𝕬𝖓𝖙𝖎-𝕳𝖊𝖗𝖔 (JAVÍTVA!)//SZÜNETEL

-- 12. -- Karácsony A Kastélyban 4.rész Karácsony Vége --

Köszönöm, ha még mindig itt vagy, sokat jelent nekem <3

Este fáradtan ültünk a fotelekben. Vártuk a reggelt és edzettünk a Szilveszterre. Mármint Siri és én. Mielőtt valaki téves képzelgéseket kreálna.

Na ja. Ugye milyen rettenetesen érdekfeszítő? Szerintem is. Nagyon.

- Hát, Siri. Éjfél van, holnap délutánra jönnek vissza Remusék. Vagyis... inkább már ma. - gondolkoztam el. - Én inkább elmegyek aludni. - pattantam fel.

- Mert? Ne menj még! - nyafogott, mire kelletlenül bár, de visszapattantam a helyemre. - Kérlek, maradj egy keveset még.

- Mert? Egy okot mondj! Csak egyet, hogy miért maradjak! Siriii! - integettem az arca előtt, mert úgy tűnt, elaludt. Minden mindegy alapon lefeküdtem mellé a fotelbe, és álomra hajtottam a fejem.

£~£

10 óra körül lehetett, amikor felkeltem. Sirius mellettem még aludt, így nem is keltettem fel. Csak lassan lehámoztan magamról a karjait (időközben átölelt, azonban félig így is lelógtam a földre, talán attól tartott vissza, ki tudja), majd felültem és felmentem a szobánkba, halkan dúdorászva kikerestem a tusfürdőmet, a sampont, a törölközőt, a ruhám, a fogekefém és egy kis fogkrémet.

Amikor fél óra múlva készen lettem, elindultam reggelizni. Csalódottan vettem tudomásul, hogy Remus még mindig nem írt nekem. Emiatt rettenetesen elszomorodtam, mert eszembe jutott, hogy még meg is ígérettem vele, hogy egészen biztosra menjek... Erre meg... nem ír nekem. Pedig én mindennap írtam neki. Majd eszembe jutott az az eshetőség, hogy mi van, ha nem is kapta meg a leveleimet? Akkor nem lesz olyan jó, annak, aki még igen, mert ellopta, mivel egyre felháborodottabb voltam a levélben. Vagyis mindennap írtam, és amikor nem küldött egyet sem vissza, a következőben nagyobb betűkkel írtam, majd megint, majd megint. És ez így ment addig, amíg rá nem jöttem, hogy úgysem megyek vele semmire sem.

Leültem az asztalhoz, és elfogyasztottam a korai reggelim. Azonban arra nem voltam kész, hogy valaki hirtelen lehuppan mellém. Főleg nem Alicere. Ő... tulajdonképpen hol is volt eddig?

- Alice? Már megint napok óta nem látott téged senki. Hol voltál?

- Én... már mondtam. - pirult el.

- Ahaaam. - bólintottam lassan. - Azt, hogy a nem létező bátyád mellett vagy. Igazad van, ez pont elég. Ha én nem titkolózhatok előtted, mert kideríted és szétkürtölöd, akkor te sem. Annyi a különbség, hogy én nem fogom elmondani mindenkinek. Na? - faggattam.

- Öhm... Tudod... Ez... olyan dolog, amiről nem szívesen beszélek.

- Senki nem mondta, hogy szeretned kellene azt, amit mondasz. Főleg nem engem. De jó lenne, ha tudnék róla. Mielőtt megint jössz a Regulusos sztorival. Most úgysincs itt senki.

- Igen... én nagyon sajnálom, hogy olyanokat mondtam rólad mindenkinek. Épp ezért kellett távol lennem.

- Mert? Hol voltál?

- Dumbledorenál. - nyögte ki végre, mire együttérzően elhúztam a szám. - Azért kellett oda mennem, mert fejlesztenem kellett a pletykafészek szám, hogy ne mondjak el olyat, amit nem kellene.

- Jaj, Alice! - öleltem meg. - Csak ennyi? Én is segíthettem volna neked, ha szólsz!

- Igen, de te... te mindig a bátyádnál vagy.

- Ez ne... de, igaz, de attól még ismerlek. Ha tudom, hogy ezért tűnsz el mindig, akkor tudtam volna segíteni. - ellenkeztem.

- Miben? - nézett rám félénken, de reménykedve.