OH JEFREE SWEATY!

Chapter 4

Bágyadozva keltem fel. Már nem a szobámba voltam, hanem egy erdőben caplattunk. Aha, akkor biztos a bázisra visznek. Fel se eszméltem még, szóval nem kezdtem el fangörlködni, hogy igenis léteznek a Creepypasták. A mozgáskoórdinációm nagyjából rendeződött, ezért megtapogattam a fejem. Nem volt rajta púp, szóval akkor Jack elkapott. Akkor tűnt föl, hogy ő visz. Valhogy felhajtottam a fejem, ami eddig a bohóc melkasán pihent és ránéztem. Erősen koncentrált, szóval kicsit összerezzent amikor hozzászóltam.
-Amúgy felébredtem, de tehetünk úgy mintha nem tűnne fel? Nincs kedvem sétálni.
L.J. elrögte magát. Kicsit feljebb húzott, hogy ne csússzak le.
-Nem vagy teher, különben is, csak nem hiszed, hogy hagyom hogy elfuss! Meg hát... nincs ellenemre szép kislányokat a karomba vinni-kacsintott rám egy kaján vigyor kiséretében. 16 körül lehetett én meg 15 voltam. Mégis furcsànak találtam...

Folytattuk az utunkat. Én csak heverésztem L.J. karjaiban amikor hirtelen elkezdett röhögni.
-Hogy leteperted már Maskyt!
Belőlem kipukadt a röhögés. Masky is mosolygott. L.J.nek és nekem már a könny folyt a szememből és Masky is röhögött erősen amikor hirtelen fejjel lefelé lógva valaki előttünk termett. Masky majdnem fejbe vágta egy bottal amivel az úton szórakozott. L.J. pedig hátra ugrott és elejtett. Én a karomra estem ami nagyot reccsent. Felsikítottam és a karomhoz kaptam. A denevér elkezdett röhögni.(Mindenki olyan derüs hogy folyamatosan röhög xd-Authors note) Amennyire a könnyeken átláttam, pegpróbált szemügyre venni. Fehér bőr, sötét majdnem fekete haj és egy hatalmas véres bevágott száj. Smaragdzöld szeme is nevetett miközben ő már hisztérikusan vihohgott. Le mászotta fáról és még mindíg röhögött. Masky hátbavágta a botjával de rajta is látszott hogy alig bírja visszatartani a nevetést. L.J. felált és üvöltözni kezdett:
-De idióta faszfej a frászt hoztad ránk. Masky majdnem levert téged. Vigyázhatnál jobban Vigyori!
A fiú már a földön fetrengett a röhögéstől és a szemét törölgetve feltápaszkodott.
-Mit csinálsz itt kint?-kérdezte Masky unottan.
-Portyázom-válaszolta Jeff.
Jeff the Killer. Fangörcsöt kaptam volna, ha nem lett volna egy törött alkarom.
-Hé-nyögdécseltem. -Valaki segít?
L.J megpördült és elkezdett kuncogni.
-Bocsi-jött oda sajnálkozva. -De ne engem hibáztass, Jeff miatt ejtettelek el-mentegetőzöt.
Jeff odaszökkent.
-Eldobtad a foglyot?-vigyorgott.
-Nem az én hibám, a frászt hoztad rám-védekezett. -Egyébként is, nem gondolod, hogy magamtól kiadnám a kezemből a hercegnőt?!-vigyorgott.
-Hé-nyögtem megint. -Valaki segít légszi?-dünnyögtem fájdalmasan.
Jeff felkapott, de olyan lendülettel hogy a karom újra reccsent. Az ajkamba haraptam, és éreztem ahogy az amúgy is sebes szám felszakadt és vér csurgott le az államon.
-Bocsi-mondta közönbösen.
-Semmi baj, csak eltört a karom-motyogtam.
A számat viszont nagyon dúrván elharaptam, elég rendesen vérzett. Mivel a karom jobban érdekelt, észre sem vettem hogy a számról egészen a jellegzetes fehér pulcsijára csöpögött. Jeff vigyorogva letörölte az államról csurgó folyadékot és lenyalta az ujját.
-Fincsi...-suttogta.
-Örülök neki- mondtam szórakozottan.
Őszintén szólva nem nagyon lepett meg.

Bámúltam a tájat miközben egyre beljebb haladtunk az erdőben.
-Majd E.J. helyreteszi-szólt hirtelen Jeff.
Furán nézhettem rá, mert gyorsan hozzátette: -A karodat.

-Jaaaaa! Öhm oké, de valaki felügyelje légyszike, nehogy véletlenül altatót kapjak fájdalomcsillapító helyett aztán felkeljek egy hiányzó vesével. Eléggé ragaszkodom hozzá, már 15 éve ismerjűk egymást...-motyogtam

Masky felröhögött: -Bírom a csajt, kár érte.

