can't get enough of you ~ chanlix

13.

-Chan, Chan elég! - rántottam ki a karomat a szorításából.

Oh semmi különös nem történt, szimplán a folyosón sétálva beszélgettem az osztálytársaimmal, és Jisung-gal, mikor megjelent, és elrabolt onnan.
-Mi van? - kerekedtek el a szemeim, az ő sötét tekintetét látva.

Nézhettem rá értetlenül, ő nem szólt semmit, csak elrángatott egy olyan folyosóig ahol senki se volt. Ott körbe pislantott, majd neki nyomott a falnak, és mérgesen nézett a szemeimbe.
-Ugh?! - fintorogtam ahogy a hátam a fallal találkozott, de mégis sikerült felnéznem rá, egy nyugodtabb arckifejezéssel- Mi a baj?- kérdeztem halkabban, az arcára téve az egyik kezemet. Elkezdtem simogatni a bőrét a hüvejkujjammal, és úgy látszik csak ennyi kellett neki hogy végre lenyugodjon. - Rendben vagy? Mi volt ez az előbb? - kérdeztem lágyan, igyekezve a szemeibe nézni, de ő lesütötte az íriszeit. Zavartnak látszott, ami majdnem megmosolyogtatott, de szerencsés re sikerült komolynak maradnom.- Hé, válaszolj! Mi van veled hm?
-Semmi- mondta halkan- Semmi, hülye vagyok- távolodott el tőlem, és fél kezével megnyúzta az arcát. Felsóhajtottam, hisz hosszú lesz ez így, ha nem akarja elmondani a baját. Nem bízna bennem? Na az lehetetlen...de akkor mért nem képes csak elárulni mi baja?
-Már mért lennél? - kérdeztem hitetlenül, de ő csak elfordult tőlem, és megindult, hogy itthagy, de persze ezt nem hagytam annyiban- Mi a fasz, ezután meg mit gondolsz hova mész?! - fogtam a csuklójára kissé mérgesebben. Ezt nyílván nem vette jó néven, ugyanis egy ideges morranást hallottam meg tőle.
-Faszom- morogta, majd ismét neki nyomott a falnak, ám most egy kisebb különbséggel.

Megéreztem az ajkait az enyémeken.

Először nem tudtam rendesen reagálni, konkrétan lefagytam. Beletellett egy kis időbe míg magamhoz tértem, viszont mikor rájöttem mégis mi történik köztünk, elpirulva viszonoztam a csókját.

Heves volt, viszont mikor becsatlakoztam lassított magán, ezzel óvatosabban kóstolgatva a számat. Megengedtem neki hogy elmélyíse a csókunkat, és a kezeimet is a nyaka köré kulcsoltam.
-Hah.. - engedtem ki egy kisebb sóhajt, ahogy elvált tőlem. De nem engedett el sokáig, ismét összeforrasztott minket egy csókkal. Telhetetlen- gondoltam magamban, és bele is mosolyogtam a vágytól fűtött csókunkba.
-Ah ezt nem kéne- engedett el, és ezzel én is egyet kellett értsek, bármennyire is hiányoztak az ajkai amint ténylegesen elvált tőlem.

Előszöris, nem itt kéne...

Másodszor kik vagyunk mi egymásnak? Őszintén. Senkik. Nem csókolózhatunk csak úgy! Ez... tiszta hülyeség.

De mégis akarom hogy megcsókoljon, és ő is akarja. Akkor nem lehet akkora probléma igaz? Ugye??

Nem mintha lenne barátom, vagy valami...
-Órára kéne mennünk- mondta. Ahogy rávette magát hogy a szemeimbe nézzen.
-Jah- mondtam elkerekedett szemekkel, hisz a nagy csók-csatánk közepette teljesen kiment a fejemből hogy órára indultam eredetileg.
-Eltöröd a lábad ha magam után húzlak.. - motyogta magának- Ugorj fel a hátamra. - mondta végül egy két mormogás után rám pillantva majd megfordult.
-Mi van?!
-Ne most akarj kiváncsi lenni, csak csináld. És kapaszkodj! - mondta, mivel megérezte hogy felmásztam a hátára.

Épp hogy megkapaszkodtam, már ott is voltunk a termemnél. Annyira gyorsan mentünk hogy nem láttam semmit.
-Hé, mielőtt itt hagysz! - fogtam a kezére, ugyanis ő is sietett. Az ő órája egy másik épületben van kérlek! Még ha fut is, nem ér oda időben.

Bár erősen kétlem hogy bármikor is késne, ezzel a sebességgel te szent isten!

-Igen? - kérdezte, és látszott rajta hogy liheg, és csak félig figyel rám már, ami megmosolyogtatott.