Reggel ajtó csapódásra ébredtem. Valaki, vagy valakik elmentek itthonról. Hamar rájöttem, hogy csak egy valaki ment el itthonról.
- Keljél gyorsan, mert beszédem van veled. - Jött be Edina a szobámba és azt hittem hozzá vágok valamit.
- Mi az? - Törölgettem a szemem. Felkeltem az ágyból és kimentem a konyhába, mert ott volt Edina. Iszogatta a kis cappucino-ját. Láttam, hogy van kávé szóval én abból öntöttem magamnak egy csészébe.
- Te kávézhatsz? - Kérdezte.
- Miért ne kávézhatnék? - Kérdeztem vissza reflexből. Betettem fél percre a kávémat a mikroba, kivettem és leültem vele szembe az asztalhoz.
- Mert még fiatal vagy. - Mondta.
- 16 vagyok. - Vágtam vissza.
- Igen és még terhes is. - Mondta és ezzel beletalált. Kikerekedett a szemem mikor meghallottam.
- Mi van? - Néztem rá.
- Jaj ne játszd már itt nekem a hülyét. Tudom, hogy az vagy, mert apád elmondta. - Felelte. Na ezzel meglepett.
- Figyelj...azt gondolom, hogy nem kéne beleütnöd az orr, mert szerintem rohadtul semmi közöd hozzá. - Vágta hozzá, amire felhúzta a szemöldökét.
- Fogadjunk? - Kortyolt bele a cappucino-ba.
- Minek? - Kérdeztem.
- Mert apád jegyese vagyok, úgyhogy nemsoká a nevelő anyád is. - Mutatta elém a kezét, amit tényleg ott volt a jegygyűrű.
- Soha nem tekintettem rád úgy, mint nevelő anyámra. Ezután sem fogok. Remélem nem várod el tőlem, hogy úgy tekintsek rád. - Mondtam.
- Már pedig igenis elvárom, mert nemsoká apád felségül vesz engem. - Pimaszkodott.
- Oszt akkor mi van? Úgysem fog. Főleg, ha megtudja, hogy hogy beszélsz a lányával. - Vágtam vissza.
- Na ide figyelj! Te velem így nem fogsz beszélni. Mégis mit képzelsz magadról?! Nem vagyok a kutyád! Én eddig eltürtem a viselkedésedet, de most már nem fogom. 16 éves kis csitri létedre megkúratod magadat es még azt sem tudod ki az apja?! Szánalmas kis ribanc vagy tudod?! Meglátszik anyádra ütöttél! - Állt fel és hisztisen bevágta a mosogatóba a csészét, ami el is tört.
- Mégis milyen jogon szidod te az én anyámat, te büdös kurva! Én szégyenkeznék bazd meg anyád helyében, ha egy ilyen hisztis picsa lenne a lányom! Még egyszer a szádra veszed az én anyámat kitépem a póthajadat a helyéről és megetetem veled! - Ordítottam a képébe, mert elé álltam.
- Nyomorult kis ribanc! - Kapott bele hirtelen a hajamba. Fordíottam a helyzeten. Én is elkaptam a haját és lerántottam a földre. Az összes póthaját kicibáltam amennyit tudtam. Miután elengedte a hajam és a földön maradt még arcon rúgtam.
- Tudod kinek az anyát szidja. - Mondtam felkaptam a kávémat és még azt is ráborítottam az arcára.
- Mi van nem víz álló a smink? - Kérdeztem.
- Dögöljön meg benned a gyerek te olcsó kurva. - Állt fel egy pillanat alatt és elkezdte ütni a hasamat. Egyszer találta el, ami fájt és féltettem a gyerekemet. Ha emiatt a csitri miatt meghal bennem megölöm.
- Jézus mi folyik? - Szedte le rólam apa.
- Ez a kis ribanc kezdett mindent. Az ő hibája! Nézd meg letört a körmöm, hajam a földön és még a sminkemet is elbassza ez senkiházi kis picsa! - Ordította és utánna jött rá, hogy ezt mind apunak mondta.
- Most azonnal takarodj innen. - Mondta neki halkan apa.
- De... -
- Nincs de! Takarodj ebből a házból! Fogd meg a cuccodat és húzz el innen! - Szólt rá élesen apa. Edina sírva bement a szobájába és elkezdte pakolni a cuccát.
