Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
–El sem hiszem, hogy megkérte a kezem! – nézett a zöld hajú már vagy ezredjére az ujján lévő, gyönyörű ezüst karikára.
Már régen kikerültek a U.A falai közül, s most pro hősökként tengették napjaikat. Midoriyából első számú hős lett, s ahogy azt megálmodta mosolyogva mentette meg az embereket. Időközben legjobb barátja, Bakugou is felnőtt, megjött az esze és bocsánatot kért Dekutól, aki persze megbocsájtott neki, így ismét legjobb barátok lettek. Most éppen a szőke házában voltak és a kis brokkoli ragyogó mosollyal az arcán mesélte el újra és újra, hogy Todoroki hogyan kérte meg a kezét.
–Tényleg... hihetetlen – erőltetett magára egy mosolyt Katsuki, de szemeibe könnyek gyűltek. Alig kapott levegőt, úgy érezte mintha mellkason rúgták volna. Bár az idő haladtával sokkal nyugodtabb lett most mégis képes lett volna lerobbantani a felemás fejét. Deku mosolyogva nézett barátja szemébe, ám túl boldog volt ahhoz, hogy észrevegye a másik szemében a sós cseppeket és azt a mérhetetlen fájdalmat, amely a szívét árasztotta el. – Örü... Gratulálok Deku!
Nem tudta. Nem tudta kimondani, hogy örül nekik. Bár szíve mélyén tényleg örült szerelme boldogságának, ám a kín elnyomta mindezt.
–Nélküled nem sikerült volna! – felelte a göndör és megölelte barátját. – A te érdemed is, köszönöm Kacchan. –Nem csináltam semmit nyomi Deku. – Bakugou úgy érezte nála jobb színész nem él a világon, s nincs az az ember, aki ennél szebb műmosolyt képes lenne az arcára varázsolni. Izuku elnevette magát. Legjobb barátok voltak, már semmilyen sértés nem tudta volna őt megbántani. Pláne nem azon a napon.
Ekkor azonban Midoriya telefonja megszólalt. Elfordulva előszedte telefonját, majd megnézte az üzenetét, melyet vőlegényétől kapott. Kitől mástól kapta volna?
–Mennem kell Kacchan – szedte össze cuccait a göndör. Felkapta a cipőjét, majd búcsúzásképp ismét megölelte a szőkét.
...
Elérkezett az esküvő napja, mégis Bakugou olyan arccal kelt, mint aki a temetésére megy. Hogy őszinték legyünk úgy is érezte magát. Szemei vörösek voltak a napokon át tartó intenzív sírástól, haja most nem állt szerteszét, kócosan tapadt tarkójára és homlokára. Le is volt fogyva kissé, bár tisztában volt vele, hogy nem túl egészséges, amit csinál egyszerűen nem volt étvágya, az már jónak számított, ha egy instant levest nem két, hanem egy nap alatt evett meg. Sóhajtva kászálódott ki az ágyából, lefürdött, majd minden önbecsületét és férfiasságát félredobva sminket rakott fel, hogy kipirosodott szemei ne legyenek feltűnőek.
Pár órával később már az utcákat járta s teljesen úgy nézett ki, mint akármikor ezelőtt. Haja ismét az égnek állt, arcán halvány mosoly futott végig. Kezében két csomagot tartott, amiket majd a zöld hajúnak akart átadni. Az egyikben Midoriya kedvenc édessége lapult, illetve egy-két kisebb ajándék a párnak, míg a másikban egy levél és egy fénykép. A fotó őt és Dekut ábrázolta. Még mindketten kicsik voltak s egy parkban álltak. A szőke éppen egy virágkoszorút rakott a kis brokkoli fejére, akinek emiatt az egész feje paradicsom színű volt. a fotóból összesen kettő darab volt, egy-egy a két fiúnál, ám Katsuki még általános iskolás korukban elszakította Izukuét. Most a sajátját készült odaadni a szeplősnek, hiszen pontosan tudta mennyit is jelentett neki ez a kép.
...
Az esküvő lezajlott, már az egyik étteremben ünnepltek. Mindenki boldogan, fesztelenül beszélgetett valakivel, egyedül Bakugou remegett az idegességtő. Végül sóhajtott egyet, majd odament a szerelméhez.
–Deku tudnánk beszélni? – kérdezte, majd miután a másik bólintott elhúzta őt Iidától és Urarakától. –Mit szeretnél Kacchan? – Midoriya úgy nézett ki, mint egy angyal. Kedves, ragyogó mosolya, a fehér öltöny, ami tökéletesen állt rajta, s göndör haja gyönyörűvé tette. Bakugou úgy gondolta, hogy nem csodálkozna azon, ha hirtelen megjelenne egy glória a feje felett. –Nekem mennem kell Deku, de gratulálok. Ez neked hoztam, de kérlek csak holnap nyisd ki. –Rendben. –Vigyázz magadra nyomi Deku – Bakugou szorosan megölelte az előtte állót, majd mielőtt az reagálhatott volna kisétált az étteremből.
Kérdés: valakit érdekelne a levél vagy esetleg pt.2?
