Leather jacket (javításra vár)

Huszonkettedik

Úgy tettem, ahogy Jungkook meghagyta és ellógva az utolsó órámról, a kocsma felé tartok, hogy megkapjam a lehallgató készüléket és a bővebb információkat. Kicsit feszült vagyok a tegnap történtek miatt, ezért feszengve lépek be a helyre és veszem az irányt az irodája felé. Bekopogok a falapon és várom, hogy megkapjam az engedélyt a belépésre. Miután megkapom, kinyitom az ajtót és odabent három alakot vélek felfedezni.

-Csakhogy itt vagy Jimin! Már minden kész! - szólal meg először Hongjoong.

-Sziasztok, bocsi, hogy késtem! - igazából nem, de inkább ezt mondom. Yoongi csak legyint köszönve, Jungkook viszont mindenttudóan vigyorog, ami rohadtul zavarba hoz így kissé elpirulok.

-Ömm... le kellene venned a pólód, hogy rád rakhassam a lehallgatót... - emeli fel a készüléket a legkisebb.

-M-mi? - ijedek meg. Nem fogom mutogatni a szétégett testemet mégha Jungkook és Yoongi látta is, a harmadik nem és nem is tervezem egyenlőre, sőt.

-Majd én megcsinálom, addig menjetek ki! - szólal meg végre a főnök is, amit Yoongi szó nélkül elfogad, de Hongjoong csak értetlenül fogad. Az idősebbik viszont kirángatja magával, így ketten maradunk Jungkook-kal, amitől újra feszengeni kezdek.

-Oké Chim, vedd le szépen a felsős! - lép közelebb és olyan erotikus hangon mondja, hogy nyelnem kell egy hatalmasat. Nem merek felnézni, de mégcsak meg sem mozdulok.

Kitartóan bámulom a földet, míg teljesen elém nem ér és az anyag aljához nyúl. Erre rögtön felkapom a fejem és félénken ugyan, de szemeibe nézek. Elkezdi felhúzni azt, közben folyamatosan arcomat pásztázva, ami olyan vörös lehet mint egy rák, abból ítélve mennyire ég.

-Emeld fel a kezeid Picúr! - suttogja olyan közel, hogy lehelete érinti arcomat, mire megborzongok, de teszem amit kér.

Fokozatosan húzza le rólam a felsőt, mígnem félmeztelenül nem ácsorgok előtte. Nem azonnal ragasztja rám a műszert, hanem elidőz kicsit a felső testemen, amit annyira szégyellek, ezért takargatni kezdem.

-Ne csináld. - húzza el mancsaimat. - Szép vagy Jimin, higgy nekem, én már csak tudom! - suttogja.

Nem tudom elhinni, hogy ezt mondta. Szépnek tart? Miért mondja ezt? Mi a célja? Akármi is legyen mégjobban zavarba hoz és még a füleim is belevörösödnek.

Megfogja a lehallgatót és a mellkasom közepére teszi, majd egy ragasztó szalag csíkkal rögzíti. Azt hittem ezek a szerkezetek nagyobbak, de biztos lemaradtam ezeknek a fejlődéséről és csak a régi kém filmek emlékei vannak a fejemben.

Jungkook viszont nem sieti el a dolgot és ahogy felragasztja azt, végig is simít jobb oldalamon. Elhúzódom keze elől és hátra lépek egyet, mire feleszmél és a foteljához lép, amin egy fehér ing pihen. Felkapja azt és a kezembe nyomja, miszerint azt kell felvennem.

Miután minden kész, szól a többieknek, akik visszajönnek és ellátnak minden információval, ami kell. Hétfőtől péntekig fogok járni, háromtól hatig. Mivel az edzések miatt hozzászoktam ehhez a menetrendhez, nem lesz olyan megterhelő ott dolgozni, de azért mégis remélem minél hamarabb sikerül megszereznem a kulcsot mégha most semmi ötletem sincs, hogyan fogom tenni.

Elindulok a cég épülete felé és közben próbálok megnyugodni. A recepcióhoz érve bejelentkezem és miután készítenek rólam egy képet, kapok egy nyakba akasztható kártyát is rajta a nevemmel és azzal a fotóval, amit csináltak, valamint azzal, hogy gyakornok vagyok. Egy tárgyaló terembe irányítanak engem, hogy majd ott kapjunk eligazítást a többiekkel együtt véve.

