Anime one shots BEFEJEZETT

Boldog Szülinapot #2

KenHina

[Hinata]

*flash back*

Nagyon megijedtem, amikor Kenma sírva hívott fel. Ő nem az a típus, ráadásul először nem is igazán értettem, amit mond. Később nehezen megértettem, hogy azt mondja jön ide hozzám vonattal. Nem tudtam mi lehet vele, így végig idegeskedtem azt a pár órát, amíg ide nem ért. Amikor csöngettek azonnal az ajtóhoz pattantam és kinyitottam legjobb barátomnak, ő pedig azonnal a karjaima esett. Ez egyre kezdett furcsán és ijesztőbb lenni, ez a viselkedés nagyon nem rá vall, valami komoly történhetett vele.
Bementünk a nappaliba, ahol adtam neki teát és csokit. Bár nem igazán tudom a fiúkat hogy kell megvigasztalni Natsunál ez bejön, így Kenmánál is megpróbáltam, hátha.

–Mi történt? – kérdeztem rá, amikor már kissé alábbhagyott a sírása. A teát hamar megitta, de csokit nem kért.
–Kuroonak ma van a szülinapja... És én meg akartam lepni, ezért nem szóltam neki, hogy megyek. Egy gyűrűt vettem ajándékba, el akartam jegyezni... – levegőt vett és folytatta volna, de mégsem. Némán meredt maga elé, miközben könnyei ismét megindultak. – De Kuroo épp egy lánnyal volt... – bökte ki végül, mire nekem elakadt a lélegzetem.

Kuroo és Kenma voltak számomra az álompár. Nagyon aranyosak voltak együtt és soha nem gondoltam volna Kurooról, hogy megcsalja Kenmát, hiszen nála jobban úgysem fog találni. Kenma bár nehezen mutatja ki az érzéseit nagyon kedves, törődő és igazán szerette Kuroot. Nem érdemelte meg, hogy ilyen barátja legyen, talán így majd jobb is lesz a szőke hajúnak.

Azóta már több, mint egy év telt el és már fél éve együtt vagyunk az én törött szívű cica fiúmmal. Még a legelején ideköltözött a közelembe, aminek nagyon örülök. Nagyon szeretem és örülök, hogy sok hónap után boldognak láthatom. December közepe van és féléves fordulónkra Kenmának egy képzeletbeli cicát adtam. Illetve most megyünk a menhelyre és amelyiket kiválasztja az az övé és majd én minden költséget állok, ez az én ajándékom. Kenma azt mondta ő nem vett semmit és megkérdezte mit kérek, de mivel nekem bőven elég, hogy itt van velem, ezért megegyeztünk abban, hogy elmegyünk a karácsonyi vásárba és ezt kapom tőle ajándékba.

–Fázol? – fordultam mosolyogva barátom felé, amikor összekulcsot kezünket a kabátom zsebébe süllyesztette*. Arcát kicsípte a hideg, a hópelyhek pedig ráültek sötét kabátjára, ami hihetetlenül aranyossá tette őt.
–Kicsit – motyogta, mire nem bírtam ki és egy puszit adtam az orrára.
–Milyen cicát szeretnél? – kíváncsiskodtam.
–Mindegy – vont vállat. – Az összes aranyos.

Lassan elértük a menhelyet, ahol szerencsére melegebb volt, mint kint. Köszöntünk a recepción, majd miután elmondtuk, hogy milyen állatot is szeretnénk elvezettek minket a macskákhoz. Kenmának csillogni kezdtek a szemei, mint egy kisgyereknek a cukorkaboltban. Az egész részt, ahol a cicák voltak végigjárta legalább háromszor, mire rámutatott egyre. A kiválasztott krémszínű kölyökkandúr nagyon aranyos volt. Kíváncsian nézett ránk és amikor Kenma megsimogatta halkan dorombolt. A pultnál elintéztünk mindent, amit kellett, sőt még időpontot is kértem az állatorvoshoz. Ezek után pedig már el is vihettük a macskát, akit Kenma mindeközben elnevezett Pudingnak.

Hazafelé sétáltunk, amikor megláttunk Kuroot jönni velünk szembe. Kenma akaratlanul rászorított a kezemre, mire jobban magamhoz húztam és nyugtatóan rámosolyogtam. Bár már túl van rajta azóta nem találkozott Kurooval. Bevallom kissé ideges voltam, de igyekeztem nem mutatni. Sajnos nem csak mi vettük őt észre és hamar meglátott minket. Amint észrevette a mellettem sétálót gyorsabban kezdett sétálni, majd megállt előttünk.
Az arca kissé nyúzott volt és a haja is kicsit kócos volt. Nem mintha sajnálnám, de vajon mi történt vele?

–Szia Kenma, rég nem találkoztunk – köszönt ignorálva engem. Lehet, hogy kisebb vagyok Kenmánál is, de ezért itt vagyok.
–Kuroo – biccentett szerelmem.
–Sajnálom, ami történt... Kérlek gyere vissza hozzám – könyörgött. Én pedig féltem. Hiszen azért Kuroo sokkal helyesebb nálam és mi van, ha Kenma megbocsátott neki? Ugye nem fog elhagyni? – Hibáztam, de megbántam. Kérlek legyünk megint egy pár!
–Kuroo... Tudsz róla, hogy aznap akartalak eljegyezni? Fogalmad sincs mennyire fájt, ugye?
–Kérlek Kenma! Megbántam! Még mindig szeretlek!
–Én viszont Shoyot szeretem Kuroo – az említett végre észrevett engem, nekem pedig fülig erő mosoly kúszott az arcomra. Kenma nem sokszor mondja, olyan jó hallani, hogy szeret. – És szeretnénk hazamenni, de elállod az utat.

Kuroo megsemmisülve lépett odébb, így folytathattuk az utunkat. Ezek után csönd telepedett ránk és bár eddig sem beszélgettünk sokat most valahogy nyomasztóbbnak hatott. Pár percig lépkedtünk így a hóban, végül pedig én törtem meg a némaságot.

–Kenma
–Hm?
–Én is szeretlek – utaltam vissza a vallomására. Erre elpirult és lehajolva megcsókolt. 

Ez azoknak szól, akik tudnak és/vagy szeretnek rajzolni. Van az a rész, ahova a csillagot tettem. Le tudnátok nekem rajzolni? 🥺❤ Olyan aranyos lehet

Omg most látom csak, több mint 200 megtekintés, köszönöm ❤