Leather jacket (javításra vár)

Harmincötödik

Nincs átnézve, bocsi az esetleges hibákért! Jó olvasást!💜

Szótlanul meredek a mellettem ülő szőke férfire és próbálom feldolgozni az imént hallottakat. Kicsi csalódást érzek Yoongi-val kapcsolatban, de még mindig bízom benne, hogy jó emberismerő vagyok és szerintem ő se lenne képes csak úgy elvenni Tae-t Hoseok-tól, hiszen ők barátok.

-De...de ezt hogy gondoltátok? - kérdezem megrökönyödve.

-Nézd, Jimin. Nem kell megijedned, nem teszek semmi olyat, ami a kapcsolatuk végéhez vezetne. Taehyung-ra bízom a döntést. Viszont nem titkolhatjuk tovább és beszélnünk kell egymással. Mind a hármunknak. Megoldom, úgyhogy ne aggódj és akármit is mondott Hobi, sosem bántaná Tae-t. Engem pedig nem kell féltened, tudom kezelni őt és jobban ismerem bárkinél. - hangja elszántságot sugároz, ami picit megnyugtat, de azért nem lennék a helyükben.

Ezután elterelődik a téma és kicsit iszogatni kezdünk, de épphogy becsiccsentek csak. Szó esik a "kiképzésemről" és elmondom neki, hogy ez a zsebtolvajkodás tetszik nekem és jobban érzem magam, ha észrevétlen maradhatok. Hamar elmulasztja azt az enyhe bizonytalanságot, amit kiváltott belőlem Tae miatt. Yoongi nagyon ért ahhoz, hogy megszerezze a tiszteletet és a bizalmat maga iránt. Először mufurcnak néz ki és keménynek, ami egy részt igaz is, de annyival több van benne. Nagyon bölcs és kedves is, velem szemben pedig mindig gondoskodó és védelmező. Olyan ő mintha a bátyám lenne. Szar bevallani, de illene Tae-hez, viszont Hobi is illik hozzá.

-Hát itt meg mi folyik? - közeledik hozzánk Jungkook. - Yoongi, leitatod a fiúmat? - kérdezi normál hangerőn, mire egy páran felkapják a fejüket, köztük én is. Most ő hangosan, sok ember előtt mondta ezt ki? Látszólag a pultos srácot is nagyon meglepi, mert megáll a törölgetésben és hitetlenül járatja szemeit rajtam és főnökén felváltva.

-Nem kell őt itatni, iszik magától! - válaszolja a szőke és fel sem veszi a körülöttünk történő dolgokat, pontosabban, hogy mindenki figyel.
Jungkook mellém lép és derekamat átkarolva nyom egy csókot a nyakamba. Mi a franc? Ledermedek erre, olyan váratlanul ér. Ha jól gondolom, bevallotta, hogy együtt vagyunk, ráadásul mindenki előtt? Jó nincsenek itt olyan sokan, de tuti villámként fog terjedni a hír, amire lehet nem vagyok kész. Hosszas bambulásomból Jungkook erőteljes hangja szakít ki.

-Nincs dolgotok? - kiáltja el magát, mire az emberek újra dolgukra mennek. Hát igen, vele én sem ellenkeznék... - Te meg ne vágj ilyen arcot, nem mondtam semmi újat! - fordul felém, de velem szerencsére nem azt a hangnemet üti meg. Ami azt illeti inkább gúnyolódik, de nem rossz indulatúan.

-J-jó. - makogom zavaromban. Könnyen beszél, nem rá néznek úgy most is, mintha valami mutáns lenne. Tudom, hogy azon gondolkodnak, hogy egy olyan férfi mint Jungkook, hogyan kezdhet ki egy ilyen fiúval mint én?! Na meg, hogy mit akarhat velem?

-Rátérhetnénk lassan arra, amit az irodámban elkezdtünk! - búgja a fülembe mély hangján. Végig fut rajtam a hideg és libabőrös is leszek.

-Akkor én nem is zavarok! - pattan fel Yoongi és ott is hagy minket.

-Gyere! - maga után kezd húzni és az itteni szobám ajtajánál állunk meg, amíg ki nem nyitja az ajtót. - Most kérem a desszertet! - lök be rajta és bevágja maga mögött a falapot. Nagyot nyekkenve terülök el az ágyon.

-De-desszert? - vágok érthetetlen fejet.

-Bizony baba. - kajánul pásztázza végig a testemet és a száját is beharapja. Csak most esik le mire is gondol, vagyis ma elvesztem a szüzességemet?

Felém mászik és ajkaimra tapad, melyeket vadul kezd csókolni. Közben kezei is megindulnak és simogatja a testemet, amire felsóhajtok. Ennyi kell neki és nyelvét be is vezeti a számba, hogy enyémet megtalálva kényeztesse azt. Sokszor csókolóztunk már, de ez mintha más lenne, mintha érzelmesebb lenne. Persze az ő részéről, mert én eddig is így csókoltam őt. Szerelemmel.