Can't Help Falling In Love - Max Verstappen

𝘧𝘪𝘷𝘦 ° 𝘔𝘢𝘹

Bántottak a szavai, de teljesen jogosnak találtam őket. Mégis mit vártam, hogy majd nyakamba borulva fog isteníteni, amikor már az első pillanattól kezdve durva szavakat vágtam hozzá? Persze ennek is megvolt az oka. Mindennek megvan az oka.

Stacy. Stacy volt az oka. A gyönyörű lány, aki a tavalyi szezonban érkezett a csapathoz pont ugyanolyan mérnöksegédként, mint most Aysel, és aki az első pillanattól fogva elcsavarta fejem szépségével és személyiségével egyaránt. Egyfolytában őt sasoltam, mindig arra vártam, hogy odajöjjön hozzám beszélgetni, és ahogy szép lassan teltek a futamok, egy idő után az aktuális hotelszobai ágyamban kötöttünk ki.

Erős érzelmeket tápláltam iránta, felnéztem rá, mert okos volt, tökéletesen illett a csapatba, egészen a Belga nagydíjig. Az egész versenyhétvégét kettő VIP vendéggel kellett eltöltenem, egyikük azt hiszem egy modell is volt. Őszintén, alig beszéltem velük, a forma 1 - hez nem nagyon értettek, én pedig a divathoz nem, ezért nem volt sok közös téma.

Stacy amint meglátott a két lánnyal, hihetetlen féltékenységi rohamot kapott, még úgy is, hogy elvileg nem voltunk együtt, inkább csak esti levezetőnek tudhattuk be egymást. Hisztizett, csapkodott össze vissza, és bár százszor elmondtam neki, hogy még csak nem is beszéltem a lányokkal, teljesen kiakadt.

Rendben, egy tipikus lányos hiszti, majd csak túlteszi magát rajta - gondoltam én.

A futam ígéretesnek tűnt számomra, hiszen ez volt az egyik kedvenc pályám, kívülről fújtam, hogy mikor kell fékezni, hol és hogyan kell előzni, vagy éppen  védekezni. A rajtot elég jól kaptam el, a mellőlem induló Ferrarit meg is tudtam előzni, majd az egyik pillanatról a másikra egy hatalmas durranást hallottam, és szépen figyeltem, ahogy az összes autó elhúz mellettem. Defektet kaptam, akkor még fogalmam sem volt mitől, de szinte ordítani tudtam volna az idegesség miatt.

Nem akartam senkit látni, ezért azonnal elhagytam a pályát, és a hotel felé vettem az irányt, nem foglalkozva a verseny hátra lévő részével. Teljesen abban a hitben voltam, hogy egy törmelékdarab okozta a futamom végét az első körben, de Christian ezt megcáfolta, mikor késő délután felhívott. Állítása szerint öt apró, szemmel alig észrevehető tűt találtak a megroncsolódott gumiban, és a biztonsági kamerákat visszanézve megállapították, hogy Stacy rakta bele.

Tomboltam. Tomboltam amikor megtudtam, hogy a lány képes volt tönkretenni a versenyemet szimplán egy  kis alaptalan féltékenység miatt, legszívesebben leordítottam volna a fejét, bár Christian biztosított arról, hogy ő már ezt megtette. Kicsin múlott, hogy ne induljon rendőrségi eljárás az ügyből, így Stacy "megúszta" egy alapos fejmosással, és egy azonnali kirúgással.

Nem akarom mégegyszer átélni ezt. Ennek a csapatnak nincs szüksége egy lányra, ennek a csapatnak nincs szüksége Ayselre. Hülye lennék mégegyszer kitenni magam annak, mint aminek tavaly, ezért próbáltam minden erőmmel elűzni a lányt. Persze, rossz hogy így kell vele viselkednem, de a kötelesség az kötelesség nem igaz? És én ezt a kötelességét szigorúan csak a csapat miatt teszem. Szigorúan a csapat miatt.

De akkor, ha egy részeg lány zokogva esik össze az ajtód előtt, mit tennél, ha nem behívnád, és próbálnád megvígasztani? Miközben a teát készítettem, hallottam szipogását, de ez egy idő után elhalkult, és mire visszaértem kezemben a gőzölgő bögrével, a lány már csendesen aludt az ágyamon. Bármennyire sem szabadott volna, nem volt szívem felkelteni, ezért betakargattam őt, és a nagyképűségemet félretéve a párnámat és takarómat megfogva a földre cuccoltam, hogy ott szenvedjem végig az éjszakát.