- Jól vagy? - Ölelt át szorosan apa.
- Igen...azt hiszem. - Viszonztam az ölelését. Edina 10 perc alatt összepakolta a holmiját és megállt a bejárati ajtónál.
- Nekem nincs hová mennem! - Sírta el magát.
- Nem érdekel. - Felelte apa.
- De mi lesz az esküvővel? - Kérdezte.
- Semmi. Nem lesz. Legalábbis veled biztos, hogy nem. - Felelte apa.
- Remélem boldog vagy! - Nézett rám. Nem feleltem neki. Nem érdemel még annyit sem.
- Inkább csak indulj. - Mondta apa. Kikísérte őt én addig vissza mentem a konyhába és kiszedtem a csésze darabjait. Az egyik szilánk megvágta az ujjam.
- Áu. - Kaptam az ujjam a szám elé.
- Hagyd majd én kiszedem. - Fogta meg apa a kezem, amire felsziszentem, mert pont a megvágott ujjamra szorított rá.
- Ahj...jobban is vigyázhatnál magadra. - Mondta leültetett az asztalhoz, hozta a ragtapaszt és szépen leragasztotta a sebemet.
- Köszönöm. - Nyomtam egy puszit az arcára.
- Szivesen. - Ment vissza és kiszedte a maradék szilánkokat és elmosta az én csészémet is. Én addig felmostam a kávét, ami a padlóra ment mikor Edinára borítottam.
- Na akkor, hogy is volt ez az egész? - Ült le az asztalhoz én pedig vele szembe.
- Hát mikor elmentél bejött a szobámba mondván, hogy ő beszélni akar velem. Leültünk a konyhába. Csináltam egy kávét és hát elkezdtünk beszélgetni, amiből végül veszekedés lett. Bele kapott a hajamba. Én meg ugyebár nem hagytam magamat. Elkaptam a póthaját földre rántottam, amennyit hajszálát elkaptam annyit kiszedtem. Elengedte a hajam, arcon rúgtam, aztán leborítottam kávéval. Azt mondta, hogy haljon meg bennem a gyerek és hirtelen felállt, elkezdte ütni a hasam. Szerencsére csak egyszer találta el. Utánna pedig jöttél és ennyi. - Hadartam le.
- Meglátszik az én lányom vagy. De mi veszekedtetek? - Mondta.
- Hát elősször a kávén utánna a terhességemen, az eljegyzésről aztán lekurvázta anyut, meg engem is és utánna volt az, hogy nekem jött. Kétszer is. - Mondtam.
- Jogos. De ugye jól vagy? És a gyerek is? - Kezdett el aggódni.
- Igen. Jól vagyunk mindketten. Nem ütött nagyot szóval minden rendben. Megyek megfésülöm a hajam. - Álltam fel. Bementem a fürdőszobába gyorsan megfésülködtem. Vissza mentem a konyhába és apa elkezdett rántottát csinálni. Kitettem két tányért és két villát. Öntöttem ásványvízet mindkettőnknek a saját poharába. Apa szedett nekem és magának. Nem szóltunk egymáshoz egy darabig még végül én törtem meg a csendet.
- Jól vagy apa? - Kérdeztem, mert kezdett kicsit eluralkodni rajtam a lelkiismeret furdalás.
- Igen. Jól vagyok. - Felelte.
- Biztos csak, mert most miattam nem vagy Edinával. - Néztem rá félve a választól.
- Nem érdekel. Soha nem bocsátom meg neki azokat, amiket mondott rólad. A kapcsolatunk elején megmondtam neki, hogy nállam a gyerek az első. Nem számít, hogy összeveszek vele. Nekem mindig te leszel az első. Mert a lányom vagy és ez így lesz amíg élek. Nem fog változni soha. - Mondta én meg elkezdtem sírni.
- Köszönöm. Nagyon szeretlek. - Öleltem át szorosan.
- Ne köszönd. Az apád vagyok és tudd, hogy én mindig melletted leszek. Történjék bármi mindig az én kislányom leszel. - Ölelt meg ő is és nyomott egy puszit az arcomra. Ezektől a szavaktől még jobban sírtam. Nálla jobb apukát nem is kívánhatnék.
