Számítottam rád...

23.

- Jaj istenem ne.- fúrom a fejemet a hatalmas hófehér párnák közé, amikor meghallom az ébresztő idegesítő hangját.

- Jó reggelt Sofia!- vágódik be a szoba ajtaja, és Mia, Bell, Ane, Vic, Sophie és anya léptek be rajta, de aki azonnal elkiabálta magát ahogy beért az természetesen drága legjobb barátnőm Mia volt, aki ragaszkodott ahhoz is, hogy ne Maxszel aludjak, hanem itt a hotelben.

- Jaj istenem mit tettem, hogy így versz engem?- emeltem tekintetemet a plafon felé. Itt még a plafon is tökéletesre és elegánsra volt megcsinálva. Vajon mennyibe kerülhet ez az egész Maxnak?

- Kelj már fel Sofia!- húzta el a magánhangzót a nevemben Mia- Ez a te napot, csak a tiéd.- kezd el egyhelyben ugrálni csillogó szemekkel, ami a nagy pocakjával elég viccesen nézett ki, így el is nevettem magamat.

- Inkább feküdjetek ti is ide mellém.- vetem el magamat a hatalmas franciaágyon a puha párnák között.

A két idősebb nő elnevette magát, majd ők visszavonulót fújtak, mondván ők ebből már kiöregedtek, és inkább megnézik az unokájukat, így csak én maradtam egyedül a szobában a négy hiperaktív nővel.

- Még kérek tíz percet, és utána azt csináltok velem, amit akartok.- nézek a velem maradt nőkre, akik csak összenéztek majd bólintottak, és ledobták magukat a szobában helyet kapott fotelekben, én pedig visszadőltem a párnák közé, és imádkoztam, hogy túlélhessem a mai napot.

Lassan megint lecsukódtak a szemeim, és átadtam magam az álmok birodalmának, még ha nem is hosszú időre, mert pár perccel azután, hogy elszundítottam, valaki leült mellém, és kisimította az arcomból a hajamat, és folytatta az arcom simogatását.

- Sofi, drágám fel kell kelned.- rázta kicsit meg a vállamat az engem ébresztő nő, én pedig lassan kinyitottam a szemeimet, és felnéztem a velem szemben ülő személyre, ami Mia volt.

- Oké, keljünk.- gyűjtöm össze az összes lélekjelenlétemet, hogy igenis végig tudjam csinálni a mai napot, majd kinyújtottam előre a kezeimet, két másik nő pedig felhúzott, így Mia mellett ültem.

- Oké, mingyárt itt van a fodrász és a sminkes,- ecseteli nekem Bell- a ruhák pedig már a másik szobában várnak bennünket. Szóval indulás.- tartotta felém a köntöst, amit magamra is csavartam, majd beleléptem a szobapapucsba, és átsétálltam a négy nő gyűrűjében a másik szobába, míg ők önfeledten fecsegtek körülöttem, ez pedig mosolygásra késztetett, hiszen bármennyire is nehéz lesz a nap, ők itt lesznek mellettem, ők és mindenki más, aki fontos nekem.

- Hé Sofi, Sofi- lengeti meg kezét arcom előtt Ane- itt vagy?

- Persze, persze- kapom a kezemet a halántékomhoz, majd megmasszírozom azt- csak elbambultam.

- Remélem ezt nem akarod az oltárnál is eljátszani, mert a bátyám ott kap szívinfarktus.- neveti el magát a szőke lány egy fotelben ülve, mi pedig csatlakozunk hozzá, amíg halk kopogást nem hallunk a szoba ajtaja felől, vagy csak a hangzavarunk tompítja el a hangokat, négy szempár rám szegeződik, hát persze, hiszen ma itt én irányítok.

- Tessék.- fordulok az ajtó felé, ami kinyílik, és egy hosszú szőke hajú harmincas éveiben járó nő lép be rajta, nyomában egy rövid barna húszas éveiben járó nővel. Mindkettőnél bőrönd van, amit ahogy beérnek el is engednek.

- Szóval kinek lesz a mai életének legszebb napja?- csapja össze izgatottan tenyereit a barna hajú nő, én pedig felemelem a kezemet, majd fel is állok, és a két nő elé állok, és először a szőke hajú nő felé nyújtom a kezemet- Sofi vagyok.- mosolygok rá, ő pedig elfogadja kezemet.