Can't Help Falling In Love - Max Verstappen

𝘴𝘦𝘷𝘦𝘯 ° 𝘈𝘺𝘴𝘦𝘭

A borús, hideg Kínai estén úgy döntöttünk, hogy a fagyos terasz helyett az étterem zárt részében foglalunk helyet, ahol egy négy fős asztal már le is volt foglalva nekünk. Cate-tel egymásra nézve és egy mindenttudó pillantást váltva a mosdó felé indultunk, otthagyva a két hevesen beszélgető fiút.
- Látod, nem is olyan vészes - szólalt meg Cate mosolyogva, mikor beléptünk a mosdó ajtaján.
- Mert most a kedvesebbik arcát mutatja - forgattam meg szemeimet, ahogy nekidőltem a hideg csempének - de hidd el, pár perc és újra bunkó lesz.
- Tetszel neki - nyitotta meg a csapot lazán, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá - minden ezt bizonyítja.
- Cate!
- Most mi van? Láttam hogy nézett rád amikor meglátott - rántotta meg vállait.
- Te is tudod hogy ez nem - nevettem fel félbehagyva a mondatot.
- Hagyjuk - rázta meg a fejét - túl makacs vagy, úgy sem fogod elhinni. Menjünk inkább vissza.

Önfeledten nevettem fel a Pierre által mesélt történeten, mely az egyik rajongójáról szólt, mikor a fiú telefonjának csengőhangja élesen szólalt meg.
- Az edzőm az, pillanat és jövök - vetett felénk egy bocsánatkérő pillantást, majd felpattant a székről.
- Basszus - Max szitkozódó szavait hallva felé kaptam a fejem, majd nevetésemet visszafogva néztem végig, ahogy a fiú tanácstalan tekintettel mered az előtte fekvő kiborult vizespohárra.
- Kérek szalvétát - kapcsoltam egyből, és toltam fel magam ülő helyzetből, amikor Max keze lassan rásimult combomra, ezzel irtó furcsa áramütés szerű érzést keltve a bőrfelületen.
- Maradj csak, majd én - csak pár másodperc volt, míg visszatolt a székre, és felállt, mire én zavarodottan bólintottam egyet, és lehajtva fejem elrejtettem vöröslő arcom.
- Mint egy szerelmespár - suttogott Cate mosolyogva.
- Nagyon vicces - szedtem össze magam gyorsan, s forgattam meg szemeimet miközben az egyre távolodó fiú alakját figyeltem.
- Na jó, mára abbahagytam - kacsintott olasz barátnőm, majd hajába túrva újra szólásra nyitotta ajkait - Nincs nálad véletlenül rúzs? A nagy siettségben elfelejtettem feltenni.
- Azt hiszem van, várj megnézem a tá - és igen, ez volt az a pillanat, amikor realizáltam magamban, hogy a táskám nincs mellettem, de még csak a közelemben sem, ezért egyből pánikolni kezdtem, miközben mindkét fiú visszatért az asztalhoz - basszus, valószínűleg a kocsiban hagytam.
- Semmi baj, felhívjuk a céget, biztos megvan még - nyugtatott meg Pierre, s már húzta is élő telefonját a zsebéből, amikor újra felszólaltam.
- Hát nagyon remélem, mert az összes iratom, sőt még a szobakulcsom is benne van - a fejemet fogva dőltem térdeimre, s azon gondolkoztam, hogy vajon hány millió fontot kell kifizetnem azért, mert elhagytam a hotelszoba kulcsát.
- Mára már bezártak - nézett rám kissé csalódottan a francia, tökéletesen tudva, hogy ettől mégjobban kiakadok majd - de semmi baj, holnap reggel az első dolgunk lesz megszerezni.
- És mégis hol fogok aludni? Mit fogok holnap felvenni? A laptopom, a belépőkártyám, mindenem a szobámban van!
- Alszol nálunk - rántotta meg vállait Cate - Red Bull szerelést majd valamelyik fiú ad, szerzünk neked egy másik belépőt a paddockba, és odaadom a laptopomat. Látod? Már meg is van oldva.
- Csak ha nektek tényleg nem gond - néztem rá a szerelmespárra, majd szemeim az eddig feltűnően csendes Maxra siklottak.
- Szerintem nem akarsz te velük egy szobában aludni, hidd el - szólalt meg amint tekintetünk összekapcsolódott, ezzel apró áramütéseket okozva hasamban - ha neked úgy oké, aludhatsz nálam, addig én átmegyek GPhez.
- Nem akarlak kitúrni - kontráztam azonnal - holnap időmérő, ki kell pihenned magad.
- Nekem aztán olyan mindegy, melyik szobában pihenem ki magam, úgyhogy csak nyugodtan - felettébb nyugodtan és kedvesen viselkedett, ami tőle nyilván közel sem megszokott, ezért úgy voltam vele, elfogadom az ajánlatát, hiszen végső soron igaza volt, nem biztos hogy Pierre es Caterina szobájában olyan jó éjszakám lett volna, ha mindenki érti mire gondolok.