A kényelem hiánya miatt elég korán kipattantak szemeim, és mivel képtelen voltam visszaaludni, ezért felvettem futóruháimat, majd a lányra néztem. Olyan békésen aludt, de biztos voltam benne, hogy felkelve eléggé durva fejfájás fogja gyötörni, és megesett rajta a szívem, ezért az éjjeliszekrényre helyeztem egy pohár vizet, fájdalomcsillapítót, és egy előre gyártott croissant. Tudom, nem az igazi, de végül is jobb mint a semmi.

Szükségem volt egy kis kocogásra, hogy kiszellőztethessem fejem, túl sok minden kavargott már benne. Lehet hogy nem kellett volna ennyire kedvesen viselkednem Aysellel, be sem kellett volna engednem a szobámba de..de vegyes érzelmeim voltak. Hiszen érdekelt, hogy ki is ő valójában, hogy honnan van török neve, hogy miért pont a Red Bullhoz jött. Kifejezetten szépnek találtam nevét, különleges, de mégsem túl különleges, pont jó.

Mire feleszméltem, már a szobám felé lépkedtem teljesen leizzadva és kiváncsian, hogy vajon a lány ott van e még. Ott volt, ugyanabban a pózban, mint amikor elmentem, de kénytelen voltam felkelteni, hiszen a gépem nemsokára indult, és a szállodából is ki kellett csekkolni.
- Hahó - óvatosan érintettem meg vállát, nem akartam durván kelteni, mert tudtam hogy rosszul érzi magát - Kelj fel.
- Mmmmm - nyöszörögve nyitotta ki szemeit, majd mikor meglátott, riadtan ült fel az ágyon - te jó ég, mit keresel itt?
- Emlékszel valamire a tegnapról? - kérdeztem tőle lágy, megnyugtató hangon.
- Nem, úristen, ez nem az én szobám - kapkodta a fejét ijedten, hatalmasat nyelve.
- Nálam vagy. Este bekopogtál, és rosszul érezted magad ezért behívtalak, aztán elaludtál az ágyamon - magyarázkodtam, de tudtam, hogy nem szabadna ilyen kedvesen viselkednem a lánnyal.
- Én.. - kereste a szavakat, látszott hogy zavarba jött - ne haragudj, semmire nem emlékszem.
- Nem gáz - rántottam meg vállaim, majd Aysel fáradt szemeibe néztem - raktam ki neked vizet, gyógyszert és egy kis kaját, gondolom fáj a fejed.
- Eléggé - bólintott, majd felemelte a poharat - köszönöm szépen, és mégegyszer ne haragudj - nézett rám félénken - ugye nem fogsz kirúgatni?
- Ameddig távol tartod magad tőlem, addig nem - válaszoltam, mire a lány teljesen lesokkolódott. Túl kedves voltam vele, ideje volt visszaváltanom a szokásos hangnemre.
- R..rendben - sütötte le smaragd íriszeit, melyek mint mindig, most is csodaszépen csillogtak - akkor én megyek is.
- Aysel - kiáltottam utána hirtelen, mikor már kilépett a szobából, és kissé félénken  nézett vissza rám - Kérlek, ne szólj erről senkinek. Ha mégis, kirúgatlak. -
Egy apró bólintást kaptam válaszul, és a lány szinte azonnal elmenekült, én pedig idegesen csaptam be az ajtót.

Normális vagy, Max Verstappen?Megfenyegetni egy lányt?

Abban a pillanatban elundorodtam magamtól, úgy éreztem, mintha két ember tépné szét a lelkem, mindkettő más viselkedést vallva. Ott volt az egyik, hogy minél előbb készítsem ki és űzzem el innen ezt a lányt, de emellett teljes szívemből sajnáltam, amiért így bánok vele.
De mégis, a legrosszabb, hogy tetszett. Tetszett okossága, makacssága, félénksége, zöld szemei, hosszú lábai és fényes haja. Egyenes fogsora, vékony dereka, dús ajkai és formás feneke. Az utóbbi időben nem egyszer kaptam rajta magam azon, hogy róla fantáziálok, rá gondolok, és ez idegesített.

Tudtam, hogy nem szabad, nem tehetem meg még egyszer ezt a csapattal, nem tehetem ki őket ennek újra. Távol kell tartanom magamtól Ayselt minden erőmmel, még akkor is, ha belül lenyűgöz, és kiváncsivá tesz.
Légy férfi, Max!