This Is Us

11. fejezet ~ 2. rész

Jót fog tenni a külön töltött idő

Vee Vivis

Amikor hazaértünk, anya homlokráncolva figyelt engem. Nem túl gyakran jövök haza, tudta, hogy valami baj van. Yoo felzavart a szobámba, később viszont lejöttem, és beszéltem anyával arról, hogy mi történt.

Egy teljes napot alvással töltöttem, és azzal, hogy a plafont bámultam. Próbáltam rájönni, hogy mi is történt igazából. Ploy azt mondta, hogy szünetet akar, ami nem is baj, mert a távolság segít majd rájönnöm, mit is érzek, és hogy egyáltalán folytatnunk kellene e a kapcsolatunkat.

A második és a harmadik napot apával töltöttem, neki segítettem a műhelyben. Egy rakás könyvet is elolvastam.

Beismerem, hogy nem igazán hiányzott Ploy. Nem mentem fel facebook-ra, sem semmilyen közösségi oldalra, ahol követem Ploy-t, vagy Dew-t. Ha a barátaim hívtak, vagy üzentek, nem válaszoltam. Addig nem is akarok, amíg le nem tisztáztam magamban mindent.

Rengeteg értesítés jött az app-okból a napok folyamán. Gondolom arról szóltak, ami köztünk történt Ploy-jal. Sem ő, sem én nem kerestük a másikat. Nem hívott fel, és én sem őt.

Szomorú voltam miatta... de megértettem.

*
*
*

Dew Dely - 2 órával ezelőtt

Srácok, a pár nappal ezelőtti hírek a legendás Csillagról és Holdról szélsebesen terjedtek. Itt a legújabb frissítés, egyenesen a Csillag facebook oldaláról. Ploy azzal a helyes szeniorral reggelizett a képzőművészeti karról. Hol van Vee Vivis? Próbálok megnyugodni, és mélyeket lélegezni. Ugyan Ploy, ha már a nyilvánossággal nem foglalkozol, törődj legalább Vee-vel. Vagy már nincs is semmi köztetek, amivel törődni kellene? Mi folyik itt?

1872 kedvelés, 1659 komment, 781 megosztás

*
*
*

Csak azért olvastam el, mert feltűnt a kezdőlapon. Rengeteg kommentben megemlítettek, de meg se nyitottam őket. Kikapcsoltam a telefonomat, és lefeküdtem az ágyra. Elfogadtam, hogy már nem tehetek semmit.

- Vee, lejössz vacsorázni? - kérdezte anya az ajtóban állva. Senkit nem akartam most látni, de az ő ölelésére nagy szükségem volt.

- Anya... - szorosan megöleltem. A hátamat simogatta, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

- Minden rendben lesz Vee. Jó fiú vagy, nem fogsz belehalni. - vigasztalt, továbbra is a hátamat és a hajamat simogatva.

- Nem akarok enni, nem vagyok éhes.

- Már hogyne lennél az... Egyébként North, Pond, és YiWa lent várnak. - mutatott a földszintre. Nagyot sóhajtottam.

- Mondd meg nekik, hogy...

- Ne is folytasd, siess, gyere le, és beszélj YiWa-val, mielőtt elmegy és felpofozza a barátnődet. - kiabálta Pond a lépcső tetejéről. Elengedtem anyát, és lementem hozzájuk.

- Miért akarnád megpofozni? Ploy nem csinált semmi rosszat. - néztem YiWa-ra. A mérges arca egy pillanat alatt megváltozott, ahogy meglátott engem, és sírva ölelt át.

- Sajnálom, hogy ez történt. Már múlt hónapban is láttam őket együtt, a Csillag és Hold versenyen is. - mondta zokogva a mellkasomba bújva. A plafont bámultam, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Már eleget sírtam.

- Semmi baj YiWa. Már megbeszéltük. - próbáltam megnyugtatni, a hátát simogatva.

- Mit beszéltetek meg? - kérdezte North.