𝕬𝖓𝖙𝖎-𝕳𝖊𝖗𝖔 (JAVÍTVA!)//SZÜNETEL

-- 6. --

Zene ajánló: I Heart? - Taylor Swift
(Semmi köze szinte nincs hozzá, Max 20%-ig, de szeretem, és ezt <is> hallgattam, miközben ezt írtam, szóval hallgassatok bele, kicsit Country-s hangulata van, és tök régi, de egy igazi ✨vibe✨) <3

Na jó, jó olvasást, köszönöm, ha még mindig itt vagy <3!

Természetesen a Gyengélkedőn ébredtem, és amit a hangfoszlányokból kiszűrtem, az jött le, hogy Madam Pomfrey hozott be, mikor éppen a bátyámat igyekezte egyensúlyozni a hordágyon, így nem látott engem, és felbukott az eszméletlen testemben. Ez magyarázza a fájdalmat az oldalamban.
Amikor felkeltem, ugye nem mondhattam el nekik, hogy miért voltam ott, ilyen állapotban, ráadásul mindenki tudta nélkül, így bekamuztam, hogy valaki biztos kiráncigált a hálókörletemből, és hogy biztos ott hagyott, hogy én kerüljek bajba. Ez működött, ugyanis azt is mondtam, hogy biztos egy ilyenfajta "tréfavisszavágás" volt a Mardekárosok részéről, és ha mindez még nem lenne elég, annyira beleéltem magam ebbe a 'hazugódásba' , hogy még azt is mondtam, hogy "bizonyítsam", hogy velem csak azért is megtörtént, hogy keressék csak meg az akkori ruháimat, biztosan találnak rajta egy-két zöld pamutszálat a tettes talárjából. Bár tudnom kellett volna, hogy azt már kimosták az itteni manók, de attól én még 100%-ig biztos voltam benne, hogy akkor is találtak volna rajta, ugyanis annyit beszéltem erről az őrült és agyament összeesküvés-elméletemről, hogy már én is elhittem, ami így visszanézve elég vicces.
£*£
Ez után egy héttel később már önfeledten játszhatunk kérdezz-feleleket, amit Siriusnak el kellett magyarázni, mivel szegénykém eddig enélkül a totál menő játék nélkül élt, ugyanis ez a mugli játék nem fért bele a szülei aranyvér-mániájába. Peter nélkül játszottunk, ugyanis ő valahol éppen evett. Feltételezem. Reméltem.
- Sirius.- választottam ki, kinek szeretném feltenni az első kérdést.
- Igen?
- Most én kérdezek! Na! Szóval, amikor először találkoztunk, mit akartál mondani? Azzal kezdted, hogy egyébként.
- Már nem emlékszem.
- Mindegy. Most te kérdezel valakitől.
- Hm... Remus!- idióta. Miért pont őt? Mindegy. Amikor eléggé figyelt Remus, (vissza kellett kérdeznie, hogy tessék?) feltette végre a kérdést.- Kibe vagy szerelmes?
Hogy... mi? Ki az az értelmi fogyatékos, aki ilyen kérdést tesz fel idiótán vigyorogva ráadásul egy 12 éves fiúnak? Senkibe! Miért vannak ilyen hülye emberek a Földön? Mindegy, Siriustól mégis mi a fenét vártam?
- Senkibe. - jött a tömör felelet. Wow.- James. Mit érzel Lily Evans iránt?- mosolygott. Mi? Az a Lily Evans, aki a szobatársam? Mióta?
- Öö... itt az igazat kell mondani?- nézett körbe, mire mindenki bólogatni kezdett. Mit képzelt, hazudni akart? Hah.- Jó, de ne mondjátok el senkinek, főleg ne neki...- na, várjunk csak! Ez James! Az az istenverte James, aki a nagy csínytevő! Így elmondtam mindenkinek, hogy mit gondolok a trükkjéről. Így sikeresen lelepleztem. Hah. A nagy Liát senki és semmi nem verheti át! Muhahaha! Na, de visszatérve a lényegre:
- Most meg fogja várni, amíg mindenki rákészül, majd kinyögi, hogy semmit! Ne bízzatok benne. - Ezt neked Potter! Je! Egy-null ide.
