Álmomban már láttalak

Harmadik fejezet

Reggel a saját szobámban ébredtem. Mosolyogva ültem fel az ágyamon. Nagyon jól éreztem magam a bosszúállókkal, de motoszkált bennem egy érzés, hogy mi van ha csak álom volt az egész. Vagy talán teljesen megbolondultam? Talán agyamra ment a sok film amit nézek. Emlékeztem, hogy amikor a másik univerzumban aludni mentem, Natasha a kezembe nyomott egy papír cetlit. A jobb kezemre pillantottam és megláttam, hogy a tenyeremben tényleg ott van egy darab papír. Arra gondoltam biztos csak alva jártam. Kinyitottam a cetlit és ez állt rajta:

Várunk vissza.
-Natasha

Abban a pillanatban a cetli kiesett a kezemből és realizálódott bennem, hogy nem álom volt. Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek. Arra gondoltam elmesélhetném Dorcasnak, hogy mi történt. Talán azt mondaná bolond vagyok amit meg is értenék. Ha nekem mesélné azt valaki, hogy álmában másik életet él egy másik univerzumban, én is azt mondanám, hogy megbolondult.

- Azt hiszem valamit meg kell beszélnünk - suttogtam Dorcasnak kicsit tartva a választól a suli folyosóján sétálva.
- Oké, gyere a mosdóba.
Bementünk a suli mosdójába, becsuktuk magunk mögött az ajtót, meggyőződtünk róla, hogy minden fülke üres, majd Dorcas felé fordultam.
- Nagyon furcsát álmodtam az éjjel - kezdtem bele.
- Na hadd halljam - nézett rám izgatottan.
-Egy másik szobában ébredtem és találkoztam a bosszúállókkal.
- Flora - tette a kezét a vállamra - Ebben semmi furcsa nincs.
- Tényleg? - csodálkoztam.
- Persze - mosolyodott el - Érthető, hiszem folyton azokat a szuperhősös filmeket nézed.
- Nem - ráztam meg a fejem - Félre értesz.
- Mindent értek - nézett rám bólogatva - Szereted ezeket a szuper izéket és folyton ezeket nézed persze, hogy álmodsz velük. Egyszer én is azt álmodtam, hogy Edward Cullen randira hívott - nevetett fel.
- Tényleg nem érted - sütöttem le a tekintetem - Azt hiszem, hogy.... ez nem álom volt.
- Nem értelek - rázta meg a fejét.
- Ébren voltam - magyaráztam.
- Úgy érted alva jártál?
Megráztam a fejem, majd a zsebemben kezdtem kotorászni. Sikerült kihalásznom belőle a papírt ami reggel a kezemben volt.
- Ezt nézd - szétnyitottam a cetlit, majd megmutattam Dorcasnak.
- Ez meg mi? - értetlenkedett.
- Az "álmomban" mikor visszafeküdtem aludni Natasha a kezembe nyomott egy papírt és mikor felébredtem a jelenben, ez volt a kezemben.
- Ki az a Natasha? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Fekete Özvegy, de ez most nem számít - magyaráztam - Nézd meg. A papíron ott az aláírása és ha megnézed a szöveget látod, hogy nem az én írásom. Nem őrültem meg!
- Flora ez teljes mértékben lehetetlen.
- Tudom, de hinned kell nekem - elvettem tőle a papírt - Kérlek. És ígérd meg, hogy ez köztünk marad.
- Megígérem - mondta, majd átölelt - De ha ez mind igaz, akkor mégis hogy lehetséges?

Délután átjött hozzánk Dorcas. A szobámban ülve beszélgettünk.
- Szóval ez a Stark azt mondta, hogy... - próbált kiigazodni azon amit mondtam neki.
- Tony azt mondta, hogy amikor itt a mi világunkban aludni megyek a testem pihen, viszont a lelkem felébred egy másik testben az ő világukban. És amikor ott aludni megyek akkor vagyok itt a jelenben - magyaráztam.
- Hű, ez bonyolult - nevetett - És tényleg tudták ki vagy?
- Ez engem is meglepett. Thor azt mondta tudták, hogy megyek viszont egy nappal későbbre vártak.
- Thor - gondolkozott el - Ez annyira durva. Olyan mintha egy mese lenne. Persze neked sokkal durvább lehet, hisz veled történik.
- Igen az - mosolyodtam el - bár még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez valós vagy csak egy illúzió.
- Ne viccelj - lökött vállba - Azt mondtad ébren voltál, ráadásul ott az a papír is.
- Igazad van - nevettem fel - van kedved Monopolyzni?

Az este hátralévő részében társasjátékoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat ameddig anya be nem kopogott az ajtómon.
- Flora - szólított meg - Azt hiszem leveled jött - nyújtott felém egy hófehér borítékot - érdekes, a levelek reggel szoktak érkezni, de lehet csak nem vettem észre - magyarázta, majd magunkra hagyott. Zavartan Dorcasra néztem.
- Gondolod, hogy... - kérdezte bizonytalanul.
Felbontottam a borítékot, majd olvasni kezdtem.

Kedves Flora. Ezt a levelet ne mutasd meg senkinek. Azt hiszem a technológiám segítségével el tudom ezt küldeni hozzád.
       - Bruce

Zavarodottan néztem Dorcasra, majd hagytam, hogy ő is elolvassa.
- Ez lehetetlen - meredt rémülten a levélre - ki az a Bruce?
- Egy bosszúálló - magyaráztam - Azt hiszem rájött hogy lehet levelet küldeni egy másik dimenzióba - hüledeztem.
- Azt hiszem jobb lesz, ha haza megyek - állt fel Dorcas a földről - Te pedig menj aludni.
- Úgy lesz - mosolyodtam el.

Miután Dorcas haza ment lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam és vártam, hogy elnyomjon az álom.