A REMÉNY SZÜLETÉSE✓( Gyűrűk Ura f.f) BEFEJEZETT

4 Fejezet

„Nem rejtőzhetsz el! Látlak téged. Az ürességben nincs élet, csak halál!"

Amikor vége volt a tanácsnak már este volt, épp az udvaron voltam amikor a nagybátyám jött oda hozzám.

~Briszéisz komolyan gondoltad, hogy te is mész ?-Kérdezte aggódva.

~Elrond bácsikám, ne aggódj nem lesz baj tudok vigyázni magamra- mondtam sóhajtva.

~Rendben, menj aludni holnap korán kell kelned, jó éjszakát-köszönt el majd be ment.

~Szóval a jégbirodalom hercegnője vagy-mondta a hátam mögül egy bársonyos, lágy férfi hang Megfordultam és Legolas volt az.

~Igen a jégbirodalom hercegnője vagyok-mondtam rideg arc kifejezéssel.

~Úgy látszik mégis igaz amit a jégtündékről mondanak-mondta apró vigyorral.

~Miért mit mondanak ?-Kérdeztem szemöldököm felhúzva.

~Makacsak, akaratosak, bátrak, és gyönyörűek-mondta végig a szemembe nézve.

Az utolsó mondat hallatára elpirultam.

~Sajnálom de megyek aludni jó éjszakát Legolas-köszöntem el tőle majd a szobám felé vettem az irányt, mi elött el aludtam az utolsó gondolatom a holnap volt, és Legolas, majd lassan el nyomott az álom. Reggel izgatottan keltem fel, felöltöztem és indultam ki, a kapuba már Aragorn ott volt Arwennel beszélt, majd lassn mindenki megérkezett, és Elrond jött oda hozzánk.

~A gyűrű hordozója, útnak indul hogy meg keresse a végzet hegyét, titeket kik szabad elhatározásotokból tartotok vele, sem eskü sem parancs nem köt hogy tovább menjetek. Ég veletek, jó szerencsét, kísérjen utatokon a tündék, emberek és minden szabad nép áldása-Fejezte be Elrond.

~A szövetség, a gyűrű hordozóra vár- szólalt meg Gandalf. Frodó megfordult, lassan végig nézett rajtunk majd elindult, és mi is elindultunk. Már egy ideje mentünk amikor megálltunk pihenni egy kicsit, Boromir harcolni tanította a hobbitokat, én pedig Gandalf melett álok, majd egyszer csak Gimli szólal meg.

~Gandalf, mória bányáin is mehetnék- mondta Gimli.

~Nem Gimli, nem megyek Mórián keresztül csak ha nincs más választás- mondta Gandalf.

~Mi az-mentem oda Legolashoz mert nagyon nézett valamit.

~Valami van a levegőben-mondta aggódva.

~Gyorsan mozog széllel szemben- mondtam már énis aggódva.

~Dúnföldi crebainok !-Kiabált aggódva Legolas.

~Elbújni !-Kiabált Aragorn. Épp futottam amikor egy kar behúzott és a számra tette a kezét, hátra néztem és Legolas volt az.

~Ne mozdulj meg-suttogta, majd kezét lassan le vette a számról, éreztem az arcomon a tekintetét, majd Aragorn szólal meg.

~Gyertek, már elmenetek-mondta.

~Jól vagy ?-Kérdezte aggódva Legolas.

~Igen, csak egy kicsit megijedtem- mondtam még mindig le sokkolódva.

~Briszéisz mi a baj ?-Jött oda hozzánk Aragorn.

~Csak megijedt-mondta Legolas majd megsimította a karom.

~Jólvan semmi baj, ne aggódjatok, nem lesz bajom, csak ez most egy kicsit sok volt-mondtam már nyugodtabban.

~Rendben akkor induljunk, Legolas figyelj rá-mondta Aragorn majd elindultunk, Legolas a hátam mögött jött, elöttem pedig Aragorn ment.

~Sarumannak kémkednek, a Caradhas hágóján kell mennünk, mondta-Gandalf. Majd elindultunk már egy ideje megyünk a hóba amikor látom hogy frodó elesik.

~Frodó !-Kiabáltam majd szaladtam oda hozzá. Frodó felállt majd a nyakában kezd valamit keresni, és akkor feltűnik hogy a gyűrű nincs nála. Majd látom hogy Boromir meglátja a gyűrűt és felveszi.

~Mennyi félelmet kell megélnünk, egy ilyen kis apróság miatt-mondta majd ujjai között forgatni kezdi a gyűrűt.

~Boromir, add vissza a gyűrűt- mondtam a hangom felemelve. De ő olyan volt, mintha meg sem hallotta volna, hogy szólok neki.

~Boromir, add vissza a gyűrűt Frodónak-mondta Aragorn is. Majd akkor észhez tért, és elindult felénk.

~Ahogy kivánja, nekem nem kell- mondta feszült mosollyal, majd vissza adta a gyűrűt, megborzolta frodó haját, és vissza ment előre.

~Frodó jól vagy ?-Kérdeztem.

~Én igen, viszont te nem jól nézel ki- nézett rám aggodalmasan. Majd ahogy ezt kimondta éles fájdalom nyilalt a fejembe, és össze estem, még annyit látok hogy Legolas kiabál Aragornnak, majd elnyel a sötétség.

„Ne gyászold, akiknek eljött az ideje! Te megéred majd, hogy szebb napokat láss, mikor nincs többé bánat."