Rajtam kívül még két fiú és két lány van bent, tehát összesen öten vagyunk gyakornokok. Azt hittem többen leszünk egy ekkora cégnél mint ez, de legalább nem kell annyi nevet megjegyezni. Hamarosan csatlakozik hozzánk egy harmincas éveiben járó hölgy is, aki elmondja ugyanazokat, amiket Jungkook-ék is elmondtak már.

Hangos kopogás zavarja meg az eligazítást és egy, a nővel egy idős férfi lép be hozzánk. A hölgy, név szerint Kim Minji, egyből hajlongani kezd előtte, amit mi is utánzunk.

-Üdvözlöm önöket. A nevem Kang Juwon, a cég tulajdonosa. - mutatkozik be nekünk, amit a többiekkel elámulva fogadunk. - Nem tudom azt mondta-e már Kim asszony, de hetente váltakozik majd a feladatuk így mellém is, pontosabban asszisztensem mellé is kerül majd valaki egy-egy hétre. - néz végig rajtunk és nem tudom jól látom-e, de mintha rajtam tovább elidőzne a tekintete. Remélem nem azért van mert gyanít valamit, vagy kilátszik a lehallgató készülék, de észrevétlenül lenézek és nyugtázom, hogy erről szó sincs.

Nem sokkal később kimegy a férfi én pedig kifújok egy nagy adag levegőt. A mai nap nem sok minden történik és hamarabb el is engednek minket, ezért kapok is egy üzenetet, hogy menjek vissza a kocsmába.

-Minden rendben volt? - kérdezi Jungkook az irodájában.

-Igen, csak kicsit fura volt az igazgató. - ráncolom a homlokom az emlékére.

-Hogy érted? - lepődik meg Kook.

-Hát csak olyan furán méregetett vagy nem tudom. Mintha sejtene valamit... - rántok vállat nem törődően, de mintha ő nem venné ezt ennyire könnyedén.

Ezután haza mehetek és végig azon jár az eszem, amit Jungkook mondott és tett. Ahogy leszedte rólam a pólómat és, hogy szépnek tart. Annyira belemerülök a gondolataimba, hogy majdnem elfelejtek leszállni a megfelelő megállóban.

Hoseok megint nálunk van, akit Tae-vel együtt kerülök s veszekedés óta, pedig mind a ketten nagyon hiányoznak már. Belépek a konyhába, ahol a családom fogad, de én azon kívül, hogy köszönök gyorsan, csak felkapok egy banánt és elhagyom a helyiséget, majd a szobámba megyek.

Mivel felhagytam a gyakorlással, ezért csak gyorsan megeszem azt. Előszedem a tanulni valómat és megcsinálok mindent. Azután már csak gyorsan lezuhanyzok és hulla fáradtan megyek vissza a szobámba, ahol majdnem kiugrik a szívem, mert testvérem úgy dönt rám hozza a frászt azzal, hogy csendben mögém lopózik és megmarkolja bal vállamat.

-Baszki Tae! - kapok a szívemhez.

-Bocsi. - kuncog bátyám. - Beszélhetnénk? - kérdezi kiskutya szemekkel, amire bólintok és helyet foglalunk az ágyamon. - Jimin, ne haragudj, hogy annyira kibuktam. Nem tudom mi történt és miután beszéltem Hobi-val, rájöttem, hogy mekkora hülye voltam! - könnyezik be a szeme.

-Semmi baj, Taehyung. Mind a ketten hülyék voltunk! - rántok vállat. - Szent a béke? - tárom szét karjaimat. Egyből megölel engem én pedig magamhoz szorítom.

-Annyira hiányoztál nekünk! - szipog.

-Nekünk? - kérdezem meglepve.

-Nekem meg Hobi-nak! - mosolyog. Nem gondoltam, hogy a vörös is így érez, de ez nagyon jól esik most nekem.

Ezek után végre van valaki, akinek beszélhetek arról, hogy ma mit csinált Jungkook velem és rendesen ki is vesézzük a témát.

-Tuti nem vagy neki közömbös!

-Ugyan Tae! Nézz már rá meg rám! - mutatok végig a testemen.

-Pedig szerintem is szép vagy! - bólogat nagyokat.

-De te a tesóm vagy! Még jó, hogy ezt mondod! - forgatok szemet.

Ezek után már csak hülyéskedünk egy kicsit, aztán nagyokat ásítva köszönünk el egymástól. Most nagyon megnyugodott a lelkem, hogy végre kibékültünk. Már csak Jungkook-ot kell megszereznem valahogy.

Köszi, hogy elolvastad! Boldog karácsonyt nektek!!🎄😘