm ösztönből jött.De nem féltem attól,hogy megütsz.

Cole nagyot sóhajtott.Percekre voltunk a bátyja otthonától.

Úgy tűnt Cole még mindig gondolkozik valamin.Valamin velem kapcsolatban.Nem akartam rákérdezni ismét,hogy mi az.Nem akartam rá gondolni.Egyedül a lányomra volt szükségem.

Bryan lakása előtt azonnal kipattantam az autóból.Azonnal kopogtam.Mire Cole odaért mellém addigra kitárult az ajtó előttünk,és megláttuk a rózsaszín szemöldökű Bryant.

A látványa megdöbbentett.A szája egy nagy piros folt volt a szemöldöke pedig szó szerint virított.Nem mindennapi látvány volt,de még ez sem akadályozta meg,hogy jóképűnek tűnjön.Mert az volt,ahogy a testvére.

-A lányod egy ördög.-nézett rám.Elmosolyodtam.

Arrébb lépett az ajtóból mire megláttam a méterekkel messzebbről mosolygó kislányt.

Amint meglátott felsikított.

-Mamiiii!-ordította majd mindent eldobott ami a kezében volt és szaladni kezdett felém.Attól féltem megcsúszik a padlón és elesik olyan gyorsan közeledett.Amikor közel ért lehajoltam és felkaptam.

Ugyanazzal a lendülettel megpördültem vele párszor mert tudtam hogy ezt szereti és mindig nevet tőle.

Puszit nyomtam az arcára.

-Hiányoztam?-kérdeztem tőle mosolyogva.Megölelt miközben bólogatott.-Jól viselkedtél?

-Igeeen.-mondta hatarozottan.Elmosolyodtam és arrébb söpörtem egy tincset ami a szemébe lógott.

Oldalra néztem,láttam ahogyan Cole mosolyogva figyel minket.Egészen eddig a pillanatig gondterhelt volt az arca mindattól amit elmondtam neki most azonban őszintén mosolygott.Sky is észrevette Colet.

-Gyere ide.-mondta neki.Cole közelebb hajolt.-Mééég.-mondta Sky.Amikor Cole már teljesen közel volt akkor a nyakába csimpaszkodott.Miközben Cole átvette tőlem,összeért a kezünk.

Sky szorosan ölelte Colet,aki ezt nem bánta.

-Ez egy gyönyörű bemutató,hogyan néz ki egy család de gyertek már be!-mondta Bryan.Attól amit mondott kissé zavarba jöttem.Nem voltunk egy család.