OH JEFREE SWEATY!

Chapter 9

A Creepypasták furcsán néztek a fejem mellett elrepülő baltára. Aztán Laughing Jack kibökte:
-Basszhatjuk.
Éééés elkezdődött. Buzogányok, kések, tüskék, balták, fekszék, nyilak, mérgezettel is, lángok.... esküszöm mint egy Indiana filmben. A Creepypasták védelmezően körülálltak, próbálták kivédeni az életünkre törő fegyvereket, de mindenre ők sem tudtak figyelni. L.J. éppen elégedetten fordult felénk, a kést mutatva, amit sikeresen elkapott a levegőben, amikor egy baszott nagy tüske vette felé az irányt. Senki nem figyelt, csak én. Odaugrottam, letaszítottam a földre és én is lebuktam. Értetlenül nézett rám. A háta mögé mutattam. Megfordult, és már nyitotta volna a száját, amikor hirtelen felkiáltott.

Nem tudtam mi van mögöttem. Hirtelen, mint a Túl a sövényen-ben, amikor a mókus kávét iszik, lelasult az idő. Késöbb rájöttem, hogy valószínüleg a tengő adrenalintól. Nem gondolkoztam, hogy mennyivel egyszerübb lett volna, ha lebukom, vagy ha oldalra vetődöm. Nem is azon járt a fejem, hogy menőzzek. Meg sem fordult az agyamban, hogy múlt edzésen majdnem a nyakamat törtem, az se hogy el van törve a karom. És egy drámai backhandspring-el védtem ki, bármi is volt mögöttem.(lásd fönt)
Hát nem volt jó ötlet. Sikerült is, valószínűleg az adrenalin -függősegémnek köszönhetően, amiről majd késöbb. Akkor nem éreztem, de miután felálltam és megtekintettem az életemre törő fáklyás nyilat és L.J. és Masky elismerő pillantását, úgy szembetaláltam magam... egy nyílt töréssel. A kurva csont áddöfte az alkarom.  Ha normális lennék, most idehánytam volna. Az én reakcióm viszont:
-Úú! Ez menő....
Nem. Amúgy nem vagyok ilyen most sem tartott sokáig, mert beütött a fájdalom. Nem, mazoista nem vagyok. Sőt, a fájdalomküszöböm igen alacsony. Így hát pár pillanattal késöbb, pár uff pillantáss kiséretében, amit a többiektől kaptam, már sikítottam. Nem is, üvöltöttem. Jefftől meg egy eröltetett gúnyos pillantást kaptam, de láttam hogy ő is megrántotta az arckifejezését. Az egész szar leált, és Toby dugta be a fejét az ajtón. Igen, Ticci Toby.
-Hupsz. Bocsi. Elfelejtettelek titeket ezért bekapcsoltam a riasztót.
Szerintem Tobyt már elégszer próbálták megölni, hogy tudja, mikir jön el ez a pillanat, ézért lassan kihátrált. Beléptünk a következő ajtón. Az arcom még mindíg a fájdalmas grimaszban. Egy hosszú folyosón mentünk végig, ami bevitt egy hatalmas nappaliba. Mint egy reptéren. Csak itt sokkal kényelmesebbek. Először is egy rohadt nagy kanapé, elötte egy akkora Tv mint egy ajtó. Elötte meg Ben. Ben Drowned. Valamit játszott. Ránk nézett, vagyis inkább rám, még pontosabban a kezemre. A másikkal integettem. Felvont szemöldökkel röhögött, és vissza integetett. A nappaliban voltek még babzsákok, puffok és fotelek. A Tv előtt balra befordultunk és egy nyílt térhez érkeztünk. Egyenesen szembe az ézkező asztal és vele szembe egy nyitott konyha bárpultal, ismét balra egy lépcső le, mögötte egy lépcső föl, ha a lenti lépcsőt megkerüljük, egy ami föntre megy. A lépcső mellett egy kicseszett étellift. Nem viccelek. Jobbra egy további folyosó. Az étellift mellett egy walkie-talkie szerüség. Masky odament és beleszólt.
-34.
Zúgás hallatszott, majd egy apró bíp.
-E.J? Meghozdtuk a kislányt...
Itt azt hittem pofán verem.
-...és akad némi baj. Viszont nekünk mennünk kell a Főnökhöz szóval, letolnád a szemnélkül arcod?-kérdezte vigyorogva.
(Édesem...😣😂😂)
-Egy mély, nyugodt, de furcsa, kicsit suttogós hang elküldte Maskyt... hogy is mondjam... melegebb tájakra. Masky egy „viszont kívánom"mal elsietett a többiekkel együtt. Pár perc múlva, amég én a falnak támaszkodva szerencsétlenül ácsorogtam, Eyless Jack megjelent a lépcsőn. Annyira másnak képzeltem a hangját!
-Édesem...-vigyorodott el. A hangja, ahogy suttog... kiráz a hideg. Nagyon fura.
-Szia E.J-nyögtem, mert azt hittem, mindjárt meghalok.
Mellettem termett és megvizsladta a vérző, kiálló csontomat.
-Hát te mit alkottál?- kérdezte kuncogva.
Felszabadúltan sóhajtottam.
-Hjaj, ne is mond.
Mosolyogva óvatosan megfogta a másik csuklóm.
-Na gyere... sóhajtott és elkezdett vezetni, fel a lépcsőn.

Hali! Nem bírtam ki, muszály voltam ezt leírni. Ja, amúgy Maskyék „jelenteni" mentek Slendehez. Aztán majd kihallgatják Adriánét, majd jön az itéletszületés...
Na baiiii❤️