- Tusfürdőt, dezodort és fogkrémet találsz a fürdőben, nyugodtan használd őket - lökte be szobája ajtaját a holland, én pedig kissé kínosan érezve magam követtem - ezt odaadom pizsinek - vágott hozzám egy teljesen random, hatalmas pólót - és azt hiszem ennyivel tudok szolgálni.
- Köszönöm Max, tényleg - néztem mélyen tengerkék szemeibe, de ő pár másodperc alatt megszakította a kettőnk közt kialakult szemkontaktust.
- Nem szabad - eme két szó hagyta el száját úgy, mintha csak lehelte volna a betűket, de én épphogy meghallottam, ám mire bármit is kérdezzhettem volna, már rég kiviharzott a szobából, maga után becsapva az ajtót.

Mégis mit nem szabad? Egyáltalán kinek szólt ez?

Miután harmadjára is kinyomtam telefonom ébresztőjét, tudatosult bennem, hogy ideje lenne felkelni, hiszen életem első időmérőjét fogom átélni Red Bull alkalmazottként.
Gyorsan felkaptam magamra Max pár kisebb méretű Red Bull ruhadarabját, melyek még így is lógtak rajtam, majd egy gyors reggeli és tisztálkodás után el is indultam az ajtó fele, melynek a másik oldalán a szoba tulajdonosa állt, akibe így sikerült pont beleütköznöm.
- Áhh, jó reggelt - köszöntöttem gyorsan ellépve tőle, mire ő alaposan végigmért.
- Szörnyen áll rajtad - ezzel a mondatával egyáltalán nem hazudtolta meg magát, s nem is tudom mit vártam tőle, de mégis rosszul esett - még jó hogy a hajnalomat azzal töltöttem hogy visszaszerezzem a táskád úgyhogy most át tudsz öltözni.
- Ez komoly? - kerekedtek ki szemeim ahogy kezembe nyomta zöld, közepes méretű táskámat, amit majdnem elejtettem a sokktól - Miért? őszintén nem értelek.
- Pedig azt hiszem tisztán fogalmaztam - szemei méreggel teltek meg, éreztem rajta, hogy azt akarja, minél előbb eltűnjek onnan.
- Köszönöm hogy elhoztad - vettem a célzást, miközben kiléptem a szobából és amilyen gyorsan csak tudtam, elsiettem onnan. Pár forró könnycsepp furakodott ki szememből ahogy sétáltam a folyosón, s agyam csak azon tudott pörögni, mégis mit csinál ez a fiú. Az egyik pillanatban felajánlja, hogy az ő szobájában aludhassak, a másik pillanatban pedig már úgy beszél velem és néz rám, ahogy egy kukára szokás. Úgy éreztem magam, mintha felváltva néznék két teljesen különböző filmet, amik a fejemben eggyé mosódnak, hatalmas zavart keltve.

Teljesen kikészít ez a fiú.

Sziasztok! ❤
Igen, még számomra is hitetlen hogy most, lassan egy év után újra kirakok bármit is Wattpadra, dehát itt vagyunk, és talán ezt a legjobban kyaralona - nak köszönhetem, aki miatt ujra belelendültem az írásba🥰

Ez a történet pedig akkora szerelem volt,(és még mindig az is) hogy kár lett volna a semmiben hagynom.

Na és nem mellesleg, drága fiatalemberünk friss világbajnok mostmár, azért ezt se felejtsük el! ( mondjuk hogy is lehetne)

Remélem tetszett nektek a rész,
puszi
xx T❤