𝕬𝖓𝖙𝖎-𝕳𝖊𝖗𝖔 (JAVÍTVA!)//SZÜNETEL

-- 8. --

Köszönöm, ha még mindig itt vagy! <: <3

Hogy én mennyire utálom a Mardekárosokat! Rohadjon meg a befőttjük az összesnek! Viszont Lily, köszönöm. Imádlak, imádlak, imádlak! Nem tudom, hogy háláljam meg. Na jó, az egész november 29-én kezdődött. Reggel még minden rendben ment. Mint általában. James már lent volt, én pedig épp kiléptem a klubhelyiségből. Sirius még aludt, Remus szintén, Peter meg már szinte kómában volt, annyira mélyen szunyókált. Minden rendben. Látszólag.
- Jó reggelt!- ültem le James mellé boldogan.
- Már akinek...- dünnyögte.
- Ó, bocs látom, jó kedvedben vagy.
- Csak félresikerült az egyik csíny.
- Te jó ég, melyik? Csak nem lett valakinek komoly baja? Jól vagy?
- Nem, Lia. Nagyon nem vagyok jól. Egy csíny befuccsolása egyáltalán nem jó hír!- akadt ki.
- Nem is mondtam, hogy az.- mondtam mintegy magamat védve, miközben egy tál rántottát választottam reggelinek.- Csak jobb, mintha megsérültél volna. Na de mindegy. Induljon jól a nap, szóval kérlek hagyd abba a hisztit. Köszönöm. Jössz velem a könyvtárba? -kérdeztem, mert nem állt szándékomban többet enni. Erre úgy nézett rám, mint aki meggajdult. Oké? - Akkor ez egy nem. Majd akkor később találkozunk! Szia.- köszöntem el, majd kitoltam a székem (óriási csikorgással, mire mindenki engem kezdett nézni. Hopsz) és elindultam a könyvtár felé. Útközben összeütköztem Pipogyusszal. Ezt nem hiszem el! Ez az ember kísért engem!
- Most mit akarsz Pipogyi?- vontam fel a szemöldököm, felkészülve a támadásra. Ő csak értetlenül nézett rám, és már került volna ki, amikor végre leesett neki, hogy hozzá beszéltem és várakozva állt előttem.- Most mi van? Miért nézel így rám? Ha nem mondasz semmit, akkor bocs, az idő pénz!
- Mivan, elfutsz?
Hogy miiiii? Csak én nem értem? Eddig kussolt, most meg kinyögi, hogy elfutok? Dehogy futok el előle!
- Csak szeretnéd!
- Akkor éjjel fél tízkor a második emeleti elhagyott osztályteremben, csak te meg én, párbaj!- zúdította rám a milliónyi információt. Hogy miii? Én nem akarok vele párbajozni! Nem is ismerek annyi varázslatot meg ártást! Direkt mondott engem, mert elsős vagyok! De én nem akarom, voltam már miatta a Gyengélkedőn, nem hiányzik, hogy megint ott kössek ki, mert van valami saját maga által kreált rontás, ami miatt elkezdek erősen vérezni. De azért rábólintottam. Akkor nekem ma programom van éjszaka fél tízre; méghozzá nem is akármilyen: párbaj egy másodéves zsírgombóchajú Pipogyusszal. Jej? Azért ezt nem említem majd meg Remusnak, sőt még Siriusnak meg Jamesnek sem. Peterről már csak nem is beszélve. Nekem miért kell mindig bajba keverednem? Miért nem bírok hősködés nélkül a fenekemen nyugodtan ülni? Mint minden más normális gyerek? Hát, ezt nem hiszem el! Hogy nekem mindig van valami konfliktus az életemben! Legalább Pipogyusz hagyna békén, habár... most én szóltam hozzá először, de akkor is! Miért? Miért kellett rábólintanom, hogy 'oké'? Argh, maga vagyok a konfliktus! Juhé! (?)
Mindig a Mardekárosokkal van baj. Most is. Éppen visszafelé tartottam, amikor Remust megláttam. De nem volt nyugodt. Már éppen mentem volna oda hozzá megkérdezni, hogy mi a baja, miért olyan feszült, amikor megláttam egy csomó Mardekárost körülötte ólálkodni.
Hát ezt nem hiszem el! Miért nem bírják békénhagyni?
Hirtelen felindulásból megindultam felé azzal a feltett szándékommal, hogy segítek neki és elüldözök onnan minden csírát. Valószínűleg Lily is ezen az állásponton volt, és mivel ő közelebb volt Remhez, mint én, egyúttal hamarabb is ért oda.
