This Is Us

31. fejezet

Magabiztosság

Mark Masa

P'Vee előttem sétált, ahogy kijöttem a szalonból. Tudtam, hogy rossz hangulatban van. Miért nem tudott megvárni? Tovább ment, mintha én ott sem lennék. Követtem P'-t. Ki akar velem békülni... akkor miért viselkedik így?

Ezzel a Tew nevű sráccal csak az előbb találkoztam, és csupán néhány szót beszéltünk egymással. Tudom, hogy P'Vee birtokló típus, sokszor mondta már. Gyakran ki is mutatja.

Mostanában nagyon szeretné, ha minél többet figyelnék rá, és én örömmel törődöm vele. Mint most. Már kijöttem a plázából, de amikor azt mondta, hogy idejön azért hogy találkozzon velem, visszamentem és megvártam bent.

- P'Vee.

- Mi az? - kérdezte ingerülten. Kezdett felbosszantani.

- Mi a baj?

- Te! - fordult meg hirtelen.

- Én? - odaértem hozzá.

- Beszélgettél azzal a sráccal.

- Hát... te is beszélgettél azzal a férfival. - arra gondoltam, amikor P'Vee boldogan és mosolyogva köszöntötte P'Toey-t. Furcsán éreztem magam.

- Ő csinálta a hajamat a Csillag és Hold versenyre.

- Nos az a srác meg odajött és köszönt, mit kellett volna tennem? Egyébként meg nem akartam vele beszélgetni.

- Akkor legközelebb ha nem akarsz beszélgetni, mondd meg, hogy a barátoddal (boyfriend) vagy itt.

- A barátommal? - néztem rá kérdőn.

- Igen, a francba is! Mark, leszel a barátom? (Ezt a mondatot mindenki ismeri, 'Pen faen kan naaa?') - halkan kérdezte, de így is meghallottam.

- P'Vee.

- Mi az? Te és én... mi együtt, sokkal többek vagyunk, mint az a szó hogy 'barát'. - mielőtt közbe szólhattam volna, folytatta. - Nem a tetteinkre gondolok, hanem az érzéseinkre egymás iránt.

Nem tudtam, mit válaszoljak. Igaza van. A mi történetünk sokkal többről szól annál, mint amit a 'barát' szó jelent.

Én annál sokkal, de sokkal többet érzek P'Vee iránt.

- Ha nem csináltam volna azt, amit, akkor mi most valószínűleg...

- P'. - nem akartam, hogy újra felhozza. Úgy is csak veszekedés lenne a vége.

- Sajnálom. - nem csak arra gondolt, ami ma történt. Mindenért bocsánatot akart kérni.

- Még nem is mondtam semmit.

Közelebb léptem hozzá. Nem akartam, hogy túl sokat aggodalmaskodjon. Hogy állandóan a múltra gondoljon. Nagyon fájt ami akkor történt, de már megbocsátottam neki.

- Ha megfogom a kezedet, nem fog megátkozni senki? - lenéztem a gyönyörű kezeire.

- Hmm?

- Ha hozzád érek, nem fog senki felpofozni? - kérdeztem mosolyogva, miközben körül néztem. Ha Wind látna, ahogyan éppen közel engedem magamhoz P'-t, biztos, hogy be nem állna a szája. De elfogadom, hogy piszkáljanak, ha ez azt jelenti, hogy P'Vee-vel lehetek.

- Szemtelen kölyök. - végre elmosolyodott, miután annyira hülyén viselkedett. Még közelebb jött hozzám, és a nyakam köré fonta a karjait.

- P'Vee. - körül néztem, és lassan el akartam lépni tőle.

- Ne mozdulj. Te csalogattál magadhoz.