Leather jacket (javításra vár)

Nyolcadik

Egyre jobban feszéjez a gondolat, hogy valaki előtt levetkőzzem, hacsak félig is. Még egy kicsit szédülni is kezdek, ahogy közeledünk az egyik terem felé.
Yoongi nem kopog, csak egyből benyit, én pedig utána ballagok mit sem sejtve. Lehajtott fejjel megállok és lassan emelem fel tekintetem, hogy végig nézzek a szobán.
Sima fehér falak, egy barna íróasztal, egy gyógyszeres szekrény és egy kórházi ágy. Tipikus fertőtlenítő szag van, amitől automatikusan felfordul a gyomrom.

Az orvos már ott van és ahogy Yoongi átad neki, már ott sincs. Kicsit megkönnyebbülök, legalább nem egy egész csapat fog vizslatni vagy esetleg undorodva végigmérni.

-Jimin, igaz?-fordul felém a fehér köpenyes. Bólintok egyet, mire int, hogy üljek le az asztal melletti székre. -A nevem Dr. Kwon Jiyong. Nem tudom elmondták-e pontosan milyen vizsgálatok lesznek, de nem kell megijedni.-ő is leül az asztalhoz és egy papírra kezdi felírni az adataimat, amit mind tőlem kérdez.

-Nézd, ezek a vizsgálatok kellenek, hogyha esetleg valami balul sül el, minél hamarabb ellássalak. Jungkook nagyon háklis erre mert a bandatagok nem mehetnek kórházba.- feláll és közelebb sétál hozzám. -Kezdjük az egyszerűbbekkel. A szíved és a légzésed szeretném meghallgatni, lennél olyan kedves, levennéd a felső ruházatod?-ahogy ezt kimondja, egyből lever a víz. Nem vehetem le! Én ezt nem tudom megtenni! Megrázom a fejem és felpattanok a székről, majd az ajtóhoz rohanok, hogy feltépve a kilincset, kirohanjak a világból, de hiába rángatom a kilincset, az zárva van.

-Nyugi, Jimin! Semmi baj!-közelebb lép a doki és a vállamra teszi a kezét.-Addig nem engednek ki, míg készen nem vagyunk, sajnálom.-olyan mintha tényleg bánná a dolgot, de miért tenné? Nem is ismer engem. -Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb mehetsz!-visszatámogat a székhez, amikor leesik, innen nincs menekvés. Csapdában vagyok. Vagy megmutatom a megroncsolt testem, vagy itt leszek kitudja meddig bezárva. Kurva jó.

-Nem kell félned, orvos vagyok. Sok testet láttam már, ráadásul mindketten férfiak vagyunk. Nem tehetek semmit, amíg nem engedsz egy kicsit.-kellemes hangja engem is arra késztet, hogy kicsit megnyugodjak.
-Nem erről van szó... Csak, tudja én... nekem volt egy balesetem pár éve és emiatt...-motyogom lehajtott fejjel. Hallom, ahogy elém húzza a székét, majd leül rá.
-Figyelj, ahogy mondtam, orvos vagyok szóval sokféle sebet láttam már. Ígérem, amilyen gyorsan lehet, végzünk, de muszáj elkezdenünk!- bíztat. Végül beadom a derekam, ő pedig távolabb megy tőlem, mert látja rajtam, mennyire kényelmetlen is nekem ez az egész.

Először a kezemen levő kesztyűt húzom le, aztán pedig egy nagy levegőt véve, a hosszú ujjú pólómtól is megszabadulok. Szigorúan a padlót bámulom végig. Nem merek az orvosra nézni, pedig neki ez nem lehet nagy sokk. Ahogy mondta, sok sebet látott és nyilván el is látott párat. Én akkor sem tudok megbirkózni azzal, hogy látják a testem.

Közelebb lép és a sztetoszkópot a mellkasomra nyomja, majd mély levegőket kell vennem. Ugyonezt a hátamon is megismételjük, majd a vérnyomás mérés jön. Mikor ez is megvan, megméri a magasságom és a súlyom is.
-Már csak egy kis vért veszek és készen vagyunk.-mosolyog barátságosan. Nem félek a tűktől halisten, a kórházban elég jól hozzászoktam ahhoz, hogy tűpárnának használnak. Na meg éreztem rosszabbat is mint egy kis szúrás.

Ahogy leveszi a megfelelő mennyiségű vörös folyadékot, vissza is vehetem a pajzsot jelentő ruháimat.
-Szedsz valamilyen gyógyszert?-ül vissza újra az asztalhoz miután a elrakja a kis kémcsövet.
-Nem.-rázom a fejem.
-Van esetleg valami, a balesettel kapcsolatban, ami még kihatással van az egészségedre?-szemeimbe néz, mintha arcomról szeretné leolvasni a válaszokat, pedig nem hazudok neki.
-Semmi fizikális.-ismét a fejem rázom.
-Lelki?-húzza fel egyik szemöldökét. Nem tudom ez mennyiben érinti majd az itteni munkámat, de szintén semmi okom hazudni. Azért egy ilyen dolgot nem könnyű elfelejteni.
-Rémálmaim szoktak lenni, de szerencsére nem nagyon gyakran. Nem félek a tűztől, ha erre kiváncsi! Mármint a kisebb tüzekkel nincs baj.-vállat rántok.

-Értem. Jól van, akkor be is fejeztük!-mosolyog rám, majd az ajtóhoz sétálva, kopog párat, kattan a zár és már nyílik is a falap.
Meghajolva elköszönök tőle, majd kilépek, ahol Yoongi vár engem.

-Mára befejeztük Jimin. Holnap ugyanígy suli után várlak.-mondja miután újra a kocsma részében vagyunk az épületnek. Fura, mennyi minden van itt egy helyen. Gondolom ez a főhadiszállás.

Hazafelé veszem az irányt és végiggondolom a mai napot. Először is azt, hogy milyen fura, hogy a suliban nem piszkálnak pár napja. Nem értem mi történhetett, de tényleg nagyon félek tőle, hogy valami nagyra készülnek ellenem. Baszki, tiszta paranoiás vagyok, de nem tehetek róla, hisz egy éve egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy be ne szóltak volna.

Azt sem tudom, mit mondjak otthon, hogy hova megyek mindennap a suli után, mert nem lehetek mindig korrepen, barátaim pedig nincsennek... Valamit ki kell találnom.