A REMÉNY SZÜLETÉSE✓( Gyűrűk Ura f.f) BEFEJEZETT

2/4

✨🌙✨
„A rosszkor kelt szóbeszéd, ha egyszer megindul,...veszedelmes.”
✨🌙✨

~Hol van a fiam ?-kérdezte kétségbeesetten Theoden.

Éowyn szomorúan oda lépett a királyhoz, majd mondott neki valamit amitől Theoden sírva fakadt.

~Éowyn van egy szobád Briszéisz számára?-kérdezte Gandalf.

~Igen a szobámba van még egy ágy ott szívesen maradhatsz, ha neked megfelel-pillantott rám Éowyn.

~Persze nekem megfelel-bólintottam mosolyogva. Majd maga után kezdett húzni egy folyosón, és be mentünk egy szobába ami az ő szobája lehetett.

~Nagyon szép szoba-mondtam mosolyogva.

~Gondolom pihenni szeretnél ezért most megyek, fel kell készülnöm a temetésre-mondta szomorúan majd ki ment.

Miután Éowyn ki ment én le ültem az ágyra, és szomorúan bámulni kezdtem ki az ablakon ugyanis tudtam milyen ha a halál el veszi tőled a szeretteid, az érzés amit akkor érzel el mondhatatlan, olyan mintha egy hatalmas lyuk lenne a mellkasodon. Az érzés amikor sírni akarsz de egy könnycsepp sem  hagyja el a szemed, én tudom milyen hisz énis át éltem hárman voltunk testvérek, volt egy öcsém úgy hívták hogy Caspien amikor az öt sereg csatája volt ő akkor halt meg egy ork szíven szúrta, az öcsém saját kardja által halt meg az ork a saját kardjával sújtott le rá. Hogy én hol voltam énis ott voltam végig néztem ahogy az ork megöli Caspient, és én nem tettem semmit, előttem halt meg még most is magam hibáztatom érte hisz az ork engem akart megölni de Caspien el lökött az ork elől, az utolsó szava amit mondott nekem  hogy nem a te hibád volt. Azért is félek hogy el veszítek mégvalakit aki fontos nekem, mert sokan kockáztatják az életüket értem és én ezt nem szeretném, majd hallotam egy halk kopogást az ajtón.

~Gyere be-mondtam halkan. Az ajtó nyílt majd belépett rajta Aragorn és Legolas mosolyogva, viszont mikor megláttak a mosoly lefagyott az arcukról.

~Mi a baj miért sírsz?-ült le aggódva mellém az ágyra Legolas.

~Mi én nem is sirok-nevettem fel erőltetetten. Majd gyorsan le töröltem könnyeim az arcomról.

~Ha valami bánt téged akkor mond el-tette nyugtatásképp kezét a vállamra Aragorn.

~Nincs semmi baj csak eszembe jutott pár emlék-mondtam legyintve. Láttam rajtuk hogy nem igen hisznek nekem de nem firtatták tovább a témát.

~Azt akartuk kérdezni hogy jössz-e a temetésre?-kérdezte Legolas

~Igen tiszteletem szeretném adni megyek-mondtam majd mindhárman elindultunk.

Majd beértünk a csarnokba, amely tele volt síró emberekkel. Oda mentem a koporsóhoz és bele néztem. Egy fiatal férfi feküdt benne, arcát megtisztították és olyan békésnek tünt látszott rajta hogy nagyon jó szívű ember volt. Kinyújtottam a kezem, és megérintettem az arcát majd könnyek kezdtek folyni az arcomon.

~Ő az unokatestvérem volt-szólalt meg mögöttem Éowyn.

~Közel állt hozzád?-kérdeztem szipogva.

~Igen olyan volt számomra, mint egy második testvér. Miután a szüleim meghaltak a nagybátyám sajátjaként nevelt fel-mondta halkan.

~Hány éves voltál mikor meghaltak?-kérdeztem a könnyeim törölve.

~Csak öt voltam, szinte még gyerek mikor elvesztettem őket, és a legrosszabb hogy nincs annyi emlékem róluk-mondta megtörten majd eddig bírta sírva borult a nyakamba. Én pedig vigasztalásképp csak öleltem őt.

~Egy szülőnek nem való a gyerekét temetni-mondta sírva Theoden a fia sírja felett.