- Ne már, lelepleztél! Hogy?
- Ismerlek. Gyorsan meg lehet ismerni, legyen elég annyi.
- Ezért még kapsz! Csiki!- ugrott rám. Szerintem ezt még holnap is meg fogom érezni. Áu.
- Hah, nem tudod, hol vagyok csikis! Bebuktad!
- A hasán.- mosolygott a bátyám. Mi? Ne!
- Rhemhus! Ehezt még mhegbáhánod!- nevettem, mert James nem hagyta abba a csikit. Oké, oké. Egy-egy. Amúgy meg az eredeti mondat így hangzott volna: 'Remus! Ezt még megbánod!' Utána, miután James kellően kibosszulta magát, játszottunk tovább.
- Lia. A kérdésem az, hogy...-sajnos nem tudta befejezni, mert benyitottak. Pontosabban Peter nyitott be.- Mindegy. Akkor gyere ki, ott kevesebben vannak, inkább ott kérdezem meg.
- Oké?
Miután sikeresen kiértünk (James elég ferde szemmel nézett minket), feltette a kérdést.
- Lia. Te...- ööö... most miért néz így rám?- Te a beosztásod utáni napon komolyan bámultad az öcsémet?- kérdezte vigyorogva. Hogy... miiii?
- Ezt meg mégis...
- Terjednek a hírek. Na, de visszatérve a lényegre. Tényleg tetszik neked?
- Miii? Nem, nem, dehogy! Csak gondolkoztam, pont szembe volt az asztal, ő meg éppen úgy ült...,de esküszöm, hogy nem! Nem mintha nem lenne szép, csak... argh, mindegy. Csak egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, meg épp ő volt a látóterem kellős közepén, ezért néztem annyi ideig. Vagyis...- hogy a jó öreg Dumbledoreba sikerül mindig magam annál is jobban beégetni a mentegetőzéssel, mintha csak szimplán elvigyorodva és elvörösödve kinyögném, hogy de. Ami persze hazugság, de... Merlinre, de béna vagyok improvizációban. "Éés, itt az év bénája, hatszoros olimpiai bajnok!" - A lényeg az, hogy nem.- erre erősen rácáfolt az, hogy elvörösödtem. Ezt Sirius is észrevette, mert kajánul elvigyorodott, és biccentett, amolyan 'Aha, persze hiszem, ha látom' stílusban. - Csak elbambultam. De ezt mégis kitől? Ha... Alice!! Merlinre! Mindegy. Nem. Nem, nem, nem. Ennyi. Más valami esetleg?- nagyon próbáltam terelni a témát, hála Merlinnek, kétségbeesésemet látva Siriusnak megesett rajtam a szíve, ő nem olyan, mint James. Aha, gondoltam én. Csak kapjam a kezem közé! Kaptam volna meg inkább Jamest, még ő is jobb, hiszen kiszámíthatóbb. Ez nem az én döntésem volt, úgyhogy mindegy. Már mindegy. Még mindig elvörösödve (persze csakis a beégés miatt, aha persze) vártam a következő kérdést. Bár ne vártam volna ennyire. Bár szaladtam volna a szobámba, hogy rázárjam erre az idiótára az ajtót. Persze még mindig vigyorgott. Hogy lehetne letörölni azt az idegesítő vigyort az idegesítő pofájáról?
- Lehet dupla kérdést feltenni?- kérdezte, de meg sem várta, hogy annyit mondjak, hogy neeem! már kérdezett.- Szóval. Szerelmes vagy valakibe? Ki küldte rád az átkot?
