Leather jacket (javításra vár)

Negyedik

-Suli után menj haza egyből! Ne várj rám, nekem még van egy kis dolgom!-mondja Tae miközben a személyes poklom felé közeledünk.
-Hova mész? Ugye nem?-fogom meg kezét és magam felé fordítom.
-Jimin! Légyszíves ne nehezítsd meg jobban a dolgot. Tudod, hogy nem állunk olyan jól anyagilag, muszáj dolgoznom!-dörzsöli meg orrnyergét frusztráltan.
-Hogyne tudnám. Miattam van az egész.-motyogom. Így igaz. A kórház és a műtétek nagyon sok pénzbe kerültek mert anyáék a legjobbat akarták nekem és egy magánklinikán töltöttem azt az egy évet. Sok operáción estem túl a bőröm miatt, amit ha nem ott végeznek, kitudja most hogy néznék ki?! Bele sem merek gondolni. Namjoon hyung is rengeteget költött erre és anyáék is jelzálogot vettek fel a házra és kölcsön is kértek az egyik barátjuktól. Majdnem teljesen csődbe vitte a családot és most ennek isszuk a levét. Mindez miattam.

-Nehogy elkezdd megint ezt a hülyeséget! Nem a te hibád! Nem hagyhattuk, hogy az eleve rossz helyzetedből, még rosszabb legyen! Így sem tudod magad elfogadni, mi lett volna akkor?-emeli fel hangját és útnak ered. Persze, hogy nem fogadom el magam. Hogyan is tudnám ha folyamat azt hallom milyen torzszülött is vagyok? És most miattam meg Tae-ből is drogdíler lett. Nagyszerű, így sem volt elég rossz a lelkiismeretem.
Beérve a suliba szétválnak útjaink.

A nap elég hamar eltelik. Végig azon gondolkodom, hogyan tudnám lebeszélni testvérem erről a hülyeségéről. Kifelé haladva a poklomból, valaki hozzám vág valamit és meglátom ahogy a fejemen csorog le valami fehér. A szagából ítélve joghurt lehet. Gyanús is volt, hogy egész nap szinte békén hagytak.
-Takarodj innen te torzszülött! Minek rontod itt a levegőt? Az ilyen undorító lényeknek a föld alatt lenne a helyük!-kiáltják nekem. Akik nem, azok is vagy nevetnek vagy megvetően szemlélnek. Könnyek gyűlnek a szemembe és kisebbre húzom össze magam miközben a kapu felé haladok. Felnézve meglátok két ismerős alakot az utca szélén a motorjaiknak támaszkodni. Tejföl szőke haj, ez Yoongi és a másik...magasabb, szexi kisugárzás, fekete haj, izmos test, ez bizony Jungkook. Szóval ők is végignéztek az előbbi jelenetet és biztos jót szórakoztak rajtam. Újra a földet kezdem pásztázni és megpróbálok minél gyorsabban elslisszolni mellettük. Ekkor kiabálásra leszek figyelmes és arra, hogy valaki elkapja a karom.
-Jimin! Mi történt?-aggodalmaskodik Tae.
-Semmi.-suttogom elhaló hangon ugyanis alig bírom visszatartani könnyeimet. Annyira rossz, hogy így bánnak velem egy olyan dolog miatt, amiről egyáltalán nem tehetek. Amit egy baleset során szereztem. Bárcsak inkább meghaltam volna. Akkor nem kellene ezt átélnem és a családom sem lenne ilyen helyzetben, Tae-nek pedig nem kellene droggal kereskednie.

-Ne mondd nekem, hogy semmi! Tiszta joghurt a hajad! Megint mit csináltak ezek a nyomorultak?-emeli fel a hangját én pedig összerezzenek, ahogy szemeibe nézek olyan harag ül bennük.
-Csak a szokásos Tae, kérlek ne rendezz jelenetet. Ígyis elég rossz, nem kell, hogy még azzal is csúfoljanak, hogy nem tudom magam megvédeni!-motyogom az orrom alatt és újra lehajtom fejem.-Hazamegyek, megfürdök rögtön és anyáék sem tudják meg! Jó?-kérdezem de már hátat is fordítok neki. Egy pillanatra találkozik tekintetem Jungkookéval. Semmit nem lehet kiolvasni szinte kifejezéstelen ábrázatából. Gondolom biztos egy szánalmas és gyenge senkinek tart, ami valljuk be igaz is. Nem voltam ilyen. Mielőtt megtörtént a baj, én is egy életrevaló vidám srác voltam nagy álmokkal és tervekkel, de a baleset elvett tőlem mindent. Elvette az igazi Jimin-t és itt hagyta ezt a torz változatot. Kibuggyan egy könnycsepp, ezért kapkodni kezdem a lábaimat, otthagyva őket. Ahogy hazaérek, kirobban belőlem a sírás és remegő testtel közelítem meg a fürdőt. Levetkőzöm, majd megnyitva a zuhanyt beállok a forró víz alá. Hajat mosok és magamat is megtisztítom. Kilépek a zuhanykabinból és a tükörbe pillantok. Végigpásztázom testem, az égett részeknél fintorogva. Szörnyeteg. Tényleg az lett belőlem. Egy kibaszott szörnyeteg.
Ordítok egy hatalmasat és bele vágok ököllel a tükörbe. Hangos csattanással törik darabokra és esnek a csapba a szilánkok. Kezemet pedig szerte-széjjel hasítja, de nem bír érdekelni. Lerogyok a földre és zokogni kezdek. Miért? Miért velem történik ez? Miért nem elég az, hogy így nézek ki? Miért kell még ennél is jobban megkeseríteni az életemet? Túl sok a miért, én pedig nem vagyok képes megválaszolni őket. Feltápászkodom a földről és a csap alá teszem a kezem, hogy lemossam azt majd egy törölközőt tekerek rá és várom, hogy elálljon a vérzés, ami lassan ugyan, de eláll. Még szerencse, hogy az égett kezemmel ütöttem így nem fáj annyira hiszen ott úgymond kiégtek a receptoraim, meg úgyis kesztyűt hordok és nem fogja senki megtudni. A tükörrel kapcsolatban meg majd kitalálok valamit.

