Miután anyu elment apuval csendben voltunk. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, mert mindketten a gondolatainkba merültünk el. Még mindig bánt, amit anyunak mondtam, de nem tudtam vele mit csinálni. Már megtörtént. Alig vártam már, hogy Benett végre megérkezzen, hogy elmondjam neki mi történt, hogy megöleljen szorosan és megvígasztaljon. Az idő nagyon lassan telt, úgyhogy inkább bementem a szobámba pihenni. Aztán pár órával később már majdnem elaludtam, amikor Benett hangját meghallottam. Amilyen gyorsan csak bírtam kipattantam az ágyamból és kimentem a szobából. Mikor megláttam minden ok nélkül elkezdtem vigyorogni, mint a tejbe tök. Szorosan átöleltem, majd leültünk a konyhába és elmeséltem neki mi volt.
- Tényleg nem kellett volna ezt mondanod anyukádnak. - Nézett a szemebe.
- Tudom, és már bánom, de nem tudok vele mit csinálni. - Szomorkodtam.
- Megfog békélni. Ne aggódj. - Fogta meg a kezem és mosolygott. Na ezt a mosolyt szeretem a legjobban.
- De ő is hibás. - Jelentettem ki.
- Mindketten hibásak vagytok. Te is és ő is. - Mondta.
- De a legjobban az idegesített fel, amikor rólad kezdett beszélni. Hogy feljelent meg ilyenek. És nem szeretem, ha valaki úgy mondd dolgokat másokról, hogy nem is ismeri. Főleg úgy, hogy én szeretem az illetőt, akit szidnak. - Szorítottam egy kicsit a kezén. Áthajolt az asztal fölött és nyomott a homlokomra egy puszit.
- Én sem vagyok tökéletes. - Suttogta.
- De nekem az vagy. - Mosolyogtam. Majd bejött apa.
- Vacsorázunk? - Kérdezte.
- Én éhen halok. Mit főztél? - Nézett rám Benett.
- Semmit. Apa megvetted amiket írtam? - Tettem fel a költői kérdés. Eszembe jutott, hogy mikor megjött semmi nem volt nálla.
- Majd holnap megveszem. - Mondta én pedig felhúztam a szemöldököm.
- Megígérem. - Mondta.
- Tuti? - Kérdeztem.
- Tuti. - Felelte.
- Oké. Amugy kihűlt a virsli, úgyhogy meg kell melegíteni. - Közöltem és apu betette a mikroba és elindította, Benett meg kiszedegette a hütőből a majonézt, a ketchupot, a mustárt, a kígyó uborkát és a paradicsomot. Az uborkát megpucoltam és kis karikákat vágtam le, majd a paradicsomot is karikákra vágtam. Megcsinálta mindenki a sajátját és leültünk az asztalhoz enni. Apuék elkezdtek a fociról beszélni és megbeszélték, hogy kiprobálják a tippmixet én pedig mosolyogva figyeltem őket. Örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Öröm rájuk nézni. Azt hittem, hogy apa jobban fogja ellenezni a babát és anyu lesz a megértőbb, de hát tévedni emberi dolog. A gondolataimból kizökkent az, hogy meghallottam, hogy csörög a telefonom.
- Egy pillanat. - Álltam fel az asztaltól és bementem a szobámba felkaptam az ágyról a telefonom és felvettem.
- Szia. - Köszöntem.
- Szia. Hogy vagy? - Szólt bele Emil.
- Hát mostmár jobban. - Feleltem.
- Mi történt? - Kérdezte.
- Anyu történt. - Húztam el a számat.
- Mesélj. - Mondta.
- Hát tegnap este rá akarta hívni apura a zsarukat, mert nem akarta elmondani neki, hogy hol vagyok, ezért megbeszéltünk egy találkozót apunál. Anyu jött előbb. Közölte, hogy van valami csávója és beakar engem mutatni neki. Én tényleg azt hittem, hogy kibékülünk aztán bumm. Anyu hozta a formáját, mert elmondtam neki, hogy Benett-tel lakom egy albérletben és totál begőzölt ettől. Szerencsére jött apu, aki egyből mellém állt. Anyu közölte, hogy feljelenti Benett-tet. Én meg ezen felkaptam a vizet és közöltem, hogy meg ne probálja. Majd elakart ráncigálni magával és mondta. Apa meg elküldte, mire anyu közölte, hogy a lánya nélkül nem megy. Én meg mérgemből rávágtam, hogy neki nincs lánya és elviharzott. - Daráltam le.
- Akkor csak a szokásos. - Mondta.
- Hát igen. Most vacsorázunk éppen apával és Benett-tel. - Közöltem.
- Uh, akkor bocsi, hogy megzavartalak. - Mondta.
- Nem zavartál meg. Nállatok mizu? - Kérdeztem.
- Most minden fasza. Boldogság van meg minden. - Felelte.
- Na az tök jó. - Közöltem.
- Úgyis csak 2 hónapig tart. - Mondta lehangolva.
- Lehet, hogy eljut most 3 hónapig. - Probáltam pozitív lenni.
- Fogadjunk? - Kérdezte.
- Na, mibe? - Kérdeztem vissza.
- Ha én nyerek veszel nekem pepsit, ha te nyersz akkor veszek neked tukános gumicukrot. - Nevettem fel. Igen a tukános gumicukor. Mivel állatos és tukán volt benne. Az egykori kiszemeltemen volt egy tukános poló, akiről kiderült, hogy Emil osztálytársa. A tukánt meg megszerettem miatta. És az állatos gumicukorba volt tukán és felhívtam Emilt, hogy vegyen nekem tukános gumicukrot, mert finom. Régi szép idők.
- Rendben. - Egyeztem bele.
- Na jól van én megyek. Majd beszélünk. - Kezdett el bucsúzkodni Emil.
- Rendben szia. - Köszöntem el.
- Szia. - És letettem. Ezért szeretem Emilt. Mindig eltudjuk mondani egymásnak, hogy mi történt és meghallgatjuk a másikat.
- Minden oké? - Jött be Benett.
- Igen, csak Emil volt az. - Dobtam félre a telefonom.
- Mit mondott? - Kérdezte.
- Csak megkérdezte, hogy hogy vagyok és elmeséltem neki mi volt anyuval. - Feleltem.
- Rendben. Amugy amit ott hagytál azt megeszed még? - Kérdezte és tudtam, hogy azért kérdezi, mert szívesen megenné. Hogy bír ennyit enni, úgy, hogy nem hízik egy dekát se?
- Nem. Megeheted. - Mondtam és elmosolyodott.
- Utána meg megyünk, mert már sötét van. - Közölte.
- Rendben. - Mondtam és kiment. Még egy ideig ültem az ágyon, majd elterültem és hirtelen olyan fáradtnak éreztem magam, hogy pillanatok alatt bealudtam.
