| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 20 |

Miután eljutottál a bevásárló utcába már délelőtt volt, a nap sütött, de még így is hűvös volt az idő, szóval összegomboltad a kabátod és nézelődni kezdtél. Legfőképp fehér inget kerestél, de akármi érdekeset láttál jól megnézted. Nem siettél igazából sehova, az egyetlen programod ezen kívül a "box edzés" volt ki tudja mi lesz Chuuyával. Nagyobb üzletekben nézelődtél, de mivel ott nem volt semmi, inkább a kisebbekbe mentél át. Úgy is segíteni kell a kiskereskedelmi üzleteket is, pláne a családi vállalkozásokat.

Éppen egy ilyen butikban nézelődtél, mikor végre találtál egy "szépséget". Majdnem teljesen fehér volt, egy sötétzöld szalag volt a gallérhoz varrva, amit valaki egy masniba csinált meg, és az ingujja is hasonló színnel büszkélkedhetett. Elég jól nézett ki, fel is próbáltad gyorsan. Reménykedtél, hogy a maffia dresszkód nem feketét és fehéret írt elő, és megvetted. Ha oda nem is, bárhova máshova felvehetted. Szerettél nőiesen öltözni, csak nem mindig volt kedved.

Miután fizettél, -persze szigorúan készpénzzel - leültél egy padra, hogy végig gondold, mi kell még. A gondolkodás helyett végül az embereket kezdted nézni. Nem voltak sokan az utcán, ugyanis munkanap és azon belül is délelőtt volt, így pár idős embert, kisgyerekes anyát és még siető dolgozó embert láttál. Mindenki éli a saját kis életét, világát, mással nem foglalkozva. Akárhogy néz ki valaki, ki tudja milyen történet, személyiség áll a kinézett mögött. Nagy valószínűséggel soha nem találkoztok többé, szóval lehet nem is fontos tudni, ugye?

Mielőtt jobban is elkezdhettél volna filozofálni a légypiszok méretű életedről, egy ismerőst arcot pillantottál meg, aki két szatyorral sétált a térkövön. Akiko Yosano, az orvos. Nem is tudtad hirtelen, hogy bújj el vagy köszönj neki, de ő megoldotta helyetted.

- (Neved)! - intett egyet, és megvártad míg odaér hozzád, és csak utána köszöntél vissza. - Szép napunk van. Mi járatban erre?

- Csak vásárolok. - bicentettél a melletted ülő szatyor irányába.

- Én is abba voltam, most kivételesen szabad a délelőttöm. Nem ülünk be valahova? Valamit szeretnék kérdezni - mondta, - már amúgy is terveztem felvenni veled a kapcsolatot.

Nyeltél egyet, mert nem jó érzésed támadt. Egy orvos kérdez?

- A képességemmel kapcsolatban?

- Igen. - Tartott egy kis szünetet, majd folytatta. - Tudok egy helyet ahol nagyon jó sütiket árulnak, imádom őket.

Kicsit vaciláltál, de érdekelt, mert lehet valamit kiderített. És amúgy is kellett már női társaság. Egy teázóban meg biztosan nem fog előkapni valami vágóeszközt és neked esni.

- Ráérek, szóval persze. - egyeztél bele, és nem mellesleg, a mondanivalója is érdekelt.

Egy kávézóba mentetek ahol nyugati stílusú asztalok, de mégis tradicionális japán díszítés volt. Leültetek az egyikhez, ami a sarokhoz közel volt, és rendeltetek. Te csak egy fekete teát kértél mert a reggeli kávét nem érezted elégnek, Akiko Yosano pedig valami tradicionális sütit, de nem hallottad a nevét pontosan.

Már bőven furdalt a kíváncsiság, de nem akartál közben illetlen lenni. Hát na, egyidősek vagytok, mégiscsak megkérdezed.

- Szóval mi is van a... - próbáltad összerakni értelmesen a mondatot- képességemmel?

Akiko Yosano erre csendre intett, mire elnémultál.

- Mindjárt kifejtem, ha megjön a sütim. Egyelőre annyit mondok, van egy adatbázisunk, amibe majdnem minden áldottként leírt személy szerepel.

- Wow.

A rendelést mint parancsszóra, ki is hozták. Így Yosano is folytatta.

- Szóval rákerestem, hogy más is született e hasonló képességekkel, és volt találat. Már meghalt, de egy kicsit kutattunk utána és kiderült, hogy ő tudta irányítani. A feljegyzések szerint.

Szünetet tartott, megkóstolta a süteményt és visszatette a villát a tányérra. Neked most még eszedbe se jutott teázni, megdöbbentél a hallottaktól, de egy dolog ami oly' sok ideig motoszkált a fejedben szinte évekig, egyszer az életedbe kimondtad.

- Ezen én is elgondolkodtam amúgy még nagyon régen. Hiszen minek kapok ilyen "áldást", ha nem jó semmire? De elvetettem, mert csak egyre jobban kétségbeestem.

- Igen, ez így van. Vizsgáltak meg valaha jobban?

Nyeltél egyet, mikor belegondoltál: Sose vizsgált meg se a Minisztérium Természetfeletti Osztálya, se egy orvos. Te se és ők se akarták mikor kiderült, hogy milyen képességed van. Megráztad válaszul a fejed, és ezzel a kellemetlen emlékeket is kiráztad a fejedből.

- A fickó angol volt, és Henry Mitchell volt a neve. Sajnálatos módon öngyilkos lett egy angliai kórházban, miután rehabilitációja közben megölte a pszichiáterét.

- Jézus... - borzadtál el, és akartatlanul is erősen összeszorítottad ökölbe mindkét kezed. Szóval más sincsen jobb helyzetben. - De akkor honnan lehet tudni, hogy tudta irányítani?

- Ez volt az egyetlen eset, ami vele történt.

"Vagy csak amit nem tudtak eltussolni", tetted hozzá magadban, mert hát eléggé elképzelhető lenne, ha valami ilyesmi lett volna.

- Értem. - Beleittál a teába kóstolás gyanánt, de vissza is tetted az asztalra, mikor Yosano folytatta a beszédet:

- Ebből Angliában azt szűrték le, hogy a heves érzelmi reakció következtében aktiválódott akaratlanul a képessége. Sajnos ez csak felvetés, őt magát már nem tudták kikérdezni erről.

Emésztgetted a mondatait, miszerint van lehet van esélyed megszüntetni ezt a folyamatos... Állapotot. Ez a képesség, mint egy nehéz lánc, úgy tart vissza a normális szocializálódástól. Vagy élettől. Nem enged egyről a kettőre, de ha meg mégis eljutsz a kettőig, tesz róla, hogy visszaess az elejére egy jól irányzott rántással. De ha megszűnik a képesség, ez az alattomos, néha hirtelen bénítóan felbukkanó bűntudat is eltűnne?

Ezt persze nem kérdezted meg Yosanotól. Ő viszont nem félt belekérdezni a dolgok közepébe, és az utána következő felismerés fájdalmasan csapott beléd.

- Ez valószínűleg nagyon tolakodó, és nem kötelező válaszolnod, hiszen alig ismerjük egymást, de nem lehet, hogy a téged is a károsodott mentális egészséged akadályoz meg abban, hogy irányítsd?

Hallo Leute!
Kezdünk érdekes vizekre evezni és remélem, hogy sok embert ez nem fog a folytatástól eltántorítani. Most így kicsit megint megrekedtem ennek az írásával (és minden más írásával is, főleg a matek érettségivel 😐), de hátha megint megszáll valami és írok 10 fejezetet egy huzamba 😏.