-Nem lehet fellebbezni amúgy, vagy valami? Csak mert szeretek élni-csatlakoztam én is.

Masky röhögött, de Jeff elkomorodott, ami elég bizarr látvány tekintve. hogy aközben biggyeszti le a száját, hogy az egy mosolyra van vágva.

-Ez majd attól függ-morogta.

Kérdően néztem rá.

-Tudod egyáltalán, hogy miért hoztunk el?-kérdezte csendesen álarcos barátunk.

-Gondolom hogy megöljetek-csacsogtam, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó. Ez néha még engem is meglepett, hogy képes voltam nyugodt és érzelemmentes maradni ilyen szituációkban

-Hát, erről majd döntünk, de alapvetően nem-magyarázta Masky.-Igazából azért, mert elkezdtél írni egy Cp fanficet. Amikor valaki elkezd írni egyet, folyamatosan adja ki az információkat rólunk. Egyre nehezebb nekünk a gyilkolászás emiatt. Ezért megöljük őket.

Hitetlenkedve bámúltam rá. Ő erre nagyot sóhajtott:
-Nem tűnt még fel hogy a Wattpad történetek mindig a legizgalmasabb résznél maradnak abba? Nem azért, mert az író ki akar baszni az olvasóival, hanem mert olyan infókat készültek rólunk kiadni, ami számunkra végzetes lehet. Ezért megkeressük és megöljük őket.
-És az olvasók?-érdeklődtem halál nyugalommal, ami valószínűleg meglepte őket.
-Őket nem-jött a válasz a rágót csámcsogó L.J .től.
-Dehát ennek semmi értelme-ráncolta a Homlokom.
-Miért is?-pengette a kését Jeff.
-Azért-magyaráztam türelmesen-mert ha az olvasó elég sokat tud, van rá esély, hogy ő is elkezd egy fanficet írni és még több embernek terjeszti, amiket tud.
L.J. elhondolkodva meredt rám majd vigyorogva helyeselt: -Igaza van a kislánynak, tényleg kár érte.
Masky hümmögve bólogatott: -Végül is ez Slendy baromsága.
-És hogyhogy nem csináltok belőlük Creepypastát? Ha annyira szerernek és sokat tudnak rólatok, lehetnének ők is azok.-folytattam a gondolatmenetet.
-Régen próbálkoztunk vele-csatlakozott most már Jeff is. Feljebb húzott a karjában, de nem hagytam figyelmen kívűl, hogy most sokkal óvatosabban, a karomra vigyázva.-Csak hiába próbálták elhitetni, hogy mennyire közénk valóak, hiába irtottak ki városokat a történeteikben, a beavatáson a próbaáldozatot meg sem tudták ölni.
-Én miért voltam kivétel? Miért nem öltetek azonnal meg?-kíváncsiskodtam, de éreztem, lassan elegük lesz belőlem.
-Szeretnéd?-suttogta a fülembe Jeff miközben vészesen közel húzta el a kését a szám előtt.
A fogammal ügyesen elkaptam a kést, ami meg is vágta a számat, de csak mosolyogva mondtam:-Csak kérdeztem.
Jeff elvigyorodott és hasonlóképpen próbálta meg ő is a fogával tőlem elszedni a kését, de én gyorsan elfordítottam a fejem. Kicsit meghökkenve utána kapott, de én megint elfordítottam a fejem. Ezt játszottuk egy darabig. Minél jobban próbálkozott, annál jobban nevettem.
-Hé Jeff, ne most fűzd meg Adrianét, mert még oda kell érnünk-szólt hátra Masky.
Jeff végre megkaparintotta a kését és visszadugta a pulcsija zsebébe. Aztán csodálkozva nézett rám:-Az a neved hogy Adriané?
-Igen, tudom, hülye név és igen, a görög mitológiából, a fonalas-labirintusos csaj után-magyaráztam sokadszorra untottam, mert már nagyos sokan furcsállták a nevem. Bármennyire is idegesített a magyarázkodás, nekem tetszett. Jeff némán ismételte a nevem majd mélyen a szemembe nézett:-Szép név.
-Köszi-pirultam el és inkább elfordítottam a fejem.

Sziasztok, kicsit későn, de hoztam az új részt. Két nagyon kedves személytől kaptam kritikát, amit szeretnék újra megköszönni, mégpedig azt, hogy figyeljek a helyesírásra, bekezdésekben írjak, a párbeszédeket egymás alá írjam, valamint hogy lehetnek kicsit hosszabbak a részek. Ezeket próbáltam ebben a részben javítani. Ezek mellé pedig természeten kaptam támogatást, amiért nagyon hálás vagyok ezeknek az emberkéknek, és remélem hogy a jövőben is  megajándékoznak még tippekkel. Valamint azt sem akartam, hogy túl hosszú legyen, ezért félbe hagytam a részt, de már kész van. Köszönöm az olvasóknak!❤️