Lemegyek a konyhába és valami ehető után nézek. Nincs semmi ezért rendelek egy pizzát magamnak és Tae-nek is mert ki tudja mikor toppan be. Anyuék még dolgoznak ilyenkor, ezért csend van a házban. Túl nagy csend, ami miatt a gondolataim még hangosabbak. Nem akarok igazából meghalni. Hiába fordulnak meg ilyenek a fejemben, én csak boldog akarok lenni vagy legalábbis csak elfogadni magam úgy, ahogy most vagyok. Nem szabadna szörnynek neveznem magam mert nem az én hibám az, ahogy most kinézek. Ez csak egy baleset eredménye és undorító az az ember, aki emiatt ítél el, sőt még gúnyt is űz belőlem.

Gondolataimból a csengő ébreszt fel. A bátyám kajáját a konyhában lévő étkező asztalra teszem, majd töltök magamnak egy pohár kólát és a saját pizzámmal a nappaliban vágom le magam. Bekapcsolom a tv-t és egész jól elfoglalom magam, miközben tömöm magam az olasz étellel. Elbóbiskolhattam, mert arra ébredek, hogy valaki simogatja az arcom.
-Szia, kicsim!-mosolyog rám anya. Ásítok egy nagyot és viszonzom gesztusát.
-Nem sokára készítem a vacsit, van kedved segíteni?- indul ki a nappaliból.
-Persze!-nyújtózkodok és meg is indulok utána. Mindig is szerettem főzni és anya mellett sok mindent meg is tanultam. Mindig azt mondja, hogy jobb a kimchim mint az övé. Ma is az lesz vacsira és én csinálom. Sokat beszélgetünk és nevetünk együtt, mikor apa is betoppan majd nyom egy puszit a homlokomra, anyának pedig a szájára. Hiába nem a vér szerinti apukám, mindig is úgy bánt velem mint ha a fia lennék és anya szintúgy Taehyung-gal. Az ő igazi anyukája és az én apukukám meghaltak. Az övé egy csúnya autóbalesetben, ezért is segítettek nekem annyit mikor én is szenvedtem egyet, hiába nem régóta éltek még akkor velünk. Az én apum beteg volt. Nagyon kicsi voltam mikor elment.

-Na, mi ez a buli nélkülem?-toppan be a bátyám is a konyhába.-Nem mondjátok, hogy Jimin féle kimchi lesz a kaja!? Ünneplünk valamit?-kuncog a barna hajú.
-Nagyon vicces... Mintha sose főznék, úgy csinálsz!-bököm meg a könyökömmel.
A vacsora nagyon jó hangulatban telik egészen addig, amíg anya vissza nem jön a mosdóból.
-Mi történt a tükörrel a fürdőben?-kérdezi egyből.
-Én voltam. Ömm...csak véletlenül belekönyököltem, mert megcsúsztam fürdés után.-rántok vállat és dacosan nézek a szemeikbe, mert az gyanús ha kerülöm a szemkontaktust. Ezután minden megy tovább és mivel jóformán én csináltam a kaját, ezért apa vállalja, hogy elmosogat én pedig a szobámba zárkózom.

Halk kopogás töri meg a csendet és Tae toppan be majd az ágyamra ül.
-Mizu öcsi?
-Semmi különös. Veled? Mi volt a bandával?-fordulok felé. Tényleg nagyon érdekel. Nem szeretném, hogy baja essen.
-Semmi.-ránt vállat.-Csak egy kis megbeszélés volt és kaptam plusz anyagot, amit el kell passzolnom.-halkul el a végére.
-Mi?-pattanok fel.-Nem, Tae! Nem akarom, hogy tovább folytasd ezt! Szeretném, hogy befejezd! Elmegyek dolgozni vagy valami...eladok pár dolgot, de nem engedem, hogy ezt folytasd! Nem fogsz miattam börtönbe jutni!-csattanok fel.
-Csss, Jimin! Halkabban!-csitít.-Nézd, én sem szeretem ezt csinálni szóval ha ezt elpasszolom, akkor utána beszélek Jungkookkal, hogy szeretném befejezni a dílerkedést!-ültet vissza az ágyamra.
-Tényleg?-lepődöm meg.-Abbahagyod miattam?-örülök meg.
-Igen.-bólint.
-Szerinted elengednek csak úgy?-kérdezem. Nem az a tapasztalat, hogy a bandákból csak úgy hagyják lelépni az embereket...
-Nem tudom, Jimin, de mindenképp megpróbálom!-bíztat.