~Theodred nyugalmat fog találni-nyugtatta Gandalf Theodent.

Miután vége volt a temetésnek megkértem Éowynt hogy kisérjen el Mordredhez.

~Ebbe a szobába van-állt meg egy
faajtó elött.

~Rendben köszönöm-mondtam.

Majd ő elment én pedig vettem egy nagy levegőt és be nyitottam Mordred ott feküdt velem szembe. Egyátalán nem jól nézett ki a homloka forró volt, és gyöngyözött a láztól, és folyton motyogott valamit magában amit nem értettem tisztán.

~Mordred itt vagyok-ültem le az ágy melleti székre.-itt van a te kishúgod Mordred kérlek ébredj fel-kezdtem sírni.-bárcsak felébrednél.

~Briszéisz gyere enni, jobb ha őt is hagyod pihenni-jött be a szobába Éowyn.

~Rendben megyek, viszlát bátyám-csókoltam meg a homlokát.

Amikor le értünk Aragorn, és Legolas már evett. Síri csöndben ültünk az asztalnál, amíg a hatalmas faajtók ki nem nyíltak. Theoden király és Gandalf sétált be két kicsi gyermekkel. Éowyn és én egyszerre álltunk fel az asztaltól, majd a két gyermek felé vettük az irányt kinyújtottam a karom, és elvettem a kisfiút a királytól.

~Mi történt velük?-kérdeztem miközben le ültettük a két gyereket.

~Azt hiszem hogy nyugatvégről jöhettek-mondta Éowyn majd két tál levest adott a gyerekeknek akik azonnal enni kezdtek.

~Mi a neved?-kérdeztem a kisfiút.

~Eothain-mondta, kortyolgatva a levesét.-ő pedig a húgom Fréda.

~,Miért jöttetek Edorasba?-kérdeztem.

~Az otthonainkat, orkok támadták meg. Mama küldött ide minket hogy fel keltse a figyelmeteket.

~Hol van a mama?-kezdett el sírni fréda.

~Shh-nyugtatta Éowyn, és átölelte.

~Két ezer katona lovagol észak felé-szólalt meg Aragorn aki egy oszlopnak dűlve dohányzott.-Éomer hűséges hozzád. Az emberei visszatérnek és harcolnak a királyukért.

~Éomer harcolni akar. De én nem nem vagyok hajlandó további vérrontásnak ki tenni a népem. Nem kockáztatok nyílt háborút-mondta Theoden felállva a trónról.

~Ez már rég nyílt háború uram-mondta Aragorn.

~Úgy gondolom hogy még mindig én vagyok itt a király. Én hozom meg a döntéseket-mondta mérgesen.

~A királynak nincs elegendő katonája az Isengard elleni harchoz. A legtöbb harcos nincs itt hogy segítsenek harcolni, megkell védeni a népet-néztem Aragonra majd Theodenre.

Theoden bólintott, hogy egyetért azzal amit mondtam, de Aragorn csak csalódottan megrázta a fejét.

~Akkor mi a király döntése?-kérdezte Gandalf a választ várva.

~ A Helm szurdokba megyünk. Reggel indulunk-mondta a király és elhagyta a csarnokot.

~A Helm szurdok mély!-mondta Gimli komoran.

~Csak azt csinálja, ami szerinte népének legjobb-mondta Legolas sóhajtva.

Gandalfra néztem aki az istálló végéhez ment ahol Shadowfax volt.

~Nincs ki út a szakadékból-mondta Gandalf.-Theoden csapdába sétál. Azt hiszi hogy biztonságos, de ez az egész mészárlását fog eredményezni. Aragorn Rohan népének szüksége lesz rád.-mondta majd felpattant Shadowfaxra.

~Gandalf hová mész?-kérdeztem zavartan.

~Meg kell talánom Éomert, és csapatát hogy segítsenek nekünk-mondta. Briszéisz a te feladatod segíteni a királyt, ne aggódj megígérem hogy ujra látsz majd.

Aragorn ki nyitotta az istálló ajtaját. Gandalf pedig ki vágtatott.

                             ✨🌙✨

„Ha elesik egy nagy, a kicsiknek kell átvenniük a vezetést.”
   ✨🌙✨

Ez lenne a következő rész😊❤ remélem tetszik😊❤❤😉