| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 07 |

Visszaültetek az asztalhoz. Nakahara egy pohár bort kortyolgatott lassan és maga elé meredve gondolkozott, te pedig befejezted a vacsorád. Egy pillanatra sem akartál egyedül maradni a gondolataiddal, így hol a faliórát, hol a borosüveget bámultad. Pár perccel később hirtelen rádkapta a tekintetét:

- Még elmehetsz a lakásodra egyszer.

A pálcika megállt a kezedben és pár másodpercig, míg feldolgoztad miről beszél, csak az óra monoton kattagását lehetett hallani.

- Mi? - gyorsult fel szívverésed, de próbáltál uralkodni magadon, hogy ne ugorj neki. - Te tudtad?

- Aha. - válaszolt és kiitta az utolsó korty bort a poharából, majd újra az üveghez nyúlt és félig megtöltötte a poharát.

- Mi?! - kiáltottál fel, de aztán gyorsan összeszorítottad a szádat, és vettél egy mély levegőt, hogy megőrizd a nyugalmad. - Miért nem mondtad?

- Miért mondtam volna? - kérdezett vissza, és a borospoháron táncoltatta vékony ujjait, vagy figyelemelterelésképp, vagy csak simán idegesíteni akart.

- Mert.. Mert... - kerested a szavakat, de igazából tényleg semmi oka nem volt mondani. - Mert csak! - megmakacsoltad magad, hiába nem volt semmi esélyed.

Erre Chuuya már nem mondott semmit, helyette felállt a helyéről és a konyhapolchoz lépve előkeresett mégegy borospoharat. Te csak puffogtál magadba és fel sem tűnt neked, hogy közben megtöltötte és eléd rakta a poharat.

- Óh. Köszi. De ezzel nem tudsz kiengesztelni. - álltál fel, hogy a mosogatóba rakd a tányérod.

Miután végeztél visszaültél az asztalhoz, és a szádhoz emelve belekóstoltál a vörös italba.

Az alkohol jólesően marta a torkod és ittál még egy kortyot.

Chuuya kifejezéstelen arccal nézett téged, a poharához egy ujjal se nyúlt hozzá.

- Mi az? - kérdezted és tovább ízlelgetted a bor zamatát.

- Tudom, hogy már öltél embert véletlenül, de már direkt is?

A kérdést nem tudtad hova tenni, de semmiképp se akartad, hogy valami olyan emlék jusson eszedbe, amit egyáltalán nem akarnál, szóval gyorsan felhajtottad a poharad tartalmát és hangos koppanással letetted a faasztalra.

- Fura vagy.

Chuuya hátradőlt a székében és karba tette kezét, de nem válaszolt semmit az előbbi kijelentésedre. Mivel nem mondott semmit, újra beszélni kezdtél:

- Miért dolgozol a maffiának? Gondolom téged nem köteleztek.

Vajon minek feltenni ilyen értelmetlen kérdéseket? És miért hiszed azt, hogy válaszolni is fog rá? Talán az alkohol beszélne belőled? De hisz még csak egy pohárral ittál és vacsorázol, ettől nem lehet baj.

- Honnan tudod? - kérdezett vissza, te meg rendesen meglepődtél.

- Ó.

Újból beállt a kínos csönd, Nakahara egy fix pontot bámult az asztalon, te meg össze-vissza kapkodtad a tekinteted. Mikor egy pillanatra ránéztél összenéztetek, de azonnal elkaptad a fejed.

- Nem, nem amúgy. - állt fel és elindult a lakás belseje felé. - Mentem, Jó éjt. - intett hanyagul, anélkül, hogy megfordult volna, téged otthagyva a konyhában.

Kicsit frusztráltan kifújtad a levegőt, és szinte láttad a nagy kérdőjelt, ami a szemed előtt lebegett. Tényleg fura egy figura, de gonosznak nem lehetne mondani.

Másnap végül úgy döntöttél, hogy nem mész el utoljára a lakásodra. Már minden nálad volt, ami kellett, és nem akartál sírva összerogyni miközben nézed, hogy az égő otthonodat oltják. Így is sikerült felfognod, hogy valami új következik az életedben, ami nem feltétlenül jó,  de az sem biztos, hogy teljesen rossz. Most, hogy papíron halott vagy, nem tudsz akármit csinálni, teljesen a Dokkmaffiára, azon belül is Chuuya Nakaharára vagy utalva.

A Dokkmaffia vezére, Mori Ougai is meglepődött, mikor ezeket elmondtad neki, de pillanatokkal később már szokásos misztérikus arcát öltötte magára és csak nézett rád. Mivel nem igen tudtad ezt hova tenni, csak visszabámultál rá. Valaki köhintett egyet mögötted, ezzel megtörve a kínos csendet. Ó, igen, Chuuya is jött veled.

- Szóval, (Neved), mivel szeretnéd kezdeni? A legjobb az lenne, ha kimennél terepre és ijesztgetnél vagy ha valakit faggatni kéne akkor abban is segíthetnél. - folytatta a maffiavezér, és akármennyire számítottál valami ilyesmire, azért ahogy kimondta a levegő a tüdődbe szorult, miután leesett amit mondott.

- Öh, inkább nem.

- Ugyan, annyira nem vészes, mint amilyennek mondod. - dőlt hátra a székében és közben az arcodat fürkészte.

- Szerintem nincsen egy szinten az ingerküszöb-

Újabb torokköszörülés szakított félbe, ami csak úgy mint a múlt alkalommal, most is Chuuya-tól származott.

Egy ötlet pattant ki a fejedből, ami olyan hirtelen jött, hogy elsőre el se hitted, milyen zseniális vagy.

- Remélem nincsenek itt gyerekek, de ha mégis, taníthatnám őket.

Mögüled egy elfojtott nyekkenést hallottál, Mori arca pedig megnyúlt a meglepetéstől, majd felnevetett:

- Egy tanító néni a Dokkmaffiába! Micsoda ötlet...