Apa nem nagyon bírt aludni, mert ő már kialudta magát. Párszor bejött a szobámba, hogy megnézze, hogy alszok-e már. Ahány alkalommal bejött annyirszor játszottam el, hogy alszok. Folyamatosan azon kattogott az agyam, mi lesz Majával. Aggódtam érte, nagyon. És Emilért is. Nálla sem jobban a helyzet. Ott is csak a veszekedés megy minden áldott hétvégén, ezért se szeret annyira haza menni. Nem tudom, hogy "befogadják-e" egyáltalán Maját legalább erre az estére, mert ha nem akkor biztos, hogy ide jön. Soha nem hagynám neki, hogy az utcán aludjon. Az őszintét megvalva kicsit féltem mindkettőjüket. Mert nekem csak ők vannak ott, mint barátaim. Nehéz lenne nekem nélkülük. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy hirtelen megrezzent a telefonom. Maja írt.
Maja: Itt vagyok Emiléknél. Minden oké. Mostmár kicsit nyugodtabb vagyok. És te is megnyugodhatsz, mert most nincs veszekedés Emilnél.
Szófia: Rendben. Akkor megnyugodtam. Emil? Ő jól van?
Maja: Igen. Hál' istennek. Amugy...azt üzeni, hogy sziaaaaa.
Szófia: 😄 Sziaaaaa Emil.
Maja: Azt kérdezi, hogy jól vagytok?
Szófia: Mondjad neki, hogy igen. De én megyek alszok, mert már fáradt vagyok. Jó éjt❤❤
Maja: Rendben. Jó éjt❤❤
Másnap:
Nagyából olyan 9:00 körül keltem. Kipihentnek éreztem magam, úgyhogy tele voltam energiával. Csak egy baj volt. Ma fog apa haza vinni. Kár pedig még maradtam volna. Olyan nyugodt itt a környezet mióta Edina elment. Én is nyugodtabbnak érzem magam így. Kimentem a konyhába és gyorsan összedobtam magamnak két szendvicset. Görgettem az instagrammot hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Benett hívott.
- Szia, felébresztettelek? - Vettem fel. Jól esett hallani a hangját.
- Szia, nem már egy fél órája fent vagyok. - Mondtam.
- Jól aludtál? - Kérdezte.
- Igen. És te? - Kérdeztem vissza.
- Úgyahogy...kicsit fáradt vagyok, mert ma is dolgozok. Csak gondoltam gyorsan felhívlak. - Mondta. Istenem, de aranyos.
- Jól vagyok. Minden oké. - Hazudtam, mert hirtelen eszembe jutott Maja és Emil. Nem akartam fel zaklatni ezzel, hogy én nem vagyok jól.
- De amugy, attól függetlenül, hogy fáradt vagy, jól vagy? - Kérdeztem.
- Hát mivel hallottam a hangod, így egyértelműen igen. - Felelte. Hogy lehet valaki ennyire cuki? Úgy őszintén.
- Na, de én megyek. Vár a meló. Vigyázz magadra. - Búcsúszkodott.
- Rendben. Te is. Szia. - Köszöntem el.
- Szia. - Hallottam a hangjából, hogy vigyorog. És letette. A napom további része unalmas volt apa délután haza vitt utánna olvastam egy kicsit a szobámba a miutánt. Valamivel elkellett ütnöm az időmet. Megfürődtem, lementem megvacsoráztunk anyával és mikor vittem a mosogatóhoz a tányéromat és a villámat feltett nekem egy elég erős kérdést.
- Kislányom, te híztál? Mintha egy icipicit megnőtt volna a hasad. - Mondta. Hát erre nem számítottam.
- Kösz, amugy ja. Lehet felszedtem 2 kg-t. De azért ez nem volt szép tőled. - Probáltam menteni a helyzetet.
- Jó bocsánat. Csak tudod kicsit olyan furcsa vagy mostanában. - Jegyezte meg.
- Miért lennék furcsa? Eddig is ilyen voltam. - Mondtam, mert nem értettem mire céloz.
- Mintha kicsit zárkozóttabb lennél. Biztos nem szeretnél elmondani valamit? - Nézett rám kérdőn.
- Öm...nem igazán, hiszen tudsz mindenről. - Mosolyogtam rá. Életemben nem hazudtam ekkorát neki. Így utólag belegondolva megbántam.
- Rendben van. - Engedte el a témát, vagy legalábbis azt gondoltam, hogy elengedi.
- Megyek aludni. Jó éjt, anya! - Nyomtam egy puszit az arcára.
- Neked is. - Puszilt meg. Huh...ez meleg volt. Szerencsémen múlott, hogy ki tudtam magyarázni. De nem tudtam sokáig titkolni anya előtt. Előbb-utóbb úgyis elkellett volna mondanom.
