This Is Us

24. fejezet

Az érzéseink nem múlnak el olyan könnyen...

Mark Masa

Megint beadtam a derekam P'Pack-nek.

Először akkor, amikor el akart jönni velem az egyetemre. Most pedig ragaszkodik hozzá, hogy magammal vigyem a klubba. Arra a helyre, amire még csak emlékezni sem akarok.

P'Pack mellettem sétált, és nagyon jókedvűnek tűnt. Sokan bámultak minket, de tudtam, hogy főleg őt figyelik.

- Sok szeniorod van itt? – körülnézett, nem foglalkozott a bámészkodókkal.

- Azért akartál ennyire jönni, hogy kíváncsiskodj? Nem tudom, hogy mi más oka lenne...

- Ne légy rám mérges, tudom, hogy jönni akartál. Én csak azért jöttem, hogy ne gyere egyedül.

- Ki akart jönni? Mert én biztos hogy nem.

- Ki akart jönni? Lássuk csak... azért nem akartál jönni, mert félsz, hogy nem tudod majd itt hagyni ezt a helyet. – mondani akartam valamit, de nem jött ki hang a torkomon.

Nem akarom ezt csinálni, de egyszerűen nem tudok uralkodni magamon. Próbáltam őt elfelejteni, de nem megy. Elég volt egy pillanatra látnom, és minden, amit együtt csináltunk, újra lejátszódott a fejemben. Minden ígéret, minden szó, minden érzés... Mintha sohasem haragudtam volna rá. Minden erőfeszítésem, hogy úgy tűnjön, már nincs rám hatással, feleslegesnek bizonyult.

- Megértem, néha szeretnék én is olyan lenni, mint te, követni az érzéseimet, de...

- Ha nincs veszteni valód, akkor sokkal könnyebb a döntés. – szakítottam félbe.

- És neked nincs vesztenivalód?

Néhány lépésnyire álltam P'YiWa asztalától. P'Vee ott ült az egyik fotelban. Őt figyeltem, amíg a válaszon gondolkodtam. De nem számít, meddig töprengtem, mindig ugyan oda lyukadtam ki.

- A fájdalmat leszámítva, semmi vesztenivalóm nincs.

Leültem P'North mellé, P'Pack pedig mellém. Szemben velünk P'Vee ült. P'North rám mosolygott és tátogva köszönt, mert olyan hangos volt a zene. P'Pack körülnézett, majd a fülembe suttogta, hogy az a Vee nevű srác nagyon rosszul fest.

P'Vee-re néztem, és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Nagyon szomorúnak tűnt. Nem tudtam máshová nézni. Talán még sosem láttam őt ennyire rossz állapotban.

- Nem eszik, és nem is alszik. – suttogta P'North a fülembe. Halványan elmosolyodtam.

- Ez rám is igaz.

Nem tudom, hogy melyikünk szenved jobban, de abban biztos vagyok, hogy nekem is legalább annyira fáj, mint P'Vee-nek.

Nagyon lassan telt az idő. P'Pack és P'Kla nagyon jól kijöttek egymással. Az egyikük engem istápolt, a másik meg P'Vee-t.

- Mark, te és P'Pack sokáig voltatok együtt? – kérdezte P'YiWa.

- Nem tudom, mindig is közel álltunk egymáshoz, de csak egy vagy két hónapig randiztunk. Meddig is, édes? – P'Pack gyorsabb volt. Nagyon utálom most az exemet.

- Két hónapig. – válaszoltam, majd P'Vee-re néztem. Remegett a keze. Lassan a szájához emelte a poharát.

- Két hónap egyeseknek már kapcsolat, míg mások el sem jutnak addig. – szólt közbe P'Kla. Ha P'Vee szemei ölni tudnának, P'Kla már nem élne.

- Tényleg vannak ilyen hülyék. – P'YiWa szavai miatt még gyorsabban hajtotta fel P'Vee az italát.

- Erre nem tudok válaszolni, mert még ahhoz is hülye vagyok. – válaszolta nekik P'Vee, miközben újra töltötte a poharát.