This Is Us

25. fejezet

Most mihez kezdjek?

Vee Vivis

A tömeg közepén álltam tehetetlenül, és bár nem érdekelt, de nem tudtam kizárni a hangjukat. Mark egyre távolabb és távolabb került tőlem. Teljesen lezsibbadtam, és remegett a szám.

Ez a második alkalom, hogy hátat fordított nekem.

És ez az első alkalom, hogy magamra hagyott, miután bevallottam az érzéseimet.

- Menjünk. – YiWa megragadta a karomat, és húzni kezdett. A barátaimra néztem.

Fogalmam sincs, hogy mi történik most. Nincs erőm semmihez. YiWa tovább rángatott, úgyhogy mentem utána. Pletykáltak körülöttünk, de nem tudtam pontosan miről. Engem sértegettek, de egyáltalán nem érdekelt.

- Te... - megálltam, YiWa pedig összezavarodva nézett rám.

- Mi az? Csak menjünk. Azt akarod, hogy a fejedbe férkőzzenek? – annyira gyönyörű volt ez a lány, és a szavaival sem tudott megijeszteni.

- Mark... megint elsétált tőlem.

Alig tudtam kinyögni ezt a néhány szót. Nem bírom elviselni, beledöglök. Nehéz volt a számat mozgásra bírni. Nem azért, mert kimerített a Mark-nak tett vallomásom, vagy mert ne lett volna mit mondanom. Hanem mert a szívem nem bírta. Mozogni is alig tudtam.

Mocskosul fájt látni, hogy elsétál, miután szerelmet vallottam neki.

*

'Az ott P'Vee?'

'Tényleg Mark-kal jár?'

'Te ismered Mark-ot? Hogy mert elsétálni P'Vee-től?'

'P'Vee a fiúkat szereti? Azta!'

'Emiatt a srác miatt szakított Ploy-jal?'

*

- Csak tűnjünk el innen. – mondta újra YiWa. Nem is figyelt arra, amit mondtam. A kocsi felé húzott.

Nem érdekelt, hogy miről beszéltek ott bent. Nem érdekelt sem Kla, sem a többiek. Egyszerűen nem. Csak arra koncentráltam, hogy be tudjam emelni a lábaimat az autóba.

Szeretem YiWa autóját, mert egyszer Mark-kal ültem benne. Az volt az első alkalom, hogy beszéltem valakinek kettőnkről. Mark nagyon zavarban volt, és azt hittem azért, mert meséltem YiWa-nak rólunk. Akkor ez most miért más? Miért hagyott ott, amikor annyi ember előtt bevallottam, hogy mennyire szeretem őt?

Az egyetlen válasz az, hogy mennyire hülye vagyok. Hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül. Nem mentem utána. Nem tartottam vissza. Nem voltam hozzá elég bátor, mert annyi mindent láttam a szemében. Fájdalmat, örömöt, pánikot, meglepődést, és még annyi minden mást.

De egy valamit nem találtam, hiába kerestem. A szerelmét irántam. Talán csak elrejtette előlem. Vagy talán már nem is szeret engem.

- YiWa... - megállt egy kis utcában, nem messze az otthonomtól.

- Hogy vagy?

- Nagyon fáj.

- Mit fogsz most csinálni? – ezt én is szerettem volna tudni, de nem volt rá válaszom.

- Hazamegyek. – sötét van, de ismerem jól az utat.

- Vee, megőrültél? Hazaviszlek. – nem tudtam rá figyelni. Mark-ot láttam magam előtt.

- Egyedül akarok lenni.

Nem akarok gondolkodni. Nem akarok arra gondolni, hogy mi legyen ezután.