Ötödik óra után, ami hittan volt, már teljesen kész voltunk mindketten, és még volt hátra négy óra, amiből kettő dupla magyar az új tanárral.
– Nem is értem, minek járunk mi be hittantra – csaptam be a szekrényem. Meli mellettem fájdalmasan nyöszörgött – Komolyan, amikor imádkozunk, mindig olyan érzésem van, mintha valami szekta tagja lennék!
– Aha, én sem vágom. Viszont egy kávéért ölni tudnék – ütötte a fejét a szekrénynek.
– Jesszus, csajok, szörnyen néztek ki – lépett mellénk Ádi.
– Kösz a bókot – vigyorogtam rá kicsit sem kedvesen.
– Na, meghívjalak titeket egy kávéra?
– Te vagy az én emberem – pattant hozzá azonnal Meli, de a hirtelenségtől megszédült és Ádiba kapaszkodott. – Soha többet nem megyek bulizni!
– Szerintem erre térjünk vissza mondjuk úgy négy nap múlva – ragadta meg a srác és elindultunk a büfébe.
A kígyózó sorral nem törődve Ádi betolakodott előre, majd néhány másodperc múlva vissza is tért. Üres kézzel.
– Mi van, nem volt kávé?
– Persze.... Valami fószer kirakott.
– Mi van? – néztem rá értetlenül, majd felugrálva próbáltam belátni, hogy megnézzem, ki küldte ki a fiút. – Ki a fene ez?
– Passz. Majd ha kijött, bemegyek – vont vállat és a telefonját kezdte nyomkodni.
A pasas néhány másodperc múlva egy kávéspohárral a kezében sétált ki a büféből és szúrós szemmel vizsgált minket. Amint bekanyarodott az egyik folyosóra, Ádi újra bement, de mire kijött, már becsöngettek, így kávéval a kezünkben indultunk el dupla magyarra.
A terembe én léptem be elsőként, mögöttem Meli, majd Ádi. Amint megláttam, ki áll a tanári asztal előtt, a lábaim földbe gyökereztek, Meli pedig a hátamnak csapódva érkezett meg.
– Mi a fa... – kezdte volna a káromkodást, de ahogy meglátta a férfi kíváncsi tekintetét, inkább csöndben maradt.
– Megtudhatnám, hogy a tisztelt társaság miért nem képes időben beérni az órára? – fonta össze karjait.
– Mert maga kirakott a sorból – vágta rá a hátunk mögül Ádi, majd minket betuszkolva a terembe a helyére indult.
– Álljon meg! Nem mondtam, hogy leülhetnek. Hogy hívják magukat?
– Általában úgy, hogy gyere ide – feszítette tovább a húrt a fiú, az osztály pedig hangosan nevetett.
– Halas Melinda, Szabó Ádám és Megyeri Bianka – mondta halkan a barátnőm.
– Általában a felsorolásban magunkat mondjuk utoljára, kedves Melinda. Üljenek a helyükre és többet ne forduljon elő ilyen!
YOU ARE READING
Locked out of Heaven // Befejezett
Romance- Azt mondta, akkor szeretett belém, amikor először meglátott. - És ezzel mi a baj? Nem értem. - Végülis csak annyi, hogy amikor először látott, akkor éppen részegen táncoltam egy asztalon egy buliban. - Az gáz - mondta, majd néhány másodperc csö...
