Tegnap volt Shinsou szülinapja, szóval úgy gondoltam, hogy írok neki egy szülinpioneshotot ^^
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Shinsou kivételesen egész délelőtt egyedül volt otthon. Denki még mielőtt felébredt volna lelépett, s csupán egy üzenetet hagyott szerelmének, hogy ne aggódjon, majd jön. Ennek ellenére Hitoshi mégis ideges volt, hiszen akárhányszor próbálta meg felhívni a Pikachut az nem vette fel telefonját, de még csak ki sem csörgött. A lila hajú férfinak ötlete sem volt, hogy Kaminari mégis hova mehetett, ráadásul olyan korán. Hogy elüsse az időt és ne gondoljon egyből rosszra mindenfélét kipróbált, ám semmi sem hatott. Sem az utcasarkon élő kóbor kismacskák, sem az edzés, így jelenleg ebédjévdl a kezében nézett ki a fejéből.
Denki eközben bent ült a városban. Táskáját ölében hordozta, s közben nagyon keresett valamit. Már vagy egy fél órája járta a környéket, amikor végre felcsillant a szeme, s elindult egy kissé eldugott és lepukkantnak kinéző épület felé. Egyik kezével belökte a kék függönnyel takart üvegajtót, majd belépett.
–Jónapot! – köszönt illedelmesen és a vele szemben elhelyezkedő recepciós pulthoz sétált. –Jónapot, miben segíthetek? – nézett le a szőke fiúra egy nagyjából az ötvenes éveiben járó nő. –Kaminari Denki vagyok és időpontom van Dr. Sawamurához. –Oh, látom – biccentett a hölgy. Egy padsor felé mutatott. – Ott várj, kérlek, mindjárt szólok Dr. Sawamura-sannak, hogy megérkeztél.
Denki bólintott, majd a leült a műanyag pad egyik felére. Sárga hátizsákját kicipzározta, majd elővett belőle egy kicsi, fekete-fehér foltos kiscicát.
*time skip*
–Tadaima Shinsou! – kiáltott a Pikachu fiú, mire hirtelen valami neki csapódott. Vagyis inkább valaki. Shinsou szorosan ölelte át barátját és nem tervezte egyhamar elengedi. –Hol voltál? Aggódtam... – morogta bele Kaminari pólójába. –Elfelejtetted? – nevetett fel a szőke. – Ma van július elseje, boldog születésnapot! – nyújtotta át a citrom színű táskát Hitoshinak. –Ez mi? – fogta meg értetlenkedve. –Csak nyisd ki!
Shinsou a nappaliba vitte a csomagot, majd miután leült a kanapéra kihúzta a cipzárt és belenyúlt. Amint megérintette a kismacska szőrét keze megdermedt és párjára nézett.
–Denki, ez... –Igen! –Köszönöm, Pikachu. Imádlak
A kölyökmacska végül nem várta meg, hogy kivegyék rejtekhelyéről, inkább kimászott egyedül, majd érdeklődve nézett szét a lakásban.
–Elvittem orvoshoz, mostmár tényleg a miénk – mosolygott Denki és egy csókot nyomott Hitoshi ajkaira. –Mi legyen a neve? –Nem, tudom. Ez a te napod, adj neki te.
Shinsou egy ideig gondolkodott, majd végül megszólalt.
