OH JEFREE SWEATY!

Chapter 10

Ismeretlen folyosókon húzott végig, rengetek különböző ajtót elhagyva, amég el nem érkeztünk egy sötétkék ajtóhoz, amire fekete csorgó festék volt festve.
-Tetszik az ajtód-mondtam kínosan, mert már percek óta némán sétáltunk.
-Nekem is-mondta egyszerűen.
Látványosan megforgattam a szemem, mire csak elmosolyodott. Kinyitott az ajtót, és behúzott rajta. Egy egészen normális szobának tűnt, de tovább húzott egy másikba. Egy rendes műtő szobába.
Nagyon sokszor elképzeltem már, milyen lehet, hogy alvadt vér és rothadó hulla szag folytogat, hogy sötét van, mindenhol belső szervek és vér...
Ehez képest kellemeset csalódtam. Tiszta volt és rendezett.
E.J. minndha a gondolatomban olvasott volna mert pakolászás közben megszólalt:
-Á, te is olvasol rólunk. Muszály rendben tartanom, mert ugyanazt használjuk magunkra is, ha valami baj van.
Bólogatva néztem körül. Elővett egy szikét, egy fogót, tűt, cérnát, fertőtlenítőt, gézt, fáslit és egy injekciót. Elsápadtam.
-... Varrni is kell?
-Hát, ha nem akarsz nyílt sebbel rohangálni..... már ha egyáltalán érdemes e bármit is veled kezdenem, vagy úgyis mindegy.
Elhúztam a szám.
Vigyorogva rám kacsintott.
-Nyugi. Ha idáig nem öltek meg, akkor nagy esélyed van arra, hogy életben hagynak. Viszont most rám nézz és ne a kezedre és próbálj nem rá gondolni, mert ez kurvára fájni fog. Meséld el az életed vagy mit tudom én.
Belenéztem a maszkjába és sóhajtottam.
-A nevem Adriané, 15 vagyok, éltem az életem normálisan, vagyis annyira azért nem normálisan, de látszólag... ÁÁÁÁÁÁÁ!-üvöltöttem, amikor konkrétan leöntötte a karom fertőtlenítővel.
-Bocsi. Folytasd.
Fájdalmasan belekezdtem.
-Szóval látszólag, nagyjából jó tanuló voltam, hogy rohadna meg...-itt beleszúrta a karomba az érzéstelenítőt-
Gimmnasztikáztam és Balettoztam meg lovagoltam, volt egy nyulam akit úgy hívtak hogy Pörkölt, és a kurva anyádat...- itt visszarakta a csontomat.
-Mint ahogy látszik, rohadt alacsony a fájadalomküszöböm, hogy baszná meg...- itt elkezdte varrni.
-Aztán egyik nap beállított Álarc és Pennywise, Álarc le akart szúrni, de kivédtem, aztán megláttam, hogy ő az és elájúltam.
Hunyorogva nézett rám, miután bekötötte a kezem fáslival. Vagy ilyen gipszes izével, nem tudom.
-Választékos szókincsel rendelkezel.
A fájdalom ellenére elröhögtem magam.
-Na aztán felébredtem a bohóc karjába és sétáltunk, de aztán megjelent a Vágott Pofájú, ettől ő megiett és elejtett. Én a karomra estem, ők röhögtek, majd Jeff ferántott, amitől mégegyszer reccsent. Sétáltunk, röhögtünk, majd Jeff egy veszekedésen valmin megsértődött és lebaszott a földre. A karomra.
E.J elhúzta a száját.
-Aztán amikor ideértünk, rájöttünk, hogy Toby nem kapcsolta ki a riasztót, ezért, mivel én ilyen, tudod, kurva menő vagyok és egy Indiana Jones filmbe képzeltem magam, egy backhandspringet ugrottam egy tüske elöl. Törött karral. Szóval ja, teljesen megérte.
E.J röhögött.
Vissza sétált a cuccokkal, de ekkor meglátta a hátam. Kérdően nézett rám.
-Ja igen, amikor nem mentem elég gyorsan, Jeff ledöfött mert az neki nem tetszett.-mondtam irónikusan.
Kételkedve röhögött, és finoman előre döntött.
-Valamivel nagyon felcseszhetted.
-Ja, volt egy kis nézeteltérés.
Röviden elregéltem a ráismerésem.
Hümmögve bólogatott.
-Hát ja. Jeff nem szereti ha visszapofáznak neki.
-Én ezt meg a Burj Khalifáról szarom le.
Felröhögött.
-Tuti hogy felszed pár héten belül.
Összehúzott szemmel néztem rá.
-Ezeket nem kell varrni-nyugtatott meg.
-Komolyan mondom. Geci őszinte vagy és reális, ami nekem tetszik, és az, hogy nem vagy a szokásos hülye picsa, az neki is imponál. Hidd el, már az egy jel, hogy nem ölt meg. Nagyon keményen nem stimmelhet valami a fejedben, hogy idáig ébren maradtál....
Ő ezt elismerően mondta. Nagyot sóhajtottam.
-Hát, ja valami nagyon rosszul sikerült a megalkotásomnál....
Felszisszentem, a fertőtlenítőt érezve.
-Ráadásul a szokásos depi hajlam, öldöklés és halál-gondolatok és versek mellett hangokat is hallok.
Megállt és csodálkozva rám nézett.
-Skizofrén vagy?
-Ja, lehet. De hiába néztem végig az összes Dr. House-t, orvos még nem vagyok, pláne nem pszichiáter, szóval a diagnózisom nem 100 százalékos.
Megint megállt.
-Skizofrén vagy, psichiáter akarsz lenni és Dr. House-t nézel. Ráadásul brutálisan őszinte és reális. Slender csak az élettelen testemen keresztül ölhet meg.
Megkönnyebültsn sóhajtottam.
-Köszi, azt hiszem.
Befejezte a kötözketést.
-Jack?
-Hm?
-Te rendes orvos vagy?
-Ja. Mármint nyilván diplomám nincs, de igazából levizsgáztam. Csak a diplomaosztó elött... tudod.
Felcsillant a szemem.
-Akkor ha nem kell meghalnom, ugye tanítasz majd?
Elmosolyodott.
-Naná! Kész vagy kislány, mehetsz.
Játékosan beleboxoltam a karjába.
Óvatlan, meggondolatlan cselekedet. Mert így el kellett vennem a hasam elöl a kezem. Amit egészen idáig eltakartam. Mert nem akartam hogy Jack lássa. Hogy bárki lássa. Gyorsan megköszöntem, és dobogó szívvel siettem volna ki, de nem voltam szerencsés.
-Álj!-suttogta.
Kelletlenül megfordultam, a karom a hasam elött.
-Gyere ide.
Lassan, remegve, nyugalmat tettetve indultam meg felé. Oda értem hozzá, ami perceknek tünt, és egy kérdő arckifejezést eröltettem az arcomra.
-Fejezd be. Láttam. Vedd el a kezed a hasad elöl.
Lesütöttem a szemem és az ajkamba harapva elvettem a kezem.
Jack lenézett a hasamra.
Hát igen. Bullémiás vagyok.