Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

4. rész

"Kiérve a teremből, Cortez a szemembe nézve megszólalt:"

- Veled, meg mi a franc történt? - nézett rám furcsállva.

- Velem, mi történt? - kérdeztem, miközben majdnem elnevettem magam.

- Igen, képzeld veled, rád sem lehet ismerni... Mi nem ezt a Renit szeretjük... - nézett mélyen a szemébe.

- Sajnálom, ezt kell szeretni... - mutattam végig magamon. - Amúgy is, mi a francért rúgtad ki a székem lábát?

- Idegesítettél... - forgatta szemeit.

- Mi van? - nevettem fel. - Mivel idegesítettelek fel?

- Hát - vakarta meg tarkóját -, úgy az egész napi viselkedéseddel...

- A Dave - es miatt? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Is. - válaszolta titokzatosan.

- Azt csak azért csináltam, hogy kiálljak magamért. Nem értelek... - fogtam a fejem.

- Jó, mindegy hagyjuk.

- Nem, Cortez nem. Mondd el szépen mi a bajod.

- Oké, tudod Neményi... Neményi a bajom. Idegesített, hogy annyira megörültél neki, tudom, hogy egy olyas fajta fiú mint én, rám sem néznél. Ami kifejezetten, feldühít. Oké? Ez a bajom... Kimondtam, ezt akartad, mostmár hagyj. - végig a szemembe nézett, válasza nagyon meghökkentett.

Miközben az orvosiba mentünk letett a földre, hogy bemenjek.

- Köszi, hogy segítettél idehozni, bármilyen áron is tetted. - forgattam a szemem.

- Vicces vagy. - húzta a száját. - Bocs, nem akartam, hogy fájjon, csak piszkálni akartalak, ennyi. - vonta vállát.
Haha, aranyos mondhatom.

- Mindegy, majd találkozunk órán... - ahogy kimondtam, be is léptem az orvosiba.

- Jó reggelt! - köszöntem az öreg nőnek.

- Szia! - mosolygott rám kedvesen.

Elmeséltem neki a bajom miközben megvizsgált.

- Szóval, azt mondod, hogy hanyatt estél a mögötted levő padnak, mibe beleütötted a fejed. - nézett rám, miközben a szemembe világított egy kis lámpával. Csak némán bólogattam. - Oké, rendben, nincs különösebben nagyobb bajod. Max egy kis pukli lesz a fejeden. - magyarázta. - Vissza mehetsz az órára de szeretném, hogy menj haza és pihend ki magad. Nincs agyrázkódásod de émelyeghetsz, ezért inkább maradj otthon. - mosolygott rám. - Esetleg valaki haza tud kísérni. Vagy érted jönni?  Mennyi időre laksz innen? - kérdezgetett.

- Sétálva kb 10 perc. - gondolkodtam.

- Oké, akkor szerintem kérd meg egy kis osztálytársad, hogy hazakísérjen. Ehhez felesleges lenne iderángatni a szüleidet.

- Rendben, köszönöm. Viszont látásra. - mentem ki az ajtón.

Visszaértem a terembe, hol még mindig tartott a matek óra. Végig azon gondolkodtam, hogy kit hívjak magammal.

Kinga - tuti nem jönne velem hisz ő nem késne el óráról.
Virág - miután haza kísért ő is otthonába menne. Rá se nézne a sulira.
Ricsi - nem hiszem, hogy a Dave - es eset után foglalkozna velem.
Dave - áh
Zsolti - szint úgy mint, Ricsi
Aztán kettő néven gondolkodtam Cortez és Arnold. Sosem voltak jóban. Cortez, szerintem elkísérne de nem adom rá életem, lehet a lógás miatt csinálná. Arnold, pedig szó nélkül segítene. Ilyen egy igaz barát.

Mikor beértem a terembe elmeséltem a tanárnak, hogy mit mondott a doki. Majd megszólalt.

- Oké, gyerekek! Ki kíséri haza, Renit? - tette fel a megváltó kérdést.