Leather jacket (javításra vár)

Harminchatodik

Jungkook

Kinyaltam Jimin seggét, szó szerint.

Nem kellene ennek ekkora hatással lennie rám, de ilyet még soha senkinek nem csináltam, mégcsak késztetést sem éreztem rá eddig. Erre megjelenik ez a srác és nem csak járni kezdek vele, de még ki is nyalom. Viszont valahogy mégse bánom, mert nem bírtam megállni. Késztetést éreztem arra, hogy megtegyem és még a golyóit is megnyalintottam, de azt azért már soknak éreztem. Élveztem mindent, amit csináltunk. Ennyire még senkivel nem volt jó a szex, pedig Jimin-nek ez volt az első és tapasztalatlan. Valahogy mégis, a hangok amiket kiadott magából és ahogy vonaglott, annyira felizgatott.

Megszeppenve lép ki a fürdőből, ahol fogalmam sincs mennyi időt töltött el, mert annyira a gondolataimba merültem. Olyan gyámoltalan és mintha nem tudná mi legyen. A szívem hevesen kezd dobogni, ahogy bámulom és azt érzem muszáj megvédenem, muszáj a karjaimba zárnom őt.

-Ne ácsorogj ott, gyere ide! - nyújtom felé a kezem mosolyogva. Hezitálva ugyan, de megindul felém és leül az ágy szélére. Felülök és magamhoz rántom őt, hogy a mellkasomra tudjam húzni és szorosan megöleljem.

Nem szólalunk meg, de fél szemmel az arcát figyelem és valamin nagyon elgondolkodhatott, mert a homlokát ráncolja aranyosan. Felkuncogok rajta, mire ijedten kapja fel a fejét, hogy rám vonja tekintetét.

-M-min nevetsz? - kérdezi megilletődve.

-Rajtad. - vigyorgok még mindig.

-Rajtam? - szomorúan süti le a szemét. Nem értem mi ez nála, de muszáj megtudnom, ezért álla alá nyúlok és felemelem fejét, hogy a gyönyörű szemeibe tudjak nézni.

-Min gondolkozol, bébi?

-Ömm... Csak azon, hogy lassan haza kell mennem. - remegő hangon felel, szóval tuti, hogy van valami más is itt, de nem akarom megijeszteni a faggatásommal, csak elmondja ha valami komolyan bántja, nem?

-Ne menj haza! Maradj velem! - búgom mély hangon, hogy jobban hassak rá.

-Biztos? - lepődik meg.

-Igen. Miért, te nem szeretnél maradni? - kicsit elbizonytalanodom. Baszki, mi a fasz van velem? Miért zavar az, hogy lehet Jimin nem is akar velem lenni?

-De igen Kookie, nagyon szeretnék veled maradni! - mosolyodik el és visszahajtja fejét a mellkasomra, majd ő is körém fonja vékony karjait és magához is szorít, mintha itt hagynám ha nem tenné, pedig eszemben sincs. A világ összes kincséért sem tenném, ami nem kicsit ijesztő. Ilyen rövid idő alatt még soha senkit nem szerettem meg ennyire. Mármint szigorúan barátságból! Nem vagyok szerelmes belé, csak lehetetlenül erősen vonzz magához.

Még van ma egy kis dolgom, ezért elköszönök Jimin-től és szólok Hongjoong-nak, hogy szórakoztassa egy kicsit, amíg elintézek mindent. Sok papír munka összegyűlt, mert mostanában a tárgyalások foglaltak le. Utálom ezeket csinálni, ezért is hanyagolom annyira.

-Bejöhetek? - kérdezi Hoseok az ajtóban állva.

-Gyere! Mi van veled haver? Rég beszéltünk! - dőlök hátra a fotelemben. Egy nagy sóhaj után válaszol.

-Fogalmam sincs Kook. Tudod, együtt vagyok Taehyung-gal. - bólintok. - Most viszont van valaki más, aki szemet vetett rá, de nem tudom ki az.

-Na ne bassz! A kis TaeTae több vasat tart a tűzben? Nem néztem volna ki belőle! - lepődök meg.

-Nem hiszem, hogy konkrétan megcsalt volna...- süti le a szemeit. Olyan mintha nem is Hoseok ülne előttem. Ő sokkal keményebb ettől és nem ennyire érzelmes, legalábbis eddig nem volt ilyen.