| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 16 |

Végül rájöttél, miért vágott olyan fejet.

Két nappal később Dazaival az oldaladon álltál egy ismeretlen épület előtt. Chuuya nagyon nem akart elengedni, mert neki mennie kellett valami jelentéseket írni és amúgy sem akart a fegyveres irodának a közelébe se menni. Lehet neked se kéne, főleg, hogy maffiatag lettél vagy mi. Tényleg, még Morihoz is el kéne menned amiatt a nyomorék hagyomány miatt.

- Hova is megyünk? - kérdezted újra.

- Itt dolgozom, ez a Fegyveres Nyomozóiroda.

- Fegyveres? Van fegyvered?

- Nincs. - vonta meg a másik a vállát és beinvitált az épületbe. Az emeletet lifttel tettétek emg, és a lift csengetés után nyikorogva kinyílt.

Az ép kezeden kesztyű volt, a sérültet pedig nem volt mit tenni, teljesen körbetekerte az öngyilkosmániás. Fura érzés volt, hogy valaki hozzádér, és mégfurább, amit a képessége váltott ki belőle. Úgy lehetne legkönnyebben leírni, mint egy hűvös fuvallat, ami meglengeti a hajad, de közben kicsit csípi az arcod. De ez is csak a harmadik vagy negyedik érintkezésre tűnt fel neked.

Mikor mondtad ezt Chuuyának, ő csak megvonta a vállát. Nem szeretett és nem is akart Dazairól beszélni neked, de amint ők ketten egy légtérbe kerültek, azonnal hangoskodni kezdtek és egymást szidták. Egyáltalán nem értetted ezt a kapcsolatot, és azt meg pláne, hogy ezek mégis hogy mentek közös bevetésre a már egyszer említett céhes tagok ellen.

- Nektek mi a kapcsolatotok Chuuyával? - kérdezted abban a kis időben, míg felért a lift, de Dazai válasz nélkül hagyott, helyette beterelt a munkahelye légterébe.

Kicsit meglepődtél mikor öt ember várt az ajtónál. Mind komoly fejet vágtak, egyedül egy nő mosolyodott el, mikor beléptél.

Egy szőke hajú férfi megigazította a szemüvegét és fontoskodó hangnemben megszólalt:

- Üdvözlünk a Fegyveres Nyomozóirodában. Dazai már informált arról, miért jöttél.

- Köszönöm. - hajoltál meg. Nem gondoltál ekkora fogadóbizottságra, egy szőke, egy ezüst hajú és egy kimonós tini, mégegy tinédzser, csak neki vörös haja volt, és a rövid sötét hajú nő, aki mosolygott.

- Kunikida~ Nem kell ez a formalitás. - szólalt meg Dazai, hátraszökkent és eltűnt ott, ahol egy csomó asztal volt.

- Ő lenne Yosano doktornő, ő fog... megvizsgálni. - köhintett a szemüveges, vagyis Kunikida.

A megvizsgálni szóra a három tinédzser, akik eddig téged bámultak, elkapták a tekintetüket.

- Örülök a találkozásnak, Akiko Yosano vagyok. - lépett közelebb hozzád a mosolygós nő.

- (teljes neved).

- Hány éves vagy? Ahogy nézem normális testalkat, és a természet jól megáldott. - méregetett téged.

- Öhh... Huszonöt vagyok.

- Áhh! Egy kortárs! Jól elfogunk mi szórakozni! - ragyogott fel a szeme, de nem tudtad, hogy a jó vagy a rossz értelemben. - Erre gyere.

Szó nélkül követted a nőcit, aki kezdett kicsit furának tűnni, és mikor hátranéztél négy ember nézett titeket. Kivéve Dazai, mert ő csak vigyorgott.

Nagyon rossz érzésed támadt hirtelen, de már nem tudtál menekülni.

- Figyi, - kezdted kicsit remegő hanggal, - nem tudom mondták e, de nem érhetsz hozzá a kezemhez, mert hát.. meghalsz tőle.

