𝕬𝖓𝖙𝖎-𝕳𝖊𝖗𝖔 (JAVÍTVA!)//SZÜNETEL

-- Prológus --

Belemerültem a habos vízbe, ami kellően meleg volt és csak relaxáltam. Egészen addig, amíg egy ajtónyitódást nem hallottam, majd Remus fejét.

- Remus! Be ne gyere! Fürdök!- kiabáltam ki, mielőtt az az idióta benyitott volna.

- Ne már, Lia! Akkor haladj! Utána menj le enni, anya üzeni!- ütött rá az ajtóra a bátyám. Igen, én Amelia Rosalie Lupin vagyok. De utálom, ha Remus úgy hív, hogy húgi. Nagyon jól tudja, hogy csak egy év van köztünk, mégis sokszor piszkál ezzel. Egy ideig még vicces volt, meg jó is, hiszen kicsi voltam akkor még tényleg, és látszott rajtam az az egy év különbség, most már azonban nagyon idegesítő. Nekem, a bátyámmal ellentétben derékig érő mélyvörös hajam van, ami most kontyba kötve volt a fejem tetején, és barna szemeim vannak.- Kész vagy már?-zökkentett ki a gondolataimból az emlegetett szamár, azaz Remus.

- Nem! De mindjárt!

Amint végeztem, kilöktem az ajtót és felöltöztem pizsmába, majd lementem vacsorázni.

- Lia, ha megvacsoráztál, menj aludni, rendben?- kérdezte anya.

- De anyaaa! Csak egy év van köztünk Remusszal, neki miért nem kell nyolckor aludniii?

- Amelia Rosalie Lupin! Ha nem hagyod abba a hisztit, holnap még egy órával korábban kell lefeküdnöd, világos voltam?

- Igen.- egyeztem bele kelletlenül, de még egy utolsó, irigykedő pillantást vetettem Remusra, majd kitoltam a székem és felszaladtam a szobámba.

Ez annyira, de annyira nem igazság! Persze, mert a nagy Remus Lupin a szentek szentje, de hogy miért viselkednek vele így, azt nem tudom. Elég fura négy éves korom óta, akkor kezdődött minden: egyik este éppen játszottam fent a szobámban, amikor ajtó nyílást-, majd csapódást hallottam és anya sikítását. Le akartam menni, de féltem, hogy valami olyat fogok látni, amit nem kellene. Gondolom, azt hitték alszok - mert azt is kellett volna csinálnom- mert nem beszéltek elég hangosan, csak anya néhai sikolyait, meg Remus kiabálásait, hogy, neki nagyon fáj valami. Vagy valami ilyesmit mondtak nekem anyáék a VHS kazetta alapján, én ugyanis erre már nem emlékszem, de hiába kérdeztem rá később, nem mondtak nekem semmit, csak könnyezve megrázták a fejüket. Egy idő után már feladtam persze a folytonos kérdezéseket ezzel kapcsolatban, hiszen valószínűleg soha nem kapok választ a kérdéseimre. De azóta ilyen rendkívül furcsák. Remus azóta titokzatosan eltűnik egy hónapban egyszer, mindig sápadt és anya nem aggódik érte, mikor eltűnik, mintha normális lenne, egyszóval feletébb érdekes. Gondolataimból az idióta bátyám szakított ki, de most eléggé komolynak tűnt, szóval nem küldtem ki. Leült, majd pár perc múlva - amikor gondolom, megelégelte a csöndet- megszólalt azon a tipikus rekedt hangján:

- Valami olyat nem mondtam el, amit már nagyon régen el kellett volna. Sajnálom. De most elmondom. Az egész ott kezdődött, hogy amikor öt éves voltam...- látszott, hogy beleremegett az emlékbe.

_______________________

Helló, úgy gondoltam, elkezdek egy új FFet, mert miért ne? Szóval, nem lesznek ilyen rövidek a részek, ez csak a bevezető rész, azért lett csak 478 szavas. A többi hosszú lesz. Sokkal hosszabb. Mindegy, ennyi lenne. Viszlát!

* (: Javítva, bővítve: 2022.12.31. :) *