| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 08 |

- De nem. - jelentette ki a főnök, miközben a szája lefelé körbült.

- Mi? Miért nem? - akadtál ki, mert teljesen azt hitted, tetszeni fog neki.

- A maffia nem egy óvoda. - szólt közbe Chuuya és hangján halványan hallatszott, hogy abszurdnak gondolja. Valahol mögötted állt, szóval ütőtávolságon belül, de sajna nem jutottál odáig, hogy megüsd.

Most meg miért ilyen köcsög? Pedig még úgy-ahogy kedves volt eddig. Mondjuk az elején sem volt olyan kíméletes. Pedig mikor ketten vagyunk tökre normális... Úgy ahogy.

- (Neved)-chan, csak Elise-channal tudnál vásárolni menni. - folytatta Mori.

- „Elise-chan"? - ismételted meglepetten.

Szóval mégis vannak gyerekek? Szegények... Mielőtt mondhattál volna mást is, Chuuya közelebb lépett hozzád és szinte a válladra csapta a kezét.

A mozdulatától rendesen megijedtél és megfeszültek az izmaid. Biztos voltál abban hogy ő is megérezte azt, de nem reagált rá semmit.

- Nem engedem. Jönni fog velem. - jelentette ki. Nem mertél hátranézni rá, de a hangja is elég határozott volt.

- Mivan? - hökkentél meg, és legszívesebben leseperted volna a kezét a válladról, de végül sikerült visszafognod magad.

Mori csak nézte a duótokat összehúzott szemmel, majd szélesen elmosolyodott, de valahogy nem a kedvesség látszódott az arcán.

- Rendben. Mehettek mostmár. Chuuya, majd mi még beszélünk.

Elfordult a székével, mint valami főgonosz, Chuuya pedig kalapját a fejére kapva elviharzott, téged otthagyva.

- Várj már! - szóltál utána, mire megállt és gondterhelt arccal rád pillantott, de csak egy kicsit, majd újból hátat fordított.

Ez most mi volt? Valami jelzés? Csak szórakozik?

- Mi az? Miért vágsz ilyen arcot? - kérdezted, miközbe sietős léptekkel próbáltál lépést tartani vele. Úgy tűnik hiába voltál 15 centivel nagyobb nála, valahogy mégis te loholtál utána.

Beszálltatok a liftbe de semmilyen kommunikáció nem volt köztetek. Egy kicsit még szólongattad Chuuyát, de nem reagált így hamar ráuntál. Még bele se próbáltál gondolni, mit is fogtok ti csinálni.

Miután kiértetek az épületből keresgélni kezdett a kabátja belső zsebében, majd egy előhúzott egy doboz cigarettát.

Kikeredett szemekkel nézted ahogy a szája közé vesz egy szálat, majd odatartja hozzád a dobozt.

- Köszönöm, de nem dohányzom.

- Én se. - rántotta meg a vállát, de még így se esett le a kabátja. Vajon az erejével tartja fent magán?

- Akkor meg minek rontod a tüdőd? - tetted fel az értelmes kérdést.

- Majd ha tudod mi vár rád, neked is kelleni fog. - meggyújtotta, de csak tartotta kesztyűs ujjai között.

- Mert mi fog? - kérdezted, és érezted, hogy a szívverésed felgyorsul.

- Majd elmondom, csak nem itt. - indult el egy irányba. Igazából fogalmad se volt merre vagytok, szóval csak mentél Nakahara oldalán és hagytad, hogy vezessen.

Egyre mérgesebb lettél, mert a vöröske nem csinált semmit csak ment előre, és már majdnem megfogtad a karját, de akkor hirtelen beugrott egy kép, ahol pont így kaptál a vőlenyéged után, még régebben. Megtorpantál a hirtelen rád zúdoló kicsit sem kellemes emléktől és pár másodperc kellett, míg ki tudtad a fejedből verni fájó emlékét. A szíved összeszorult és érezted, hogy a levegő kiszorul a tüdődből, de gyorsan vettél egy mély lélegzetet és az előtted gyalogló vöröskére koncentráltál, hogy ne kelljen másra gondolni. Most, hogy jobban megnézted Chuuya-t, még a kabáttal a hátán is elég vékonyka volt. Vörös haja bal oldalt sokkal hosszabb volt, mint a másik, mintha valaki ollóval tréfa gyanánt levágta volna neki a jobb oldalán. Ahogy szedte a lépéseit a vékony lábaival, valahogy egy egér jutott eszedbe róla. Aztán pedig az, hogy úgy néz ki, mint egy középiskolás.

Szegény, milyeneket gondolok én róla... De mondjuk azért igazam van.

Elgondolkodtál, hogy találkozásotokkor olyan félelmetesen nézett ki, de aztán meghazudtolva a maffiózó énjét, befogadott, lenyugtatott és még kaját is csinált neked.

Szóval igen, elég érdekes figura ez a Chuuya Nakahara.