- Hé, ez már tripla! Nem, nem vagyok senkibe.- hah, sikerült leolvasztanom a széles mosolyát. Ezt neked, Black! Háh!- Az átkot meg valami ismerős ismeretlen küldte rám. Az a fekete hajú, fekete szemű, kicsit... hát hogy is mondjam, kicsit zsírosabb hajú, jóban van Lilyvel, Mardekáros, őt is megvicceltük még év elején. Tudood!
- Pipogyusz?
- Hát ez már milyen név? De ha így hívják.
- Nem, ez csak a gúnyneve. Perselus Pitonnak hívják.
- Ja!! Akkor ő. Na, mindegy. Visszamegyünk? Szerintem a többiek már a fejüket fogják, mennyire hosszú kérdést teszel már fel!- nevettem.
Végül visszaértünk, épp időben, ugyanis McGalagony majdnem elkapott minket, amiért takarodó után még nem vagyunk a hálókörleteinkben. Mondjuk, már egész jól kijöttem Jamesszel, Siriusszal és Peterrel. Nagyon kedvesek. James mindig olyan korán kel, mint én, mindig mi vagyunk az elsők reggelinél, mindig őrültségeket csinál, amikbe rendszerint én is mindig beszállnék, de Remus nem engedi. De miután elalszik, mindig kiosonunk. Komolyan, még csak egy hónapja vagyok itt, de már jobban ismerem az iskolát, mint egy-két tanár. Sirius inkább az a délig alvós típus, amivel nem is lenne baj, de James mindig felkelti, Sirius pedig lelöki az ágyról. Szerintem Jamesen több a lila folt már lassan, mint a rendes érintetlen bőr. Siriusnak, mint kiderült, nincs a világ legkedvesebb családja. És én ezt most nem genyaságból mondom, de komolyan, ki az az elmeroggyant, aki megátkozza a saját tulajdon gyerekét olyan apróságok miatt, mint például miért kap bele a szél a hajába? Peter egy egészen más tészta. Ő leginkább egész nap csak enne és aludna, ha nem lenne egy iskolában. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy nagyon éhes mindig. De van ugye az a kivételes pár mondat, ami okosságot is tartalmaz. Szökőévente egyszer-kétszer. Hát nem egy kész géniusz? Remus meg... hát ő Remus. Nem enged nekem semmit, a széltől is óv, főleg az egy héttel ezelőtt történtek miatt, nem enged el sehova csínyeket végrehajtani a Mardekár ház tagjain. Azt mondta Sirius, hogy ezt csak szeretetből csinálja és ő örülne neki, mert őt nem szereti senki a családjában. Remélem úgy van, ahogy mondta, de attól még nem esik jól. Tudok magamra vigyázni, nem akarok egész életemben a kicsi húgica lenni, aki semmit nem tud a világról. Mindegy, a lényeg, hogy kedvesek, nem küldenek random átkokat (na már nem minthogyha másra küldenének) és nagyon jó barátok. Szeretem őket. Mármint mint a barátaimat. Természetesen. De nem, a lányokkal sem romlott meg a kapcsolatom, csak inkább a fiúkkal lógok, mint a lányokkal pizsipartizzak mindig. Na, mindegy. Gondolatmenetemből Rem szakított ki. Mert valakinek mindig ki kell, nehogy már legyen egy olyan gondolatmenet, amit hagynak háborítatlanul. Argh, mindegy. Épp a Nagyterembe ültünk és vacsoráztunk, de én direkt háttal ültem a Mardekárosok asztalának. Biztos, ami biztos alapon, így nem köt belém Sirius. Aha, persze én naiv, még el is hittem.
- Lia? Minden rendben? Olyan csöndben vagy.
- Persze, persze. Minden rendben.
- Csak nem elbambulva elkalandoztak a gondolataid?- vigyorgott rám rettenetesen sokat sejtve Sirius, mire csak megforgattam a szemem.
