Elveszett virág (Befejezett)

🔥Meddig mész érte❣

Yut Lung pov.
A földön fekve megindultak a könnyeim és szédülve próbáltam felállni, mivel azt hiszem agyrázkódasom van. Megelőztek. A bátyám megragadta a hajam és végighúzva a szobàn az asztalnak vágott.
- Mit képzeltél, te utolsó szuka?! Hogy csak úgy eltűnhetsz? Hát had ábrandítsalak ki, ez rohadtul nem így működik! Rajtad van a klánunk jele! A tulajdonunk vagy! Én mondom meg, hogy hol élsz és, hogyan! Ha ez mégegyszer előfordul kettéroppantom a vékony kis nyakadat, világos?
- Akkor miért nem ölsz végre meg?
- Mert èrtékes vagy és mert még szükségem van rád. Habár legszívesebben kutyák elé dobnálak! - adott még egy pofont.
- Elèg ebből! - üvöltötte Shorter. Eddig bírta. Pedig könyörögtem neki, hogyha egyszer is lebukunk, ne szóljon egy szót se.
- Mi az, Wong? Csak nem nőtt a szívedhez az öcsénk? Lássuk mennyire! - intett az egyik emberének mire az egyik lefogott engem a másik pedig elment és egy billoggal tért vissza. (mj. A billog egy egy tűzzel átitatott vas, amit főleg kínzasra használtak kínában.) Azt a bátyám a kezebe vette rólam meg leszakították az inget.
- Ereszd el a japán fiút és dobd el a kést! - utasította a bátyám. Shorter hezitalt, rám nézett mire én heves fejrázással jeleztem, hogy ne hagyja egyedül Eijit. A bátyám látta, hogy befolyásolom.
- Hát jó. - es ezzel a derekamnak nyomta az izzó vasat. Sikítottam a fájdalomtól, Shorter pedig már ugrasra kész volt, de könyörögve néztem rá, hogy ne mozduljon.
- Nos, Shorter? Nem szívesen teszek foltot az amúgy hibátlan bőrére. De ha nem engedelmeskedsz megteszem. - intett mire megfordítottak és a fejemet is lefogták. A vörösen izzó vas már lendült mire én becsuktam a szemem és vártam a fájdalomra, de helyette egy elém vetülő árnyékot láttam és Shorter fàjdalmas kiáltása hallatszott. Elém ugrott, őt érte a billog.
- Shorter! - sikítottam, de csak összerogyott előttem majd fájdalmas mosollyal az arcán rám nézett. A bátyám felnevetett, elérte, amit akart.