- Nyugi, nem fogok hozzádérni.. Pedig annyira jó lenne..! - (valószínűleg) a boldogságtól megpördült a tengelye körül, a szoknyája csak úgy lebegett.

Egy asztalhoz értetek, amihez szíjak voltak erősítve. Eltátottad a szád, mire a doktornő felkuncogott:

- Tetszik?

- Hát nem is tudom...

- Meg szeretnél gyógyulni vagy nem? - kérdezte, közbe hosszú bőrkesztyűjét kezdte felhúzni, mire kicsit megnyugodtál, bár semmilyen okod nem volt, főleg a látképet látva.

- Igen.

- Remek! -nevetett fel és összecsapta a kezét. Felültett az asztalra, majd lefektetett. - Rég volt már páciensem, és hogy egyidősek vagyunk... Annyira beindít! - sóhajtott fel, és elkezdett leszíjazni téged. Már csak abban tudtál reménykedni, hogy nem fog annyira fájni.

Felriadtál. Vízszintesbe feküdtél, de ismeretlen plafont néztél. Majdnem megnyugodtál, hogy az előbbi csak rossz álom volt, de aztán, eszedbe jutott. Az a nő előkapott egy láncfűrészt és használta rajtad! Egyetlen jó tulajdonságod volt, hogy könnyen elájulsz, így nem láttad, hogy mégis mi a francot művelt veled. Felültél, de akkor szembe találtad magad Yosano doktornővel. Kedvesen elmosolyodott, nem úgy, mint az előbbiekben.

- Felébredtél? Őszintén nem mertelek jobban kezelésbe venni, mert nem akartam, hogy baj legyen. Elég hangosan sikítasz, remélem tudod.

Megköszörülted a torkod.

- Nem bánnád, ha elmagyaráznád, hogy működik a képességed?

- Persze. Egyszerű, halálos vagy életveszélyes sebesüléseket tudok gyógyítani.

- De akkor miért... kell láncfűrész? - borzongtál meg a gondolatától is.

- Azt csak azért, mert szeretem használni. - villantott egy még fényesebb mosolyt. - Mostmár egy karcolás sincs rajtad.

Megmozgattad a csuklód, és tényleg tökéletes állapotban volt. Nemcsak hogy érezted az ujjaid, még mozgatni is tudtad őket.

- Köszönöm. Azt is, hogy elvállaltál úgy, hogy már a maffiába tartozom.

- Ugyan. Míg vártunk Dazai elmagyarázta, hogy is van ez. Mikor először mondta, hogy kellek, azt nem mondta kinek és miért. Elég érdekes helyzet, még sose hallottam ilyet. Nekem is volt dolgom Morival mikor még kisebb voltam - megköszörülte a torkát, mintha nem akarna tovább beszélni róla. - Nem lényeges most.

- Tényleg? Lassan még elhiszem, hogy a maffiától való megszabadulás lehetséges, és nem csak sikeres öngyilkossággal. - mondtad keserűen.

Yosano nem mondott semmit, csak egy pár pillanatig nézett téged, mintha vacillálna valamin.

A doktornőt is biztosan nagyon kihasználhatták. Ilyen képességgel... Egyenesen a háború frontvonalára küldhették. Még elég kicsi voltál mikor az tartott és emlékeid nincsenek is, főleg hogy más problémád is volt akkor, de mindenki tudja mik történtek.

Visszatérve a maffia elsőszámú őrültjére, azzal biztosan mindenki kiegyezhet, hogy Mori egy borzasztóan számító, kihasználó, cserbenhagyó és nem utolsó sorban őrült személy is . Nem is érted, magától hogy fogadja el főnökének bárki is.

- Még szeretnél egy kicsit pihenni? - váltott témát Yosano doktornő, mire megráztad a fejed:

- Nem-nem, inkább visszamennék. A következő héten csak otthon fogok ülni az is biztos.

- Rendben, akkor szólok Dazai-nak.

- Köszönöm.