𝕄𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕤é𝕘𝕖𝕤 é𝕣𝕫𝕖𝕝𝕖𝕞 /✔

[6.rèsz]

Ma reggel elkönyveltem magamba, hogy délután valamikor elmegyek és meglátogatom Jimint. Egyre jobban aggaszt, hogy semmilyen közösségi oldalon nem elérhető és még a hívásaimra sem reagál. Azt hittem, ha baj van, akkor vagyunk olyan viszonyba, hogy megtudjuk oldalni, de ezek szerint mégse tekint annyira jó barátnak, mint én őt.

Lementem a nappaliba és úgy gondoltam felnézek a netre, hátha van valami új hír bármiről, de mikor beléptem, minden pletyka a meteorról szólt. Döbbenten olvasgattam, hogy a tudósok miket állapítottak meg a maradványokról. Elvileg több fényévnyire való bolygóról származhat, ahol, ismétlem "semmi életjel nem mutatkozik". Ezen a kijelentésen felkuncogtam, mivel én pont egy ilyen nem létező személlyel lakom együtt. Gondolataim fő szereplője pont ekkor ballagott le a lépcsőn, de amikor meglátott csak biccentett egyet.

- Jó reggelt! Jól aludtál? - köszöntöttem, de ő ismét csak bólintott egyet és szó nélkül a konyhába vette az irányt. Kivett egy almalevet és visszacsukta a hűtőt.

- Te is kérsz? - nézett ki kapucnia alól, majd elkezte tölteni magának a folyadékot. Hümmögtem egyet és mellé sétáltam.

- Köszi. - mosolyogtam rá és elvettem a nekem szánt poharat. Egy szuszra megittam az egészet, majd újra Jungkookra néztem, aki csillogó szemekkel figyelte az arcomat. Kérdő tekintettel figyeltem én is, de szemezésünk hamar félbemaradt, mert megrezzent a telóm és reflexszerűen a zsebembe nyúltam érte.

Hoseok: Miért nem jöttél suliba?

Állt az üzenetben, mire szemeim kigúvadtak. Suli? Mióta van suli?

Taehyung: Nem tudtam, hogy már elkezdődött.

Pötyögtem neki vissza. Jungkook érdeklődve leste, ahogy a mobilom össze-vissza csipog, de nem szólt semmit.

Hoseok: A tanár azt mondta nem ír be hiányzónak, de mihamarabb gyere. Elküldöm majd a házikat.

Jött a válasz, de nekem ez egy fura katyvaszt okozott. Egyátalán milyen nap van? Kattogtam és a naptárhoz lépkezdtem. Csütörtök. Olvastam le a papírról, majd bólintva egyet a kanapéhoz ballagtam, ahol Kook már nagyban tv-zett. Mosolyogva kezdtem el chatelni osztálytársammal és mindenféléről beszélgetni. Megtudtam, hogy hétvégén bulit tart és szívesen vár engem is. Örülök a meghívásnak, mivel régen voltunk már együtt valamerre iszogatni. Tavaly jobban éltük ezt a korszakot, de ebben az évben a fiatalabb korosztály elfoglalta a buli helyszíneket. Átfutott az agyamon, hogy lakótársamat is elviszem, de fogalmam sincs hogyan reagálnának rá a többiek.

- Miért mosolyogsz ennyire? - fordult felém teljes testtel Jungkook és kissé dühösen nézett rám. - Ki miatt vagy ennyire boldog? HMM? - rivallt kissé hangosabban rám. - Add ide hadd nézzem meg! - kezdett el felém mászni, majd rámugrott.

- Héé Kook! Fejezd már be! - nyöszörögtem alatta és próbáltam kimászni kezei közül. Kapadozott, hogy megszerezze a kütyümet, de nem akartam neki odaadni. Egyszer akkorát lökött rajtam, hogy a telefon kicsúszott a kezemből és a padlóra esett. Hangos reccsenéssel érkezett a földre, mire minden tevékenységet abba hagytunk. - MI A FENE BAJOD VAN? - löktem le magamról, mire ő egy fájdalmas nyekkenéssel seggre esett. Telefonomért nyúltam és félve megfordítottam. Hatalmas repedések díszelegtek a kijelzőjén, aminek hatására felment bennem a pumpa. Méregtől vörös fejjel néztem le Jungkookra, aki már épp megszólalt volna, de én csak nagy levegőt vettem és őt kikerülve felsiettem a szobámba.

Körülbelül fél óra múlva kinyílt az ajtóm és a megpillantottam őt a küszöbön. Kezében egy tányért szorongatott, amin valami édesség lehetett elég csicsás dekorációval.