can't get enough of you ~ chanlix

22.

Csend honolt a kocsiban, amint beültem, és köszöntünk egymásnak. Korain folyamatosan engem bámult, és ez egyre jobban kezdett idegesíteni, de inkább nem szólaltam meg. Ráadásul azok a dolgok, amiket Rosie mondott elgondolkodtattak, és nem tudom hogy igazak-e, de mindenesetre jobb ha távol tartom magamat ettől a gyerektől. Van bennem egy érzés hogy valami nem okés vele, és nem azért mondom ezt, mert hiszek Rosie-nak.

Egyszerűen csak... Van valami fura a tekintetében..
-Lehetne hogy ne bámulj, kezdem szarul érezni magam! - nevettem fel idegesen végül, mivel már nem bírtam csendben maradni.
-Jaj bocsánat- mondta az idősebb zavartan, elkapva a tekintetét, mint aki csak belefeletkezett a bambulásába- Azt néztem hogy mennyire szép vagy. Tetszenek a szeplőid- mosolygott rám kedvesen, én meg biccentettem egyet zavaromban, elpillantva róla.

A helyzetemen az se segített sokat hogy ketten ültünk hátul.

Már azt hittem békén hagy, és csend lesz közöttünk, de mielőtt még reménykedhettem volna, ismét megszólalt.
-Azthiszem értem mit esz rajtad Chanie- mondta halkabban, amire már épp akartam válaszolni, de Chan megelőzött a beszédben.
-Hé, nem akarok hallgatózni, ne suttogj neki dolgokat!- mordult fel Chan a vezető ülésből, de Rain nem igazán figyelt rá.
-Fogadjunk azt akarod hogy leszálljak Chan-ról. Akárcsak az a vöröshajú kispicsa- mondtam nagyot sóhajtva
-Vöröshajú... Rosie-ra gondolsz? - kerekedtek el a szemei. - Jaj nem vagyok olyan mint ő- rázta meg a fejét fintorogva- Nem, nem nem, a lehető legrosszabb emberhez hasonlítottál! Ew.- fintorgott, amin majdnem el is vigyorodtam, de visszafogtam magam.
-Jó, ne reagáld túl Korain-forgattam meg a szemeimet
-Hol marad a hyung? - kerekedtek el a szemei, és egy duzzogós arckifejezést vett fel, amin megforgattam a szemeimet.
-Sehol, mert nem vagyok közel hozzád eléggé- mondtam vállatvonva- Szóval mi is vagy?
-Alfa vérfarkas? - pislogott értetlenül
-Ühüm. Tehát tényleg nem kéne baszakodnom veled, mert szét tudsz szedni- motyogtam, ám sajnálatomra mindketten meghallották.
-Felix hagyd már abba, Rain hyung nem fog bántani! Elvágom a nyakát ha megteszi- nézett bele Chan a visszapillantóból Korain szemeibe, egy ijesztően komoly tekintettel.

Korain viszont csak tovább mosolygott, nem törődve az előbbi mondattal, amit csodáltam, ugyanis még engem is kirázott a hideg attól a tekintettől, pedig nem is nekem szólt az 'elvágom a torkod' rész.
-Itt vagyunk- szólalt meg a hyungom, majd hátranézett ránk.

Nekem küldött egy lágy mosolyt, Rain-nek meg egy elég érdekes pillantást, de én nem nagyon törődtem vele.

Kiszálltunk az autóból, és követve Chan-t sétáltunk egy darabig. Nem nagyon éreztem magam biztonságban, szóval idegesen kaptam a vámpírom mancsa után, amit ő észrevéve megmosolygott, és csak szótlanul összekulcsolta az ujjainkat. Korain felvette a hoodie-ja kapucniját is, gondolom mivel megakarja lepni a többieket.

Egyébként találkozóhelynek egy kajáldába mentünk el, és eléggé meglepett, de majdnem mindenki ott volt. Seungmin és Jeongin nem jöttek csak el, de a többiek ott ücsörögtek.
-Felix! Chan! - vigyorgott Hyunjin- És... Ki is az a harmadik aki mögöttetek jön? - pislogott kiváncsian.
-Hyung...?!

Még le se tudtunk ülni, Changbin felugrott az asztaltól, és megölelte Korain-t, de olyan sebességgel, hogy az idősebb hoodie-ja kapucnia is leesett a fejéről. Ekkor már Hyunjin is észrevette kiről van szó.
-Rain hyung! - állt ő is fel az asztaltól, magához vonva az idősebbet.

Minho szemei idegesen méregették Korain-t, amit az idősebb észrevett, és az ajkait egy nyugtató mosolyra húzta.
-Hé, nem pasit-lopni jöttem! Bocsi, de a. barátotok teljesen szétakar verni a tekintetével! - kuncogott fel, Hyunjin pedig rögtön el is engedte őt.