Locked out of Heaven // Befejezett

💠 11. 💠

A szememet dörzsölgetve lépdeltem le a lépcsőn, miután eleget bámultam Márkot és a hajamat egy béna kontyba kötöttem.
A konyhában nem várt személyre leltem, amikor megláttam egy kislányt az asztalnál, amint a lábát lóbálva éppen műzlit eszik. Valószínűleg ő Márk húga. Megköszörültem a torkom, majd beléptem az étkezőbe.
A rózsaszín pizsamás lány azonnal rám nézett, arcán döbbenet és meglepettség tükröződött.

– Szia!  Anyukád?
– Boltban – felállt és odarohanva hozzám átölelt. Meglepetten öleltem vissza, ő pedig vigyorogva felnézett rám. – Te vagy a kedvenc TikTokkerem!
– Tényleg?
– Aha! Láttam az összes videódat. Nagyon ügyes vagy! Majd velem is csinálsz egy videót?
– Öhm, persze – nem jutottam szavakhoz. Tudtam, hogy sokan néznek, de nem gondoltam volna, hogy köztük tizenkét évesek is.
– Egyébként engem is Biankának hívnak.
– Tudom, Márk mesélte.
– Mesélt rólam? Ő hozott ide?
– Igen, együtt jöttünk.
– De megverem, amiért nem szólt azonnal!

Elmosolyodtam, majd leültem a kislánnyal szemben. Töltöttem magamnak egy kistányérba tejet és műzlit. A lány úgy bámult, mint valami csodát. Zavartan visszatettem a kanalat a tányérba és ránéztem.

– Ugye nem baj, hogy szedtem belőle?
– Nem – rázta meg a fejét. – Örülök neki, hogy a példaképem az én reggelimből eszik. Ha tudtam volna, hogy jössz, csinálok neked ajándékot – mesélte lelkesen.
– Melyik a kedvenc videód?

Néhány másodpercig elgondolkodott, de aztán újra mosolyogva nézett rám.

– A tanáros – na basszus.
– Melyik?
– Amikor bemutatod, hogy milyen gáz dolgok fordulhatnak elő az emberrel, ha új tanár jön.
– Azt én is szeretem – erőltettem magamra egy mosolyt és enni kezdtem.

💠💠💠💠💠

Csendben ültünk egymással szemben és Bianka percenként pillantott rám, mint aki attól fél, hogy egyszer csak eltűnök.
Én már befejeztem az evést és a lányra vártam, amikor megérkezett a bátyja és hozzám lépve nyomott egy puszit az arcomra. Meglepődve néztem rá, majd elvörösödtem és az üres tányéromat kezdtem tanulmányozni.

– Látom, megismertétek egymást.
– Igen és mérges is vagyok, amiért nem szóltál róla! Tudtad, hogy ő a kedvencem.
– Későn jöttünk tegnap. Nem akartalak felkelteni – nyomott a húga homlokára is egy puszit, aki megölelte és úgy tűnt, már nem is haragszik rá.

Márk kiment a konyhába, a lánynak pedig felcsillant a szeme és rámnézett.

– Márk nem is a pasid! Ő a te tanárod – jött rá azonnal.
– Miből jöttél rá?
– Láttam ám a duetett is.
– Valahogy gondoltam. Csodáltam is, hogy nem hozod fel azonnal. De anyukádnak nem mondod el, ugye?
– Azt, hogy veled reggeliztem, aki a bátyám pólójában van, vagy hogy a tanárod?
– A másodikat.
– Rendben. De cserébe csinálunk egy videót?
– Amennyit csak szeretnél.
– Ez az! A többiek olyan féltékenyek lesznek!
– Milyen többiek?
– A barátaim. Ők is néznek téged. El sem fogják hinni, hogy nálunk voltál!
– Te is szoktál videókat csinálni?
– Persze. Követlek is.
– Mi a neved? – adtam a kezébe a telefonom, amin pötyögött valamit, majd a saját profiljára nyomva visszaadta azt.

Bejelöltem és megnéztem néhány videóját. Egész ügyesen táncol.

💠💠💠💠💠

Később Bianka kirángatott a kertbe, ahol miután kicsodálkoztam magam a teraszról a fűre vezető kis hídban, ami egy kis patak fölött visz át, rengeteg videót készítettünk.
Márk fogta a telefont és mindig miután visszanéztük, ugyanabból megcsináltunk még vagy tízet a biztonság kedvéért.

Márk anyukája és húga is nagyon kedvesek voltak velem és miután egy nagyon finom vacsorát is elfogyasztottunk, Márk bejelentette, hogy mi hazamegyünk.

Már a kocsiban ültünk, amikor a kezemben tartott telefonom megszólalt. Anya volt az.

– Szia anya!
– Szia kicsim! Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam érted menni. Minden rendben veled?
– Persze, megoldottuk.
– Hol aludtál?
– Tanár úr éppen a szüleihez ment és engem is elvitt magával.
– Rendben.
– Már úton vagyunk hazafelé. Szia anya!
– Szia Biuskám! – nyomta ki a telefont, amit aztán az ölembe ejtettem.

💠💠💠💠💠

Haza érve a házban sötétség fogadott, ezért igyekeztem csöndben a szobámba menni és lefeküdni aludni. Ezelőtt persze gyorsan lezuhanyoztam, majd megnéztem anyát. A hálószobában ülve aludt el a papírjai közt. Betakartam és nyomtam a fejére egy puszit, majd az öcsém szobájába is benéztem, aki mélyen aludt.

Az ágyamba befeküdve a plafont bámultam, miközben a szobámat a kislámpám fénye világította meg.
Akkor igazán boldog voltam.