Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

17. rész

- Nem érdekel! - mondja és egy puszit nyom az arcomra.

xxxxx

Reggel a suli nagyon unalmasan telt.

Épp az utolsó óra után pakoltam a szekrényembe, mikor Arnold megjelent mellettem.

- Szia, Reni! Tudod... bocsánatot szeretnék kérni a legutóbbi viselkedésemért... Nagyon bunkó voltam.

- Szia, Arnold! O - oké... - motyogtam

Csendben haladtunk egymás mellett

- Esetleg, nem lenne kedved ma elmenni könyvesboltba? Nem nagyon tudom, hogy mit olvassak, és jó lenne, ha valaki segítene... - mosolygott.

Visszamosolyogtam, de aztán egyből lehervadt az arcomról, amikor megláttam a kapuban álló Cortezt, felvont szemöldökkel.

- Sziasztok? - köszönt Cortez.

- Szia... - lépek mellé.

- Ohh... hogy ti... - kapkodta tekintetét köztünk.

- Ja, átmentünk volna hozzám. - mosolyog sokatmondóan a mellettem álló fiú.

- Akkor... - gondolkodott -, majd máskor bepótoljuk! - kacsintott Arnold.

- Micsodát is?! - ment közelebb hozzá Cortez.

- Semmit, semmit... egyébként sincs hozzá közöd! Ez, Renivel a mi dolgunk - mondja nyugodtan. - , Cortez. - gúnyosan ízlelgeti a nevét.

- Vigyázz a szádra! - fogja meg dzsekije szélét Cortez.

Arnold védekezően felemeli a kezét.

- Én nem akarok bunyót, tudod... Nem vagyok az erőszak híve! - húzza fel szemöldökét.

Cortez most sem engedi el. Mélyen néz a szemébe.

- Reni, szerintem visszavonom amit fent mondtam... Én nagyon nem értelek, azt hittem már túl léptél rajta! - biccent Cortez felé. - Nem veszed észre, hogy csak játszik veled? - nevet gúnyosan - Hülyít téged! Itt vagyok én! Szeretnélek, támogatnálak, segítenélek... De nem! - ingatja fejét - Neked ő kell! Akkora egy cafka va...

Arnold nem tudta befejezni... Hogy miért? Egyszerű.

Cortez jobb keze meglendült...

Arnold arcán lendült az ökle... Lehet nem kellett volna... bárki meg láthatta... aztán akkor meg repülhet az iskolából.

- Bassza meg, Cortez! - ordítok a fiúra. - Miért kellett?

- Nyugi, már! Beszólt neked... amit nem tűrők... ahogy a képét sem! - néz melyen a szemembe.

Nem tudtam, hogy örüljek vagy ne... Mármint persze jól lesett, hogy megvédett... de a kifeküdt Arnoldra nézve, nem tudtam meghatódni Cortez szavaira.

- Reni. Gyere menjünk! - húz el! - RENI!

De a lábam nem mozdult... Valami azt súgta, hogy menjek oda és segítsek a sérült fiúnak.

Gondolkodás nélkül kikaptam kezem Cortez szorításából, majd Arnoldhoz rohantam.

- Úristen, jól vagy? - néztem rá. Tekintetét próbáltam keresni.

Arnold csak felnevetett.

- Látod, Cortez? Engem választott! - mosolyog diadalmasan.

- Mi? - állok fel. - Erre ment ki az egész? - hátrálok. - Nem... nem is fáj semmid?

- Azt hitted, hogy ekkora ütéstől a halálomon vagyok? - nevet.

- Arnold... ez nem te vagy... - suttogom.

- Igen, Reni... mióta szeretlek megváltoztam... Gondoltam, ha nekem is nagyobb lenne a szám... esetleg lenne esélyem. De, ahogy látom, nem éri meg egy lány miatt sem megváltozni. Szánalmas, te is és én is. - tárta szer karját.

- Rohadj meg! - ütök a mellkasára és Cortezhez sietek.

Felnevet és átkarol.

- Ügyes voltál! - puszilja meg a fejem búbját. - Háttt, Arnold! Szerintem engem választott! - jelenti ki Cortez és ujjait az enyémre kulcsolja...