OH JEFREE SWEATY!

Chapter 13

Végzetes mondatot ejtettem ki a számon. Hirtelen pörögni kezdett az agyam és minden creepypasta könyv lejátszódik a szemem elött. Az lesz a végső próbatétel, a vizsga, hogy meg kell ölnöm valakit. De nem akárkit. Valószínüleg vagy a szüleimet vagy Ingridet. Ó jaj. Múlnak a percek, de én ebből semmit sem észleltem. Mint ahogy azt sem, ahogyan az ajkaim némán formálták a „próba szót".
-Gyermekem, ha már elmondani nem tudod, feletébb egyszerű lenne, ha be tudnál engedni a gondolatodba.-szólt Slender écelődve.
Csak pojénból megpróbáltam. Feltételeztem, hogy úgy kell, mint amikor vissza kell térnem a normális állapotba, vagyis nem érzéseket elfojtani és színlelni, hanem magamat adni. De ha sokáig nem voltam abban a helyzetbe, akkor nehéz volt. Most viszont alig pár perce „nyíltam" meg Jacknek, szóval megpróbáltam ismét. Éreztem, ahogy az eddig titkolt félelem a Slendermentől előjön, és kiül az arcomra, ahogyan az őrület, ami a halál gondolatánál ragad el, elfog és átveszi az agyam, valamint a szomorúság, ami az előttem álló próba miatt lett rajtam urrá, lassan könnyeket hoz a szemembe. Furcsamód azt is éreztem, ahogyan Slender behatolt az elmémbe. Éreztem a jelenlétét. Döbbenten kereste a szavakat:
-Nos, öhm, ezek szerint képes vagy arra, hogy befolyásold...
Összeszedte magát és kimászott a fejemből.
-Rendben gyermekem. Most pedig döntést fogok hozni. Megkérlek, egy rövid ideig fáradj ki és foglald el magad.
Rendeztem az arcvonásim és újból meghajoltam. Najó, ezt abba kéne hagynom...
Kisétáltam az ajtón, mélységes nyugalmat mutatva, pedig legbelül szétvetett az ideg. Maskyt pillantottam meg amint épp a folyosóról távozni kiészűlt, vissza az előtérbe, a lépcsőkhöz. Amikor meglátott, megállt és bevárt. Együtt andalogtunk vissza.
-Azt hittem, félsz a Slendermentől...-ráncolta a homlokát.
Egy kis mosolyt kapott válaszul, amire figyeltem, hogy ne legyen túlságosan kérkedő.
Amikor kiérünk a folyosón, L.J.-t pillantottam meg a lépcsőn lefele igyekezve. Amikor észrevett, megtorpant és kérdően nézett rám.
-Slendy itélkezik.-magyarázta Masky neki.
Ekkor láttam meg Jeffet, aki egy élezőrudat fogva élezte a kését, dobhártyszaggatóan csiszolgatós hanggal. Aucs.
-Úgysem hagy életben-vigyorgott kárörvendően.
Már nyitottam volna a szám, hogy valami csípőset visszaszóljak, amikor egy nyolcéves forma kislányt pillantottam meg a lépcsőn nyargalva. Majdnem irra esett, akkorát fékezett előttünk egy hajszálnyira.
-Ez ki?-nézett rám hatalmas smaragd szemeivel Sally.
-Adriané vagyok. Te pedig Sally, ugye kishercegnő?-kérdeztem mosolyogva. Sally volt az én lelki társam, és pontosan tudtam, mi fog ezután következni.
Sally kuncogott:
-Igen, az az én nevem. Neked nagyon szép neved van. Inkább te vagy a hercegnő! Úúúú! Játszol velem hercegnőset?-pislogott rám hatalmas szemeivel.
Kérdően néztem körbe, de senkitől sem kaptam tiltást ezért újból körbepillantottam, majd visszanéztem Sallyre:
-Nagyon szivesen játszanék veled Sally hercegnő-mondtam mosolyogva és pukedliztem előtte.
Az örömtől majd kicsattanva megragadta a kezem, és húzni kezdett fel a lépcsőn.
-Akkor megyek, életem utolsó szakaszában boldoggá teszek egy imádnivaló kislányt. Már ha Jeffree Sweaty-nek igaza lesz...-vigyorogtam a vállam fölött vissza nézve, aztán egyenesen Jeff gyűlölködő szemébe.
-Meglátjuk-sziszegte a foga között.
A többiek csak nevetve néztek rá aztán utánam. Én pedig őt mégjobban felcseszve rákacsintottam és követtem Sallyt.

Haiiiii! Kicsit elúsztam a házikkal, ezért nem volt rész, de most visszatértem! Én személyesen imádom, ahogy Adriané felcseszi Jeff agyát... Ti mit gondoltok arról, hogy tudja befojásolni azon kívűl, hogy nem mutat érzelmeket, még azt is, hogy Slender belelásson a fejébe? Nem akarok belőle valami természetfelettit csinálni, de gondoltam, ne a szokásos tinipicsás sablonsztori legyen, ezért kitaláltam neki ezt a tehetséget... Apropó, ezt eredetileg egy napló szerű elbeszélésnek szántam, de akartok különböző nézőpontokat?
Baiii❤️