- Haha, mondhatom nagyon humoros vagy ma.- a többiek persze értetlenül néztek felváltva rám és Siriusra (kivéve Petert, akit csak az előtte lévő muffin érdekelt), majd egy vállvonás után tovább ettek. Úgy sem értik (hála a jó Merlinnek, akit annyit emlegetek, hogy már forog a sírjában), szerintem ugyanis ha Remus megtudná, miről beszélgettünk Blackel, szívrohamot kapna, de csak miután jól megbüntetett. Mert, mint mondtam, a széltől is óvni kell engem. Mindegy, nem érdemes felhúzni magam rajta, annyit nem ér. - Tele vagyok. Fent találkozunk. További jó étvágyat!- hagytam volna el a Nagytermet, ha Remus nem szól közbe megint.
- Lia, maradj csak! Beszélünk kell.- jelentette ki tekintélyt parancsoló és halálisan komoly hangon. Dühösen Siriusra néztem, aki csak megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem tudja, miről akar Rem velem beszélni. De ha nem amiatt, hogy mit beszéltünk meg Siriussal, akkor mi miatt? Kezdek félni, hogy valami nagyon nem jó döntést hoztam, amikor Remus biccentett a fejével, hogy üljek le, mert ő még nem végzett az evéssel, várjam meg. De jó. Miután nem döglöttem bele az unalomba, amíg Remyt vártam, (ezt sikeresen kijelenthetem) mondta, hogy kövessem.
Amint kellő távolságra voltunk mindentől és mindenkitől, végre belekezdett.
- Nem tudom, miről beszélgettetek a múltkor Siriusszal, sőt azt sem tudom, most miről volt szó köztetek, de megtisztelnél azzal, hogy elmondod? Mert eléggé furdal a kíváncsiság. Szóval?
- Ajjaj.- mondtam ki hangosan, hogy mire gondolok.
-Ajjaj, bizony.
- Hát... tudod az úgy volt, hogy a beosztásom után reggel...
-Igeeen?- húzta el direkt a szót. Most hogy mondjam el neki? Ez olyan ciki... vagy csak simán el is futhatnék. De ő a bátyám, megérdemli, hogy tudjon erről a legkevésbé sem nagy dologról.
- Szóvaaal... reggel nagyon korán keltettek a lányok, majd enni mentünk, ott elbambultam, a Mardekár háza felé néztem, miközben gondolkodtam, mint utólag kiderült, Sirius öccsét néztem. Alice meg azt hitte, hogy nekem tetszik. De nem. Aztán erről beszéltem Siriusszal, az előbb is erre célzott. És azért akartam megviccelni a Mardekárosokat, mert bizonyítani akartam, hogy nekem nem tetszik onnan senki. Igen. Mindegy mostmár. Mehetek, mert órám lesz? Szerintem neked is. Szia! - hadartam el egy szuszra. Mikor végeztem, elfutottam a klubhelyiségbe a cuccaimért, majd az első órámra. Gyógynövénytan. Pompás. El fogok késni onnan, mert mire odaérek, már az óra felén túl vagyunk, ugyanis először nem találtam az órarendem, utána pedig nem jó cuccot hoztam magammal, végül pedig (ha mindez még nem lenne elég) el is tévedtem az óriási Kastélyban. Mindegy, lényeg a lényeg, negyed órás késéssel ugyan, de beértem! Juhé! Vagy valami hasonló...
Na, mindegy. Szóval ez után az óra után siethettem a következő órára, ami történetesen SVK (aki nem érti, Sötét Varázslatok Kivédése) volt, ahol egy felettébbnél is felettébb furcsa tanár fogadott minket...
_______________________
Helló, helló! Ez... talán egy ici-picit rövid lett, de egy kicsit próbáltam hosszabbítani rajta. 1847 karakter. Mindegy. Bye! 😅 remélem tetszett, és ha igen, akkor nyomhatsz rá egy ⭐️- ot! <3 sokat segítene, köszi! BÚÉK🎉🥳🎊

* (: Javítva, bővítve:2023.01.01.01:15 :) *