Álmomban már láttalak

Tizenegyedik fejezet

Délután Dorcas átjött hozzánk. Először nem akartam beengedni a szobámba, mert valahogy nem volt kedvem ismét vitatkozni. Végül kénytelen voltam engedni, ugyanis nem hagyott békén.

- Nem teheted ezt - ült le mellém az ágyra - Nem hagyhatsz itt csak úgy mindent.
- Már döntöttem - válaszoltam. Nem volt kedvem erről beszélni. Nem akartam itt lenni. Amikor ebben a világban tartózkodtam úgy éreztem egyedül vagyok és senki sem támogat.
- Azt akarod, hogy változzak meg? - kérdezte. Nem is értettem ez hogy jutott eszébe.

- Tessék? - értetlenkedtem.
- Ha olyan leszek mint az a hülye Natasha akkor végre beismered, hogy túlzásba estél és segítségre van szükséged, és végre meg fogsz bízni bennem?
Minden szava vérig sértett. Konkrétan őrültnek nevezett, és azt hitte, hogy ezzel eléri, hogy változtassak a döntésemen, viszont mégsem ez zavart a legjobban.
- Ne merészeld mégegyszer hülyének nevezni Natot! - förmedtem rá - még egy rossz szó és kidoblak a szobából!
- Ezen nehogy felkapd a vizet, csak egy kitalált személy.
- Tudod mit? - keltem ki magamból - bárcsak te lennél a kitalált! Ezzel csak azt éred el, hogy megutáljalak. Őrültnek nyilvánítasz, azt mondod segítség kell, mikor te is tudod nagyon jól, hogy igaz amit beszélek. Aztán hülyének nevezed a legjobb barátnőmet akiért normális körülmények között is tűzbe tenném a kezem. Jobb lesz ha visszaveszel! Én nem akartam így elköszönni. Nem akartam veszekedni, de mindig kiprovokálod.

- El fogom mondani anyukádnak, hogy öngyilkos akarsz lenni egy buta agymenés miatt - fenyegetett meg.
- Te miről beszélsz? - hüledeztem - Tűnj el a szobámból és ha lehet akkor az életemből is - kitessékeltem a szobám ajtaján.
- Tűnjek el az életedből? - kérdezett vissza - Minek? Hiszen te magad akarsz eltűnni a saját életedből. Elmarsz magad mellett mindenkit. Ezek után nem csodálkoznék a helyedben, hogy mindenki utál.
- Tűnj el! - rácsaptam az ajtót, majd sírva az ágyamra zuhantam. Tudatosult bennem, hogy Dorcas sosem volt a barátnőm. Egy barátnő nem nevezi őrültnek a másikat, főleg akkor ha tudja az igazságot. Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni.

Sírva ébredtem fel Steve mellett. Nem akartam, hogy észre vegye, de már ébren volt mikor kinyitottam a szemem. Aggódó pillantásokat vetett rám, de nem faggatózott, csak végsimított a hajamon, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Jól döntöttél - suttogta - itt jó helyen leszel.
- Tudom - szipogtam. Steve hüvelykujjával letörölte a könnyeket az arcomról. Halványan elmosolyodott, majd gyengéden megcsókolt.
- Szeretném, ha minél hamarabb túllennénk ezen az egészen - mondtam őszintén. A Dorcassal való veszekedésem után egy percre sem akartam már visszamenni.

A tárgyaló terem közepén egy nagy asztal várt rám puha szivaccsal a tetején. Az asztal körül rengeteg vezeték lógott minden felé. Tony és Bruce egy szürke gép körül sürgölődtek. Nem tűntek nyugodtnak. Aggódtak értem, amit teljesen megértettem, de valahogy éreztem legbelül, hogy minden rendben lesz.

Bruce két fémes végű vezetéket mutatott felém.
- Ezeket a halántékodra fogjuk helyezni. Ez segít abban, hogy leválasszunk a másik univerzumról - magyarázta, majd intett, hogy feküdjek az asztalra.
Mindenki jelen volt. Thor a pörölyét markolva figyelte Bruce és Tony minden lépését, Natasha mellettem ült és a kezemet fogta, Steve pedig egy távolabbi széken ült arcát a tenyerébe temetve.

- Ha halucinálni kezdenél, az teljesen normális - vázolta a helyzetet Bruce - Natasha végig beszélni fog hozzád. Baj csak akkor van, ha nem hallod Natot. Ha minden jól megy, ezt ki fogja jelezni nekünk a gép és abban a pillanatban vissza hozunk. Halucinációid lehetnek a múltaddal vagy a jeleneddel kapcsolatban. Ha valami idegen dolgot látsz akkor is közbe kell avatkoznunk. Ha a tudásom nem csal, akkor semmi negatív következménye nem lesz ha sikerrel járunk, viszont ha baj történik és nem tudunk visszahozni akkor...
- Kevesebb negativitást, ha kérhetem - Szakította félbe Tony, majd mellém sétált - Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajod - mosolygott rám, majd megrázta a fejét - Kezdhetjük?
Bólintottam, a többiek néma csendben vártak.
- Végig itt leszek veled - mondta Natasha. Könnyek szöktek a szemébe - Ne feledd, ha nem hallod a hangomat, akkor...
- Elég legyen - szólt rá Tony - Nem lesz semmi baj. Kezdjünk hozzá.

Bruce a halántékomhoz helyezte a vezetékeket. Tony elfordított egy gombot a mellettem levő gépen, majd úgy éreztem, hogy zuhanok és minden elsötétült körülöttem.