- Képzeld. - Szóltam Benettnek.
- Igen? - Nézett rám.
- Ma eljött hozzám Liza. - Kezdtem el mesélni.
- Mit akart? - Kérdezte.
- Igazából elmondta arról az estéről az utolsó részletet. - Mondtam.
- Azon belül? - Faggatott.
- Elmondta, hogy a mosdóban talált rám és ő vitt haza a barátjával. - Feleltem.
- Nem úgy volt, hogy haragudott rád? - Mondta.
- De, viszont kibékültünk. És azt is elmondta, hogy Maja tudott mindenről. Csak azt nem értem miért nem mondott semmit. Oké, hogy pár hónappal ezelőtt azt mondta, hogy nem mondhat semmit. De most már igazán vehette volna a bátorságot és beszámolhatott volna mindenről. - Háborodtam fel egy pillanat alatt.
- Jogos a haragod. - Jegyezte meg.
- Hát ez az! Legalább gerince lehetett volna hozzá! - Mondtam hangosan.
- Sss, nyugodj meg. Nem számít. Mostmár tudsz mindent. Kiosztod és hagyod elmenni. - Ölelt át.
- De rosszul esik, mert én legjobb barátnőmnek tartottam. - Mondtam.
- Megértem teljes mértékben. De nem akarom, hogy emiatt szomorú legyél. Fáj nekem, ha szomorúnak látlak. - Mondta és a szavai a szívemig hatoltak.
- Szeretlek. - Néztem mélyen a szemébe.
- Én is téged. - Mosolygott, majd megcsókolt. Miután elszakadtunk egymástól elindult haza.
Benett:
Épphogy nem buktam le. Tisztában voltam vele, hogy Liza, ha meglát engem azonnal felismerne. Lehet, hogy elkéne már mondanom Szofinak az igazat. De félek a reakciójától. Nem akarom elveszíteni. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy pittyent egyet a telefonom.
Maja: Hogy érted, hogy kitálalt neki mindent Liza?!
Benett: Úgy, hogy elmondta, hogy te mindent tudsz.
Maja: A francba! Szuper. Megharagudott rám, ugye?
Benett: Hát nem kicsit. De remélem ennek ellenére ugyanúgy nem mondod el Szofinak az igazat.
Maja: Benett...nincs sok időd, te is tudod! Emlékezz arra mit ígértél Emilnek!
Benett: Tudom, tudom tisztában vagyok vele. De kell még idő.
Maja: Ha jól számolom 4 hónapod van még. Én a helyedben gyorsan cselekednék, mert Emillel nem éri meg szívózni. Bármikor elmondhatja Szofinak.
Benett: De nem fogja, mert megígérte.
Maja: Ha egy kicsit is hibázol azonnal rohanni fogsz Szofihoz.
Benett: Tudom. Nem fogok hibázni.
Maja: Remélem, mert én már elbuktam.
Benett: Tudom. Amugy Bencével mi van? Pár napja nem volt suliba.
Maja: Beteg.
Közben én haza értem. Írtam még Bencének, hogy hogy vagy, de nem nézte meg. Mindegy. Megnyugodtam, hogy Maja nem fog szólni rólam Szofinak, viszont Liza miatt aggódom. Veszélyt jelent rám nézve, mert ha egyszer is véletlenül össze futunk, akkor cseszhetem az egészet. Főleg akkor, ha abban a pillanatban Szofi is ott van.