Bevallom, féltettem őt, de nagyon határozottnak tűnt. Odament a Mardekárosokhoz és jól elbánt velük. Semmi mást nem tudtam mondani és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy most mégis mi a jó Merlin lócitrom alakú feje történt?
- Lily? - kérdeztem meglepetten.
Meglepetten felémnézett, majd mikor észrevett, megnyugodott és leeresztette a pálcáját.
- Lia! Képzeld, most itt volt egy csomó Mardekáros, és...
- Láttam. De köszönöm, hogy megmentetted Remust. Nem is tudom, hogy háláljam meg neked! Köszönöm. Már megint hogy keveredtél bajba, Remus?
- Ajj, hagyj már! - forgatta meg a szemét az említett. Lily pedig csak vörös fejjel felállította a bátyám, majd mikor közelebbről megnézett, meglepetten felsikoltott.
- Mi az? Még több Mardekáros? - fordultam körbe ijedten. Nem volt ott senki.
- Nem. Hanem... - elhalgatott, majd némán az arcomra mutatott. Basszus! - Az mitől van?
- Öhm... tudod. Kint jártam a... a Tiltott Rengetegben, igen ezaz. Szóval kint voltam a Rengetegben, amikor egyszer csak... öhm... rámugrott egy... egy... - improvizációs kézség nuku. - Szóval rámugrott egy óriási szörny. Még soha nem hallottam róla, de nagyon nagy volt. Olvasni sem olvastam még róla. És összekarmolászott. A karomon is van, látod? - mutattam meg, mire mindketten meglehetősen nagy meglepődéssel nézték az említett testrészemet. Ja, igen... ezt elfelejtettem említeni, hogy mi történt még a sztorim elején. Igazából nem emlékszem, de anya azt mondta, miután a bátyám színt vallott nekem, hogy valamikor négy éves vagy öt éves koromban lementem a pincébe, és valahogy bejutottam Remushoz, és összekarmolt. Anya szerint csoda, hogy nem ölt meg. Kár, hogy nem emlékszem rá, ez nagyon jó sztorinak hangzik alapjáraton. De egyáltalán nem olyanok a sebhelyeim, mint a bátyámnak. Anya szerint ez a növésre és az évek telésére fogható. - De ez már régóta meg van.
- Mindegy. Majd találkozunk. - intett.
- Na, nem! Nem fogom hagyni, hogy egyedül vidd fel ezt a lükét a Gyengélkedőre! Veled tartok. - Remus egy kicsit meghökkent a lüke szó hallatán, de ez akkor is csak megmosolyogtatni tudott. Lily meg... őt annyira nem érdekelte, vállát vont és tovább mentünk.
A Gyengélkedőn letettük a lüke bátyám és elindultunk a klubhelyiség felé. Útközben Lilynek annyit hálálkodtam, amennyit még életemben nem.
De tényleg soha, de soha nem fogom elfelejteni, hogy megmentette Lily Remust. Soha.
Hát így történt, hogy Remus a Gyengélkedőn fekszik, kicsit súlyosabb sérülésekkel, mint gondoltuk, Lily a mellettem lévő ágyon alszik, én pedig a sajátomban. De rég nem aludtam benne. Úgy éreztem Remus nélkül nem lenne értelme ottaludnom. De mikor reggel izzadva keltem fel, a sokadjára ismétlődő álomból, jobb lett volna, ha Remus mellettem van...

____________________________

Szóval hogy telik mindenkinek a szünet? Nekem jól <3! Ha tetszett, nyomj egy ⭐️-ot pls, sokat jelent <33 köszi, hogy olvastad, remélem tetszett, és még jönnek majd a részek, nem kell félni :)

UI.: Bocsi, hogy ilyen nagyon rövid lett, (kereken 1000 szó, ezekkel együtt, mindegy) meg későn jött, de emellett még van 7 sztorim, plusz a draftok. Szóval bocsi, de jelenleg ennyire futotta. Képzeljétek, cigánykerekeztem, elestem és bevertem a fájós lábam. Úgyhogy most az is közrejátszott ebben, meg az ihlethiány, meg kedvhiány. Bla, Bla. Mindegy. A következő részig minden jót kívánok mindenkinek! Bye! 💞

(: * Javítva, bővítve:2023.01.01. 01:55 * :)